A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-19 / 3. szám
Cséfalvay Ferenc: A GYŐZELEM ÚTJÁN Fülöp Imre: A HAGYOMÁNYŐRZŐK Gál Sándor: LÁTOGATÓBAN A KISGALÉRIÁBAN Dénes György: SZABÁLYTALAN BESZÉLGETÉS EGY RENDETLEN NAPLÓRÓL Fister Magda: IDE MÉG VISSZATÉRÜNK Zolczer János: PUSKINVÁROS Címlapunkon K. Valentová felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava. Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában. 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686. főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Kral Pétemé. Terjeszti a Posta Hiriapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. LŐRINCZ GYULÁRA EMLÉKEZÜNK Kulturális és társadalmi életünk kimagasló személyiségére, lörincz Gyulára emlékezünk, aki most lenne hetvenöt éves. Maradandó értékeket hozott létre, ezért úgy érezzük, mintha még most is itt lenne közöttünk és vigyázó szemmel figyelné munkánkat, biztatna bennünket és örülne eredményeinknek. Mintha ö nézne le ránk a székházban függő, egyik helyi szervezetünk alakuló taggyűlését ábrázoló festményről is: a bizakodó komoly tekintetek mindegyike szinte azonos alkotójával. Lörincz Gyula a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének megalakulásától majdnem harmincegy esztendőn át volt az elnök, s a CSEMADOK — festményeihez, rajzaihoz hasonlóan — szintén magán viselte sajátos kézjegyét. Ezt a jellegzetesen lőrinczi sajátosságot nem úgy kapta, örökölte, saját magának kellett azt megszereznie egy olyan életút árán, melyet senki sem tehetett meg helyette. Mint a Képzőművészeti Főiskola növendéke bekapcsolódott a haladó diákmozgalomba, a Sarló kongresszusán, 1931-ben már az alkotóművészek elkötelezettségéről vallott és szerepet vállalt az osztályharcos művészeti mozgalom megszervezéséből. 1936-tól tagja volt Csehszlovákiai Kommunista Pártjának, mely fontos feladattal bízta meg öt franciaországi tartózkodása idején. Röviddel ezután a vágtomóci (Tmovec n/Váhom) fasisztaellenes békenagygyűlés szónoki emelvényéről a nemzetek barátságának és összefogásának fontosságát, az internacionalizmust hirdette, melynek megvalósításáért sokat tett, főleg a februári győzelmet követő időszakban, amikor tagja volt Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének, illetve a CSKP Központi Bizottságának. Országgyűlési képviselőként, valamint az Új Szó főszerkesztőjeként és a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének elnökeként is szolgálta hazáját, személyében egyesült a kommunista politikus, az elkötelezett művész és a nemzetiségi kulturális élet irányítója. 1949 márciusában, a CSEMADOK alakuló közgyűlésén, a Központi Bizottság elnökévé való megválasztásakor leszögezte: „A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületének egyik fő feladata lesz. hogy megszüntesse a magyar és a szlovák nép, valamint az itt élő más nemzetiségek egymástól való egészségtelen elszigeteltségét, különélését. Hogy megteremtse a harmonikus együttélést minden téren — kultúrában, munkában, újjáépítésben, iparban, mezőgazdaságban egyaránt!... meg kell teremteni a legszorosabb együttműködést a szlovákok, a cseh és más nyelvű dolgozók között, nemcsak a munkapadoknál, nemcsak a szántóföldeken, hanem a kultúra terén is... Ezért létre kell hoznunk a vidéki szervezeteket mindazon helyeken, ahol magyar dolgozók élnek." Újra és újra végigolvasva beszédeit, a CSEMADOK első körleveleit és a többi dokumentumot megállapíthatjuk, hogy Lörincz Gyula, a párt tapasztalt internacionalista tagja a háború utáni és az azt követő nehéz években is eredményesen irányította az egyre terebélyesedő, új munkaformákkal gyarapodó kulturális szervezetet, mindig a lehetőségek és a szükségletek figyelembevételével határozta meg tennivalóját. Éleslátását bizonyítja, hogy a társadalmi viszonyokat pontosan megértette, lebontotta azokat a CSEMADOK feltételeire és aszerint határozta meg fő feladatait. Ahogy az Rácz Olivér végső búcsúztatójában is elhangzott a diószegi gépészműhelytöl a világ megismerése felé vezető úton ... mindig az osztályharc elkötelezettje voltál, akinek emberi magatartásában, politikai meggyőződésében és meggyőző erejű művészetében a haza és a hazaszeretet fogalma csakis a szocializmus és a proletár internacionalizmus fogalmával teljesedett megbonthatatlan egységgé ..." Lörincz Gyula érdemeit a legmagasabb állami kitüntetésekkel ismerték el: a Munka Érdemrend, a Győzelmes Február Érdemrend, a Klement Gottwald Állami Díj. a Magyar Népköztársaság Béke és Barátság Érdemrendjének viselője volt, művészi munkásságáért elnyerte a Nemzeti Művész címet is. Most, amikor kulturális és társadalmi életünk kimagasló személyiségére emlékezünk meg nem élt hetvenötödik születésnapján, a CSEMADOK szervei és szervezetei a járási konferenciákon értékelik a XIII. Országos Közgyűlés óta megtett utat. A küldöttek közül nagyon sokan lélekben azt az utat is bejárják, melyre Lörincz Gyulával együtt léptek harmincöt évvel ezelőtt, s amely az idei konferenciák summázásához, a művelődési és a művészeti munka jó eredményeihez vezetett. SIDÓ ZOLTÁN. a CSEMADOK KB elnöke 2
