A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-24 / 21. szám

ATHEN

A szűzies Paliasz Athéné Istennő nevét viselő város az Attika-félsziget déli partján fekszik.

Az európai civilizáció bölcsőjéhez, Athénhez fűződik az ókori demokrácia megszületése. Az athéniek demokráciája lehetővé tette a szellem páratlan kibontakozását: az irodalom, a képzőművészet és a filozófia i. e. az 5.-4. században élte fénykorát. Ekkor alkották a legszebb görög szobrokat, ebben a korszakban, az ún. periklészi korszakban épült fel az Akropolisz is. Athén két központ köré tömörült, az Akropolisz és az agora köré. A századok folyamán a várost sokszor elpusztították, de csakhamar ismét, még szebbé, vonzóbbá lett. A 15. század végétől több mint 300 évig Görögország török megszállás alá került. 1821-ben kezdődött a görög szabadságharc, melyben a híres angol költő, Byron is életét vesztette. Az 1830-ban önállóvá lett görög királyság élére a bajor Ottó került. Athén 1834- ben lett főváros, német építészet tervei

szerint épült fel a modern metropolis. Ez az oka annak, hogy az első benyomások váratlanok: az elképzeléshez képest túl korszerűnek tűnik a város. A különben topográfiailag nem túl változatos környezetből két markáns domb emelkedik ki, az Akropolisz és a Lükabéttosz.

Két és fél ezer éve ejti csodálatba a látogatót az Akropolisz (magyarul: fellegvár) ez a kősziklára épült építészeti remekmű, mely a történelem fondorlatos, kifürkészhetetlen útjai során felváltva volt katonai erőd és szentély. Évente több mint hárommillió ember akarja közelről látni az ókor legnagyobb szobrászának, Pheidiasznak a művét, illetve annak maradványait. Nehéz eldönteni, mikor tárul lenyűgözőbb látvány az Akropoliszra: a déli nap izzó sugaraiban fürdő szentélyoszlopok vonzóbbak-e, vagy a holdsütésben misztikus körvonalakat öltő templomkoloszszusok hatnak-e titokzatosabban? Mindenesetre, senki sem csalódhat az Ak-8