A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 1. szám

A Csemadok életéből A TÁRSADALOM ÉS AZ EGYÉN KÖZÖS ÉRDEKE „A jog és a törvények tiszteletére való nevelés, az állampolgárok szocialista jogtudatának megszilárdítása a társadalmi szervezetek, az iskola, a család, a szocialista állam egyik elsőrendű kötelessége." (Gustáv Husák elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának a párt XVI. kong­resszusán elhangzott előadói be­szédéből) Ez évben a CSEMADOK fennállásának és működésének 35. évfordulója alkalmából tartott ünnepi üléseken, a sajtóban, munka­­értekezleteken különböző megfogalmazás­ban történtek elismerő megállapítások a Szö­vetség sokoldalú sokéves és eredményes tömegpolitikai munkásságáról, a CSKP kul­turális politikája megvalósításában szerzett érdemeiről. Ezekben a méltatásokban azon­ban aránylag kevés szó esett a jogi nevelő munkáról, a jogi propagandáról. Nem csoda, hiszen ez a munkaszakasz a többi művelő­dési témakörhöz képest újszerű, alig há­rom-négy éves múltra tekint vissza. Jelentő­sége azonban vitathatatlan. Mi tette szükségessé, hogy az országos művelődési és nevelési intézmények rend­szerének láncszemeként mi, a CSEMADOK is foglalkozzunk a jogi felvilágosítás, nevelés kérdéseivel. A válasz kézenfekvő: jelenünk, napjaink problémái, a szocializmus építésé­nek jelenlegi szakasza és a jövő igényei. Sok víz lefolyt a Dunán azóta, hogy meg­alakultak falvainkban az első helyi CSEMA­­DOK-szervezetek, ami persze, logikus függ­vénye volt az egész országban megindult új politikai, gazdasági, szociális áramlatoknak. Az eltelt évtizedek során új minőségi helyze­tet teremtett a szocialista átalakulás minde­nütt megmutatkozó eredménye. Alapjaiban változott meg a termelési eszközökhöz való viszony, a közvagyon, a társadalom iránti viszonyulás, az emberek közti kapcsolatok. A szocialista társadalom vívmányai befolyásol­ják a családon belüli kapcsolatokat, a közös­ségi élet minden területét. A jogi nevelési munkánk feladatát és célját abban látjuk, hogy hozzásegítsük tagságunkat és a továb­bi érdeklődőket ezen jelenségek jogi vonat­kozásainak megismeréséhez. Feladatunk to­vábbá az is, hogy felhívjuk a figyelmet a szocialista törvényesség be nem tartásából származó következményekre, s így hozzájá­ruljunk ezek megelőzéséhez. Napjainkban különösen időszerűvé vált az ifjúság jogi nevelése, gondolkodásának, szemléletének helyes irányú befolyásolása. Ezeknek az igényeknek tudatában szervez­tük meg az 1984. év sorrendben utolsó művelődés-politikai rendezvényét, a CSE­MADOK KB Jogi Szemináriumát. Ezt a lo­sonci (Lučenec) akciónkat is sikeresnek mondhatjuk nemcsak azért, mert reagált az összes felsorolt időszerű problémára, hanem azért is, mert az elhangzott előadásokat tekintélyes számú résztvevő hallgatta végig. A szeminárium első napján JUDr. Pavol Kovács, a bratislavai Kerületi Bíróság dolgo­zója tartott figyelemre méltó előadást a fi­atalkorúak bűnözéséről. Rámutatott e bűnö­zés fokozódó méreteinek forrására is, ki­hangsúlyozván a család, az iskola, a nevelési intézmények és szervezetek tevékenységét, fontosságát a bűnözés megelőzése érdeké­ben. JUDr. György István, az SZSZK Nemzetisé­gi Hivatalának szakdolgozója előadásában azt vizsgálta, melyek napjaink legégetőbb jogi vonatkozású problémái és hogyan járul­hatnak ezek csökkentéséhez jogi szakbizott­ságaink aktivistái. Kifejtette azt is, hogy ezen a téren a CSEMADOK-nak az eredménye­sebb munka elérése érdekében együtt kell működnie a jogi felvilágosítás és nevelés szlovákiai központi intézményeivel és koordi­nált munkát kell kifejtenie. A CSSZSZK alkotmányából eredő köteles­ségek és jogok .kérdésével foglalkozott JUDr. Bertha Géza előadása. Áttekintette ezen alaptörvény módosulásait, rámutatván a ki­alakult társadalmi igény diktálta változások­ra. Megállapította, hogy sokszor történik az állampolgár részéről bűncselekmény olyan esetben, amikor alkotmányunknak pl. a szo­cialista tulajdonhoz való viszonyt illetően, az alapállását nem tudatosítja, s téves párhu­zamvonás alapján úgy ítéli meg, hogy valaha „erény" volt „szerezni" a magános nagybir­tokról, most pedig ... A mintegy három tucatnyi résztvevőnek lehetősége nyílott arra, hogy új ismereteket szerezzen, véleményt nyilvánítson, tapaszta­latot cseréljen. Nekünk, szervezőknek és irá­nyítóknak alkalmunk nyílott felmérni, mit és hogyan végeznek ezen a fontos munkasza­kaszon járási bizottságaink aktivistái. S meg­ismerkedhettünk hiányosságokkal is. Több­szörösen is elhangzott például az az igény, hogy bocsássunk az e téren működő önkén­tes dolgozók rendelkezésére segédanyago­kat. Ez az igény jogos, hiszen az előadó ügyvédek, bírók, jogászok nem rendelkeznek mindig kellő, időszerű ismeretanyaggal, csu­pán a konkrét működési helyük tapasztalata­it ismerik tüzetesebben. Elmondhattuk, hogy Szövetségünk saját kiadói tevékenységén kí­vül a más társadalmi szervezetekkel történő együttműködése révén is igyekszik majd ki­elégíteni ezt az igényt. Úgy érezzük, a sikeres szeminárium ta­pasztalatainak felbukkant kérdőjelei arra ösztönöznek majd, hogyan szervezzük a jö­vőben a konkrét jogi nevelést „a terepen" — helyi szervezeteinkben, művelődési klubja­inkban, figyelembe véve a hallgatóság korösszetételét, a fiatalok sajátos igényeit. Ezen a téren számos lehetőség rejtőzik még, amelyekkel élni kell, hiszen a jogi nevelés, a sokoldalúan fejlett szocialista ember nevelé­se, mindennemű bűnözés megelőzése — a társadalom és az egyén közös érdeke. PETRIK JÓZSEF Az ekeli Summások az ünnepi előadáson ÖTÉVES A TÁTIKA GYERMEKTÁNCCSOPORT Nagy idő öt év, vagy nem, döntse el minden­ki saját maga. Az ekeli (Okoličná n/Ostrove) gyermektánccsoport úgy véli, hogy bizony nagy. Amit ők öt év alatt — megalakulásuk ideje óta — versenyben, fesztiválokon helyezés­ként, díjként learattak, az tiszteletre méltó. Kevés gyermektánccsoport dicsekedhet ilyen eredményekkel, mint ők, nemcsak ma­gyar nemzetiségi vonatkozásban, hanem or­szágos, csehszlovákiai viszonylatban is. Először csak a maguk kedvtelésére táncol­tak, daloltak, de a nemzeti-nemzetiségi kul­túra alaposabb megismerése volt a fő céljuk. Meg akartak tanulni szépen dalolni és tán­colni. A színpadi szereplés nem célja, mun­kájuk eredménye lett. Ezért vándorolnak el minden olyan néprajzi területre, ahonnan játékot, táncot, dalt tanulhatnak. A távolság sem riasztja vissza őket. Időt is találnak a néprajzi kutatásra, egy-egy néprajzi terület meglátogatására, az adatközlők megismeré­sére. Táncaikat, dalaikat úgy állítják a szín­padra, hogy először elsajátítják az eredeti táncanyagot, megismerkednek az adatköz­lők táncainak legjavával, egy-egy táncmoti­­vum sok-sok • változatával, az adott tánc felépítésének belső törvényszerűségeivel, improvizációs lehetőségeivel. Azután, hogy a frissen szerzett ismeretek elmélyülhessenek, szabad, közvetlen és kötetlen táncolásban igyekszenek a tanult anyagot mindinkább a magukévá tenni. Koreográfusuk az így meg­érteit anyagot építi be a konkrét színpadi műbe. Ezért hat táncuk minden előadáskor újnak, frissnek, élettelinek, hangulatosnak. Táncuk ilyenkor már nem a Jóba Mihály bácsik, vagy a György Erzsi nénik tánca, hanem az övék: Szilágyi Zoltáné, Bohos Évikéé, Lakatos Józsié, Német és Balogh Tímeáé. A megtanult gazdag anyagot úgy tudják előadni, mintha ők is martosiak, me­­zöségiek lennének. A csoport már 1980-ban a járás legjobb­jává küzdötte fel magát, még ebben az évben elhozta Trencínből a „Gyönyör forrá­sánál" című gyermektánccsoportok szlová­kiai országos versenyéről a négy fődij közül az egyiket. 1981-ben az Országos Népmű­vészeti Fesztiválon harmadik lett. Először volt jelent a fesztiválon és mindjárt a legjob-Jliur/iéiiiljkiJá tff lllltlitt Ifit _ i tutrl tiku lit n fa la fi ft frifiiailliUf Jiinit Huiiirihík liühritfittifa frtfu/ittlríúrr z A strázmcei oklevél Hodek Mária a Tátika és az ekeli Summások művé­szeti vezetője bak közé jutott. Másfél évvel az indulás után ez igazán szép eredmény. Ezzel még nem zárult le a nyolcvanegyes esztendő, mert a gyermektánccsoptortok Prešovban megren­dezett országos versenyéről egy fődíjat és a legjobb szólótáncospár díját vitték haza. 1982-ben nem volt országos verseny, így csak kerületi fődijakat gyüjthettek, majd 6

Next

/
Thumbnails
Contents