A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-31 / 22. szám
Csak egy percre... A napilapok, a rádió és a tévé már azon frissiben hírül adta: május 9-én, hazánk felszabadulása 40. évfordulójának ünnepén katonai díszszemle volt Prágában és Bratislavában. A szlovák fővárosban, a Bajkál utcán épített emelvény előtt feszes díszlépésben — a többi fegyvernemek alakulataival együtt — ott meneteltek a határöregységek is. Soraikban ott lépdelt SZELEPCSÉNYI ATTILA határőr hadnagy, a felvonuló alakulatok ifjúsági szervezetének alelnöke. — Milyen érzés részt venni, méghozzá „szereplőként" egy katonai díszszemlén ? — Felelősséget és összpontosított figyelmet, hiszen azokban a percekben hajszálpontosan egyeznie kell minden lépésnek, minden mozdulatnak, sőt még a tekinteteknek is „zsinórban” kell lenniük. — Nehéz dolog az ilyesmi? Elvégre a katonaélet sajátja a menetgyakorlatok csiszolása... — Ez igaz, de azért óriási különbség, mondjuk, egy kaszárnyaudvaron menetelni, vagy az ünnepi díszszemlén, ahol az emelvény közönségén kívül az érdeklődők tízezrei szegélyezik az utcákat. A május kilencedikéi bemutatót ezért hetekig tartó gyakorlatozás előzte meg, s ennek keretében bizony kilométereket gyalogoltunk naponta — díszlépésben. — Attila, te a felvonuló alakulatok SZISZ- szervezetének alelnöke voltál. Mit jelentett ez a gyakorlatban? — Immár hagyomány, hogy az ünnepi parádé parancsnoka az egyes fegyvernemek alakulatai között versenyt hirdet. Ennek szervezése az ifjúsági szervezet egyik fő feladata. Természetesen, emellett az egységek fegyelmének szilárdításában, a harci készültség fokozásában és a szabadidős foglalkozások szervezésében egyaránt fontos szerepe volt a SZISZ-nek. — Huszonhét éves vagy, rangodat tekintve hadnagy. Hogy jutott eszedbe neked, a nyitrai MELYIK A „LEGEBB" KÉP? Közvélemény-kutatók és statisztikusok egybehangzó véleménye szerint Leonardo da Vinci híres portréja, a Mona Lisa. Ezt ismerik a legtöbben. Ez okozott a legtöbb embernek csalódást, amikor eredetiben meglátta, mivel zömük asztallapnyi nagyságú képnek képzelte, holott aránylag kicsi. Továbbá: a festmények közül a Mona Lisát használták fel legtöbbször reklámnak, erről készült a legtöbb irodalmi mű, dal és krimi, a legtöbb reprodukció és másolat. A másolatokból ma csak múzeumokban hatvan darab van, de egykor a verklik többségéről is ez a titokzatos asszony mosolygott a hallgatóságra. A képet azonban nemcsak másolták és másolják, de jó fantáziájú művészek ki is egészítik, továbbá bővítik. A japán Hirano Tadasi másolatán kötőtűt tart a kezében, a szürrealista Graham Dean festménye — alkotójával, Leonardóval együtt — ágyban ábrázolja, a dadaista Duchamp képén szakálla van és bajusza. És hogyan festene a világ legnagyobb összegre biztosított montázsembere? A lábszára Peléé, a combja Marlene Dietriche, a törzse Muhammad Alié és a feje természetesen Mona Lisáé. Mona Lisa-fej látható az első amerikai női bank egydolláros reklámbélyegén is. Az átalakított Mona Lisa-arcképekböl a duisburgi múzeum már kiállítást is rendezett, ezzel bizonyítva, hogy a Gioconda valóban a képzőművészet szupersztárja. származású srácnak, hogy hivatásodul a határőréletet válaszd? — Talán kimódoltnak fognak tűnni szavaim, de tényleg úgy igaz, hogy én már alapiskolás koromban eldöntöttem: katonatiszt leszek. Iskolánkban, szakköri foglalkozások keretében, gyakorta megfordultak a katonák, úgyhogy osztályunkból többen is jelentkeztünk katonai szakközépiskolába. — Hot kerültél először „mélyvízbe"? — Altisztté avatásom után, a dél-morvaországi határőrkerület egyik őrsére helyeztek, ahol a sorkatonai kiképzést bízták rám. Nem állítom, hogy könnyű dolgom volt, de úgy érzem, sikerült megtalálnom a hangot az idősebb és gyakorlottabb tiszttársaimmal, illetve a velem közel egykorú beosztottaimmal. Nap mint nap közösen végeztük a határőrélet nehéz, de szép feladatait. — Jelenleg viszont már hadnagyi rangban vagy... — Feletteseim figyelemmel kísérték tevékenységemet és felajánlották, hogy iratkozzam be a katonai főiskolára. Tanulmányaim végén, az oklevéllel együtt, tiszti rangfokozatot is kaptam. Jelenleg az egyik nyugat-szlovákiai határőrszázad parancsnokának politikai helyettese vagyok, és a sorkatonai szolgálatra bevonuló fiatalok neveléséről kell gondoskodnom. Célom, hogy a katonaságnál töltött időt sikerüljön úgy megszerettetnem az újoncokkal, mint ez jópár esztendővel ezelőtt az én feletteseimnek velem szemben sikerült. — Mire gondoltál a díszszemle rajtjának pillanataiban ? — Talán lesznek akik mosolyogni fognak, de egy, még a nagymamámtól tanult dalocskára. Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére ... — És megvolt a jutalom ? — Rétes éppenséggel nem, de bőven jutott mindenkinek a tábori konyha egyéb finom fatataiból. (M-) MILYEN SZÍNŰ AZ AKÁC? Ha így tesszük fel a kérdést, akkor fehér. Mert van ugyan lila akác is, de ahhoz mindig hozzáírjuk, hogy lila. A kettő rendszertani neve és névadója is más-más. Az akácé Robinia pseudoacacia, mivel Jean Robinröl, IV. Henrik és XIII. Lajos francia királyok kertészéről nevezték el. A már áprilisban virágzó lila akácé Wistaria Sinensis, mivel Wistar Casparnak, a pennsylvaniai egyetem professzorának nevét örökíti meg. Az akácot különben sokan tartják magyar növénynek, számos nótában is szerepel, pedig jellegzetesen észak-amerikai növény, amely 1630- ban került Európába. Magyarországon 1710-ben ültették az első akácfát. Hamarosan már ültetni sem kellett, magától terjedt, szaporodott, talán jobban is, mint kívánták volna. A szakemberek ugyanis féltek, hogy lerontja a talajt. Kiirtani mégsem volt szíve senkinek, hiszen az akác nyersen is jól égő tűzifa, tartós szerszámokat lehet belőle készíteni, és az akácmézet is sokan kedvelik, így aztán erdeinknek ma is tizenhat százalékát ez a fa alkotja, édes illatot árasztva egész májusban, júniusban. Júniustól szeptemberig a harmadik fajta, a rózsás akác virágzik, nevéhez hívén rózsaszín virágokkal. Ennek a rendszertani neve Robinia hispida. Emberi sorsok KRITIKUS ÉVEK A válások száma továbbra is folyamatosan emelkedik. A legutóbbi statisztika szerint: négyesztendős házasság után a párok 7 7 százaléka vált el, öt-kilenc év után 28 százalék, majd tíz-tizenöt év között 20 százalékra csökken az arány. 2. Ki az alkalmasabb? Közismert, lapunkban is többször írtunk már róla, hogy gyakran késhegyig menő, elkeseredett küzdelem folyik a szülők között azért, melyiknél helyezzék el a gyereket. E kiélezett harc egyik oka: mindkét szülőnek komoly érdeke fűződik hozzá, hogy ö kapja meg a gyereket. Hiszen akihez kerül, azt illeti meg a lakáshasználat, a családi pótlék és egyéb kedvezmények. De az anyagi érdek csupán az egyik motívum: számos esetben az apa éppen úgy ragaszkodik érzelmileg a gyerekhez, mint az anya ... Azelőtt, míg a nő csak a háztartásban tevékenykedett, jobbára elkülönültek a szerepek. A nő foglalkozott a gyerekkel, ő ápolta, gondozta, nevelte őt. Ma jobban megoszlanak a szerepkörök. Igen gyakran az apa az, aki bölcsődéből, óvodából hozza-viszi a gyereket, vagy legalábbis annyit foglalkozik vele, mint az anya. Az SZSZK Legfelsőbb Bírósága családjogi csoportjának vezetője így fogalmaz: — Egyegy bontóper kapcsán nemegyszer kiderül, hogy néha az apában él nagyobb felelősségérzet gyerekei iránt. A váló és az elhelyezési ügyekből is kiviláglik, hogy korunkban, méghozzá elsősorban a szocialista országokban új társadalmi és emberi érték született: az intenzív apai szeretet. § § $ B.-né hatéves házasság után beleszeretett egy munkatársába. Egy nap otthagyta férjét, kisfiát, kislányát és a férfihez költözött. Az apa nevelte, gondozta a két gyereket. Egy év múlva az asszony — mintha mi sem történt volna — haza akart költözni, ám a férj nem volt hajlandó elfelejteni felesége viselkedését. Bontóper következett, amelynek során a nő kérte, hogy a gyerekeket nála helyezzék el. A bíróság elutasította: amikor otthagyta kisfiát, lányát, olyan kis felelősségérzetről tett tanúságot, hogy a bíróság nem látná az ő gondozásában megnyugtató módon biztosítva a gyerekek jövőjét. Ha a gyerek