A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-31 / 22. szám
fí SZfeRtTtr m€GHQ I ■ ! ■■ 1 " "JU >' Fűzfákkal, jegenyékkel díszített, jellegzetes nyílegyenes csallóközi táj. Az északi rész, ahol a föld homokos, termőtalajnak nem a legalkalmasabb. Hamar kiszárad, nem tartja a vizet. Nagyobb szívósság, több és jobb munka kell itt hasonló eredmények eléréséhez, mint akár csak néhány tíz kilométerre délebbre. Ezeken a homokos földeken gazdálkodik a gombai (Hubice) állami gazdaság. Hatalmas, 5 600 hektárnyi területen, 760 alkalmazottal. S tegyük gyorsan hozzá: kimagasló eredményekkel a nehéz körülmények között is nyereséggel! S ez — valljuk meg őszintén — az állami gazdaságok esetében nagy szó. Főleg akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a gazdaság még tízszükség kilincselésre, állami támogatásra. Elértük, hogy válogathatunk a hozzánk jelentkező dolgozók közül, hogy jól meg tudjuk fizetni azokat, akik jól dolgoznak. S ezzel párhuzamosan sikerült ránevelni az embereket arra, hogy ne szeressék az egy helyben topogó életet. Hogy gondolkozzanak a jobb munkaformákon, hogy ötletekkel álljanak elő. Sokat várok el az emberektől, de igyekszem is sokat adni. Ez kölcsönösen visszahat az élet minden területén. Az igazgatói irodából határjárásra indulunk Száraz Lászlóval, az állattenyésztés vezetőjével. Előbb a gombai sertéstelepet. Szabó Lajos telepvezető „birodalmát" látogatjuk meg. Az idős telepvezető ugyan nincs jelen. idillikus, kellemes munkahely, környezet. Ugyanez a kép jellemző a gazdaság szinte minden telepére: kulturált, rendben tartott környezet. — A dolgozók munkához való viszonyát a környezet is nagyban formálja. Ez a dolgok egyik oldala — mondja a kísérőm — A másik pedig, hogy szeretnénk a kulturált munkakörnyezettel is éreztetni: gondoskodunk a dolgozókról, alkalmas feltételeket teremtünk a munkához. Mert jó munkát csak a megfelelő feltételek biztosításával van jogunk elvárni tőlük. Bemegyünk a baromfitelepre is. Jozef Bohumel mérnök, a telep vezetője gyorsan és bőségesen tájékozde a jó gazdáról a telepkép mindent elmesél. Megvallom, jártam már az ország különböző pontjain több száz gazdasági udvaron, telephelyen, de ilyet, mint a gombai még nem láttam. Itt nem a rendetlenség, a sártenger, a kiismerhetetlenség, a felfordulás a jellemző, mint szinte mindenütt másutt, hanem ... ... hanem a precíz rend, tisztaság, járható utak. Parkok, zöldövezet, fák mindenfelé. A telepen minden dolgozónak van egy két alma-, cseresznyefája, amelyeket gondoznak, s amelyek termését be is gyűjtik. Szóval egynéhány évvel ezelőtt rendszeresen állami támogatásra szorult. — A korábban nagyon elmaradott gazdaság jó tíz év alatt mintagazdasággá fejlődött. Hogyan sikerült ezt elérniük — kérdezem az állami gazdaság igazgatóját Šípoš Emilt. — Munkával. Kemény, fáradságot és megalkuvást nem ismerő munkával. 1970-ben kerültem ide. Azonnal igyekeztem magam köré gyűjteni az olyan szakembereket, akik nem félnek az újtól, akikben van leleményesség, kockázatvállalás. Tudatosítottuk, hogy stabilizálni kell a gazdaságot. Tiszta kártyákkal, értelmes, elérhető tervekkel, célokkal az emberek elé állni. Őszinteséggel megnyerni őket. Ha ez adott, már könnyű a dolog. Jelenleg tizenhat mérnök vesz részt az irányításban, s eljutottunk oda, hogy a korábbi erőfeszítéseink, befektetéseink megtérülnek, hasznot hoznak. Évente mindig még 18—20 millió koronát fordítunk fejlesztésre, lakások építésére, gépek vásárlására. Elértük, hogy nincsenek filléres anyagi gondjaink, van miből beruháznunk, új ötleteket megvalósítanunk. Nincs 1. „A dolgozók munkához való vi szonyát a környezet is nagy ban formálja" 2. „Hobbim lettek a tehenek" — mondja Paluk Károly 3. Szabó Lajos telepvezető „biro dalma" 4. Száraz László az állattenyész tés vezetője 5. Paluk Károlyné: „Megtermel jük a konyhára valót" f f c.. i ‘tat * \ö fJ \ , V 1 ' 1 '*>■ 1 4 12
