A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-17 / 20. szám

Csak egy percre... Emberi sorsok ÚTVESZTŐBEN Jövő héten egészen pontosan május 24-én tartják „iskola­­búcsúztató" ballagá­sukat a bratislavai, Duna utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gim­názium érettségiző diákjai. Az ünnepé­lyességtől megható­dott ballagok sorában ott lépdel majd MIKONY RÓBERT, a IV. A osztály növendéke is. — Igaz. ezt inkább a kisiskolásoktól szokás kérdezni, de azért pár nappal az érettségi előtt ismét aktuálisnak tűnik föl a kérdés: milyen volt a félévi bizonyítványod? — Sok évig kitüntetett voltam, ezúttal vi­szont színjeles, azaz tiszta egyes lettem! Remélem, az érettségi vizsgákon is hasonló­képpen sikerül majd helytállnom. — Egy eminens diáknak is vannak kedvenc tantárgyai? — Természetesen! Nagyon szeretem például a fizikát, a kémiát, ezekhez kapcsolódóan pedig a matematikát, de azért a nyelvektől vagy az irodalomtól sem idegenkedem. Sok esetben úgy érzem, hogy az első pillantásra ellentétesnek tűnő tantárgyak között is sok az összefüggés. — Például? — Kollégiumban lakom, úgyhogy a szoba­társaimmal bőven akad időm azon vitatkoz­ni, vajon a nyelvtani szabályokat is valamiféle logikai rendszer szerint lehet-e elsajátítani; avagy egyszerűen bemagolni kell-e ezeket a dolgokat... — Ha kollégiumban laksz, az azt jelenti, hogy nem vagy bratislavai származású! — Kisgyarmaton születtem és az alapiskola első négy osztályát is itt végeztem el. Ötödi­kes koromtól már a kéméndi iskolába jártam. Világéletemben gondosan ügyeltem arra, hogy mindig megtartsam a társasági il­lemszabályokat, de meg kell mondanom, vannak olyan helyzetek, amelyekről egyetlen illemtankönyvben sem esik szó. Én az ilyen esetekre fokozatosan kidolgoz­tam a saját viselkedési szabályaimat, s ezeket most közölni szeretném önökkel. Remélem, hálásak lesznek érte. Ha például az asztalnál a bal és a jobb oldali szomszédja beszélget egymással, és nem is hederít önre, akkor suttyomban, megharaphatja az egyiket. Merem állítani az illető azon nyomban elfelejti, hogy mi­ről beszélt, és fesztelenül figyelni fog önre. Ha azonban a szomszédjai egyáltalán nem látszanak étvágygerjesztőnek, akkor ma­gához veheti a tányérjaikat meg a boros­poharaikat. Ez szintén rendkívül hatásos eszköz. Nehogy a háziasszony azt gondolja, hogy ön — isten ments! — unatkozik, próbáljon meg késsel, villával és kanállal zsonglőr­mutatványokat végezni. Ha azelőtt soha semmivel nem végzett ilyen bűvészmu­tatványokat az asztalnál, és három tárgy egyszerre kissé sok önnek — akkor kezdje a késsel. Egy másodperc múlva valameny­­nyi vendég megbüvölten figyeli majd a feje fölött repülő csillogó tárgyat. Ha ön már nem fiatal és még egyetlenegy tárggyal is nehéz zsonglőrködnie, akkor s innen kerültem a Duna utcái gimnáziumba is. — Miért éppen ezt a gimit választottad ? — Mert még másfélszáz kilométerre a fővá­rostól, tehát a mi vidékünkön is jó hire, mondhatnám rangja van ennek az iskolának. Az érettségi után főiskolára szeretnék jutni, így erősen bíztam abban, hogy a Duna utcán valóban szilárd alapokat kapok ehhez. — Úgy érzed: sikeres volt ez az „alapozás"? — Gondolom, hogy igen, hiszen nem csupán az előírt tananyagot sajátítottam el az elmúlt tanévek során, hanem az emberi és egyéni tartás, az életvitel s nem utolsósorban az anyanyelv szeretetének dolgában is sok min­denre megtanítottak az itt töltött évek. — Jó tanulmányi eredményeid miatt nem néztek az osztálytársaid strébernek? — Nemigen tapasztaltam ilyesmit. Viszony­lag szerencsésen összeverődött, jó közössé­get alkotó harminchat főnyi társaság a mi osztályunk, úgyhogy inkább buzdítjuk és se­gítjük egymást, semmint gúnyolódnánk. így talán nem is véletlen, hogy félévkor a IV. A-ban tizenkilenc kitüntetett volt, ebből ötünknek volt tiszta egyes bizonyítványa! — Napi időbeosztásod? — Reggeltől kora délutánig, természetesen, az iskolában vagyok. Utána egy-másfél órá­nyi lazítás következik, majd négy-öt óra ta­nulás a további program. Emellett focizásra, olvasásra, egyéb szórakozásra is jut még időm. — Hová