érettebb, néha már ő határoz saját sorsáról, és a szenvedélyes gyűlölet, amellyel az egyik fél a másik ellen próbálja nevelni, bumerángként üt vissza. Egy példa a sok közül: D. Éva a bontóper után az anyjához került. Az asszony újra férjhez ment, ám a nevelőapa nem kedvelte a kislányt, amit lépten-nyomon éreztetett is vele. A diszharmonikus környezetben Éva nehezen nevelhetővé vált és az iskolában is bajok voltak vele. Az anya — hogy szabaduljon a problémáktól s főleg a nevelőapa rábeszélésére — rövid időre átadta a kislányt az apának, akinek addig még azt sem engedte meg, hogy lássa a gyereket. Apjáról eddig Éva mást sem hallott: az a tróger, az a csibész. A tizenhárom éves kislány csodálkozva tapasztalta, hogy ez az „elvetemült alak" a valóságban higgadt, kedves, okos és öt nagyon szerető ember. Nem is volt hajlandó később visszatérni az anyjához. Az apa kérte a gyermekelhelyezés megváltoztatását. A kislányt is meghallgatták a bíróságon, aki bevallotta: számára az anyja otthona után, apja környezete valóságos megváltást jelent. A bíróság az eredeti bírói döntés megváltoztatása mellett határozott. § S § A gyermekelhelyezés körül folyó küzdelem sok esetben viharokat kavar. Nemegyszer a tárgyalóteremben is. T.-né beleszeretett valakibe és válni akart. Iskolás kislányát, Katit magával kívánta vinni új otthonába. A férj is ragaszkodott Katihoz: el tudja látni a gyereket. Felesége azelőtt is megkövetelte a munkamegosztást, úgyhogy a férfi már megszokta, hogy ő takarít, mos, főz és a Katival kapcsolatos gondokat is el tudta látni. Az anya a bíróságon azt hozta fel ellenérvként, hogy a férje egy szobában alszik a kislánnyal, és így félő, hogy természetellenesen viseltetik iránta. A tanácsvezetö bírónő először meghallgatta mindkét felet, majd felfüggesztette a tárgyalást. Egy adott időpontban ismét beidézte a szülőket, és váratlan fordulattal lepte meg őket: a gyámhatóság jelenlétében és az anya meg az apa kíséretében az alapiskolába ment, ahová a gyerek járt, s kikérte Katit a tanításról. Azzal az indoklással, hogy vele együtt szeretne körülnézni otthonában. Útközben az anya meg akarta fogni a kislány kezét, de az elhúzódott. A bírónő a ragyogóan tiszta otthonban megkérdezte Katit: melyik szobában lakik? A kislány megmutatta az egyik szobát, majd hozzáfűzte: nemcsak aludni, hanem tanulni és játszani is ott szokott. A bírónő egy váratlan fordulattal afelől kezdett faggatódzni: vajon hol alszik az édesapja? Kati elcsodálkozva mutatott egy másik helyiségre: „Hát hol alhatna? Az ő szobájában!” — felelte őszinte hangon. Pszichológus is beszélt Katival. Szakvéleménye a bírónő döntését támogatta: a kislányt az apánál helyezte el. § § § Hosszú ideje folyik már a bontóper. A férfi esztendőkig felelős gazdasági beosztásban dolgozott. Idegei azonban megsínylették az állandó feszültséget és néhány hónapig ideggyógyintézetben kezelték. Végül is meggyógyult, de a házasságot tönkretette a betegsége. A feleségével történt közös megegyezés alapján külön költöztek és megindították a bontópert. A gyerek hol az egyiknél, hol a másiknál volt, miközben ádáz harc indult kettőjük között. — Idegbeteg a férjem! — hangoztatta a nő. — Iszik a feleségem! — érvelt a férfi. A bíróság környezettanulmányt rendelt el, és az orvosok, pszichológusok vizsgálata úgy találta, hogy mind a két vád tartalmaz valamennyi igazságot. A legutóbbi tárgyaláson a bírónő váratlan ajánlattal lepte meg a perben álló feleket: a gyerek érdekeire való hivatkozással megpróbálta rábeszélni őket, kíséreljék meg újra az együttélést, hiszen egyikük életében sincs új vonzalom. Ráadásul a gyerek mindkettőjüket egyformán szereti. A per egyelőre szünetel. $ $ § A cikkben vázolt esetekben a feleség hagyja ott a férjét, gyermekeit megfeledkezve felelősségről, a csonka családok gondjairól. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy ezek az esetek a ritkábbak. Általában a férj hagyja el családját az új szerelemért, és az anya neveli egyedül, áldozattal, lemondással gyerekeit. IKövetkezik: Közös megegyezéssel) 19 I
