A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-06-07 / 23. szám

Az i

A Dunát háromezer kilométer hosszú vándorútján — a fekete erdői forrásától a fekete-tengeri deltájáig — csodálatosan egyedi természet övezi. Hazánk területén levő 172 km-es szakaszát — a lomblevelű erdők árnyékában megbúvó kis szigetek és holtágak buja szövevénye kíséri. Nemrég még kormoránok, sólymok és sasok ezrei fészkeltek itt. Megszokott volt a hatalmas ugrásaikkal szinte a levegőben úszó kapitális vadak látványa. Szarvasbőgés idején a szarvasbikák sóvárgó, epekedö. intő és figyelmeztető kiáltásait visszhangozta a vidék. Emléküket ma már csak trófeák őrzik, mint ahogy a Kormoránok-szigete vagy a Sasokszigete elnevezések is csak nekünk, e táj valamikori lakóinak csengenek ismerősen. A szétágazó, nyújtózkodó faágak közt pár gally emlékeztet fészkeikre, mint az ember természethez való viszonyulásának élő felkiáltójelei. A civilizációs fejlődés évről-évre megcsonkítja a dunamenti természetet, a szennyezett folyó növény és állatvilága egyre szegényebb. E terület szépségeiről mind gyakrabban beszélünk múlt időben.

Szúnyogok milliárdja, mocsarak és áthatolhatatlan buja növényzet állja útját az idelátogatónak. Aki nem riad vissza ezektől az akadályoktól, felejthetetlen élményekkel távozik és szívesen tér vissza ide.

A táj igazi arculatát kialakító féktelen, vad Duna minden látogatáskor más, rejtett titkát tárja elénk. Növény- és állatvilága számára az életet a nagyobb kiterjedésű vízfelületek, az öszszefüggő nádtakaró, a terebélyes, odvas fák alatti sekélyebb vizek jelentik. Minden lépésnél az életért folytatott harc, a pezsgő élet lüktetése árad felénk. Május és június a természeti szépségek kicsúcsosodásának hónapjai, ami az élőlények számára az élelem utáni gigászi harc időszakát jelenti. Az árnyékos vízfelszíneken a tavirózsa szűziesen fehér virágai ringanak, nagy zöld levelen apró békák szökdécselnek. E csodaszép virágok az éjszaka érkeztével összecsukódnak, elrejtőzve a hűvös éjszakai levegő és harmat elől. Az éjszaka sötétjét felváltó hajnali derengés csendjét elsőnek a kecskebéka hangja töri meg, majd utána felharsan az egész kórus. Övék a tavaszi éjszakák, mint ahogy a madaraké a reggel és a nappal. A madarak fokozatosan, szinte szigorú sorrendben ébrednek és kezdenek énekelni. Egye-12