A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-31 / 22. szám
ISKOLA, A DUDACIAL A hetvenes évek végén Kerekes Feri bácsi mesélt nekem a régi Karváról. Gyerekkoromban — mondta akkor — a falu végén volt egy vastábla, arra az volt írva, hogy Pusztakarva. Feri bácsi gyerekkora óta eltelt idő a falu nevének előtagját elmosta; Pusztakarva helyett maradt pusztán a Karva (Kravany nad Dunajom). Nevezett Kerekes Ferenctől tudom továbbá azt is, hogy a falut egykor kurtanemesek lakták; a falu alsó része az „alsó" Bakaiaké, a felső része pedig a „felső" Bakaiaké volt. Feri bácsi gyermekkorában az iskola a falunak azon a telkén állott, amelyet Kerekes Ferenc nagyapja nemes Fledriczky Józseftől vásárolt. „Kicsike volt ez a falu" — mesélte annak idején — „még a házakat sem számozták meg ... Erről a kis településről az első írásos emlékek a XIII. századból maradtak ránk: a törökdúlás alatt a falu teljesen kipusztult. Az egykori Tardos-nemzetség tulajdonában lévő helység az idők folyamán sokszor cserélt gazdát. Századunkban a falu határának nagyobbik hányadát három tulajdonos — név szerint a Kasztics, a Láng és a Szarvasi család — birtokolta. Most, hogy itt állok a Duna töltésén, arra gondolok, hogy több mint harminc évvel ezelőtt e három nagybirtok épületei, azok gazdaságának szervezettsége is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az egykori nyitrai KNB olyan döntést hozott, miszerint itt mezőgazdasági tanonciskolát létesítenek. Az 1953 júliusában keltezett rendelet alapján jött létre Karván a Munkásifjúsági Központ, amelynek „célja és küldetése az volt, hogy szakmai és politikai képzést adjon a fiataloknak, akik a mezőgazdaságban kívánnak elhelyezkedni." Az iskola így kapta meg 1953-ban a Láng-féle kasPollák Imre az iskola igazgatója Az iskola Termelési gyakorlat a kertészetben télyt, amit két év alatt átépítettek. A földszintes kastélyra emeletet húztak, tantermeket, konyhát, éttermet, könyvtárat stb. létesítettek. A főépületben kapott helyet a diákotthon, amely 150 tanulónak adott kényelmes szállást. Ezzel egyetemben az iskola megkapta a kastélyhoz tartozó területeket is, amelyek célgazdaságként szolgálták a tanítást. A Munkásifjúsági Központban a tanítás 1953 szeptemberében kezdődött meg a következő négy szakágazatban : növénytermesztés, állattenyésztés — egyéves oktatási idővel — valamint a kovács és a bognár szak, kétéves időtartammal. Fontos előrelépést jelentett az iskola életében, hogy az 1956/57-es tanévben Komáromból (Gadócról) idehelyezték az ún. kétéves mesteriskolát. A mesteriskolát a mezőgazdasági üzemek által továbbképzésre javasolt tanulók látogatták 45 éves korig. Két évvel később tovább bővült az intézmény, ugyanis Kvetoslavovóból is idetelepítették az ottani iskola kertészeti ágazatát. Az iskola életének erre a szakaszára a mozgalmasság a jellemző. A már említett szakok mellé ekkor szervezték meg a kétszer öthónapos képzést a mesteriskolán, mégpedig a növénytermesztési és állattenyésztési szakon is. A mesteriskola ezen hallgatói az iskolaév többi részét szakmai gyakorlaton töltötték a 4