készülsz az érettségi után ? — A Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészmér­nöki Karán szeretném folytatni tanulmánya­imat, ennek keretében pedig elsősorban az élelmiszerkémia érdekelne. — Mikor érettségizel? — Június 7-én, a névnapomon! azzal szórakozhat, hogy valamiféle gúlá­kat rak össze. Például, szúrja bele a villát a sült húsba, a villára tegye rá a poharat, s próbálja meg rárakni a leveses tányért. A gúla előbb-utóbb természetesen össze­omlik, és ön megint a vendégek figyelmé­nek középpontjába kerül — különösen azok bámulnak majd önre, akikre a levest önti. Más mód is van arra, hogy az ember egy kicsit elszórakozzon. Például lopva az asz­tal alá bújik és alámászik. Ha valamelyik hölgy az asztal alatt lehúzta a túlságosan szűk cipőjét, akkor ön suttyomban eldug­ja és utána gurul majd a nevetéstől, ami­kor elnézi, amint a hölgyek görcsös rugka­­pálással igyekeznek lábukkal kitapogatni az eltűnt cipőjüket. Az asztal alatt halkan morogni is lehet. Fogadni mernék, hogy ilyenkor sok érde­kes megjegyzést hallhat, például: — Dick, mit gondolsz, a kutya morog vagy az éhes vendégek gyomra korog? De ha már az asztal alá bújt akkor inkább másszon tovább és az asztal túlsó végén bújjon elő a napvilágra. És angolosan tá­vozzon, vagyis búcsú nélkül menjen haza. Úgy vélem, ez a legjobb mód arra, hogy az ember jól mulasson és másokat is jókedv­re derítsen. Ford.: Gellért György A múlt év bűnözési adatairól s az ezekkel kapcsolatos tapasztalatokról, valamint a fiatal­korúak bűnözésének tavalyi alakulásáról szá­molt be a közelmúltban tartott sajtótájékozta­tón dr. Ján Krajčí rendőr ezredes, az SZSZK belügyminiszterének helyettese. A statisztikai adatokkal, illetve a leszűrhető tanulságok megszívlelendőségének igényével készült ok­nyomozó felmérés lényege két gondolatkör köré csoportosítható. Az egyik: a közrend és a közbiztonság helyzete — néhány kirívóbb esettől eltekintve — továbbra is jó; míg a másik, ugyancsak fontos észrevétel kimondot­tan gyakorlati jellegű. A bűnüldözés szerve­inek vezető dolgozói — az igazságügyi tárca fontos beosztású képviselőinek jelenlétében — arra hívták fel a figyelmet hogy a bajt nem­csak orvosolni, hanem elsősorban megelőzni ajánlatos. A bűnözés általános adatait vizsgálva el­mondható, hogy a legjelentősebb csoportot továbbra is a vagyon elleni törvényszegések alkotják. Vonatkozik ez mind a személyek javait mind a társadalmi tulajdont károsító bűncselekményekre. Az elemzések azt mutat­ják, hogy a társadalmi tulajdont károsító tör­vényszegő cselekmények jelentős részét — a korábbi évekhez hasonlóan — az ellenőrzés fogyatékosságait kihasználva követik el. Az Hyen jellegű esetek együttes tanulsága, hogy sokhelyütt a szükségesnél jóval kevesebb fi­gyelmet fordítanak a társadalmi tulajdon őrzé­sére, ennek szervezetileg biztosított, illetve műszaki feltételeire. A társadalmi tulajdon és a személyi vagyon elleni cselekmények sorá­ban megszaporodtak a lopások, főként a betö­réses jellegűek. Ebben jelentős szerepet ját­szik, hogy sokan otthon tartják készpénzüket, értékeiket és nem élnek a korszerű technika nyújtotta védekezési lehetőségekkel; sőt még a zárak biztonságára sem fordítanak kellő gondot. Figyelmeztető jel, hogy a kisebb-nagyobb szabálysértők és a bűnelkövetők körében nö­vekszik az alkoholos állapotban végzett cse­lekmények száma. Különösen az erőszakos és a garázda tettek jelentős részének hátterében lelhető fel sűrűn az ittasság, ami szakértői vélemények alapján: szinte megsokszorozza a bűnelkövetéssel párosuló érzelmi elemeket és indulati indítékokat. A közlekedési bűncselek­mények tavalyi statisztikáját vizsgálva szintén kitűnik, hogy növekedett az ittas vezetések száma, s ezzel egyenes arányban gyarapodott a cserbenhagyásos gázolások aránya is. Mind­ez a közúti ellenőrzések sűrítésének szüksé­gességére, az eddiginél nagyobb szigorra és a közlekedési morál fokozására irányítja a fi­gyelmet Ugyancsak szembeötlő, hogy az ösz­­szes bűncselekmények mintegy harmadát már büntetett előéletű egyének követték el, de nem kevésbé elgondolkoztató egyben az is, hogy az elmúlt esztendőben elkövetett tör­vényszegések mintegy jó tíz százaléka fiatal­korú bűnelkövetők terhére Írandó. Mindkét észrevétel megkülönböztetett súllyal hívja föl a figyelmet arra, hogy a bűnözés tanulságait, annak kialakulási lehetőségeit az állami, gaz­dasági és társadalmi szerveknek együttesen kell elemezniük. A fiatalok bűnözésének alaposabb vizsgála­ta külön feladatként is fontosnak tűnik. Már csak azért is, mert kétségtelen, hogy az ifjúság zöme szorgalmasan tanul, dolgozik, értelmes életet él; jól beilleszkedik a családi, iskolai vagy akár a munkahelyi környezetbe. Ugyan­akkor azonban okvetlenül beszélni kell azokról a tizenévesekről is, akik bizony rossz társaság­ba keverednek, óraszámra az utcákon lődö­rögnek és előbb-utóbb a bűnözés zsákutcájába tévednek. A kiskorú tettesek bűnözési formáit tekintve megállapítható, hogy a galeribűnözés általában visszaszorult ehelyett a bűnelköve­tők három-négy főnyi csoportjai szánják rá magukat a leggyakrabban garázdaságokra, lopásra vagy egyéb vakmerő tettekre. Bírósá­gaink erre vonatkozó vizsgálatai alapján — a rendőrségi szervek nyomozási eredményeivel összhangban — a legtipikusabb esetek közé a gépkocsik, hétvégi házak feltörése és foszto­gatása, illetve a munkahelyen, a munkásszál­lón, esetleg a szakipari-tanuló intézetben elkö­vetett tolvajlás tartozik. Viszont csalás meg sikkasztás, érthetően, ebben a korcsoportban kisebb arányban fordul elő, hiszen a tizenéve­seknek erre általában még nincs lehetőségük. A fiatalkorúak bűnelkövetéseinek okait vizsgálva első helyen változatlanul a rendezet­len családi körülmények állnak. A tizenévesek a feszültséggel teli környezet, a bizalmatlan­ság, továbbá az italozás, durvaság és a rossz példa egyéb megnyilvánulásai láttán érzelmi­leg elhidegülnek; magukra maradnak és nem találják meg igazi helyüket Innen tulajdon­képpen csak egyetlen lépés kell ahhoz, hogy „sorstársakat” keressenek — s máris fennáll a törvénnyel való szembekerülés veszélye. Pedagógusok, pszichológusok és más szak­emberek fölmérő jellegű s elemző vizsgálatai megállapították, minden fiatalban egyformán ott lappanganak a serdülőkor sajátosságai: az öntudatosodás, a függetlenségre való törek­vés, a romantika és a kockázatvállalás iránti vágy, bár a rendőri vizsgálatok eredményekép­pen az szintén kimutatható, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők körében viszonylag magas a cigány származású tettesek száma. Elgondol­koztató viszont, hogy a rendőrkézre került többi fiatal jelentős hányada megfelelő, vagy az átlagosnál is jobb anyagi körülmények között élt, ami azt jelenti, hogy szüleik túlságo­san is bőkezűen támogatták őket A belügyminiszter-helyettes leszögezte: a rendőri szervek, valamint az ügyészségek és a bíróságok minden eddiginél határozottabb fel­lépésére lesz szükség ahhoz, hogy mielőbb csökkenteni tudjuk a bűnözés általános sta­tisztikai adatait, ezen belül pedig a fiatalkorú­ak bűnelkövetéseinek számát A szocialista törvényesség elveinek gyakorlati megvalósítá­sa a bűnüldöző szervek együttes feladata, bár a fiatalokkal szembeni ítélkezés külön körülte­kintést igényel. Esetről esetre csupán valóban körültekintő vizsgálat alapján lehet eldönteni, hogy az útvesztőbe került fiatal rögtön szabad­ságvesztést, vagy egyelőre „még csak" más javító-nevelő intézkedést érdemel-e ?! A rend­őri szervek, a bíróságok, illetve a gyámhatósá­gi felügyeleti szervek közös célja: odafigyelni a „problémás" serdülőkorúakra. A társadalom feladata pedig nem kevesebb, mint hogy a hamis romantika vagy a kalandvágy helyett az erkölcsi tartást adó érzelmi kapcsolatok erősí­tése legyen a cél. Ennek szilárd alapjait első­sorban a családokban, de nem kevésbé az iskolai, vagy a munkahelyi környezetben kell keresni. A belügyminiszter-helyettes okkal és joggal figyelmeztetett egyben arra is, hogy útvesztőbe jutni — sajnos — mindig egysze­rűbb, mint azután kikerülni az áttekinthetetlen és bonyolult ügyek szövevényéből. (miklósi) (mik-) ROBERT BENCHLEY Hogyan viselkedjünk? 19 I

Next

/
Thumbnails
Contents