A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-10 / 19. szám

A Gsemadok életéből OLVASÓTÁBOR A LEGFIATALABBAKNAK A fiatalok, az iskoláskorú gyerekek bevonása a CSEMADOK szerteágazó munkájába az utóbbi időben egyre nagyobb hangsúlyt kap Szövetségünk munkatervében. A központi munkatervben ugyanúgy, mint a járások ter­veiben, sőt itt-ott már a helyi szervezeteké­ben is. A tánc- és színjátszó mozgalom gyerekfesztiváljai, s az azokat megelőző járá­si versenyek, biztosítják, hogy már a legki­sebbek is halljanak a CSEMADOK-ról. A kulturális munka alapja lehet az alapis­kolák és a CSEMADOK szervezetek szoro­sabb együttműködésének. Az iskolás gyere­kek szerepeltetése, felléptetése helyi szerve­zeteink ülésein, műsoros estjein nemcsak azt eredményezi, hogy a gyerekek már kiskoruk­ban tudnak, tudomást szereznek szerveze­tünkről, hanem azokat a szülőket is láthatjuk rendezvényeinken, akik a CSEMADOK-nak egyébként nem tagjai. E kapcsolatteremtés és a már létrejött jó összmunka ápolása kiemelt helyen szerepel a CSEMADOK Bratislava-vidéki Járási Bi­zottságának munkatervében is. Ennek szük­ségességét a helyi szervezetek vezetőségei is megértették, és az együttműködés nagyon szép példáit lehetne már felsorolni. A képző­­művészeti kiállítások, melyeket a diákok pe­dagógusok felügyelete alatt csoportosan lá­togatnak, az iskolák részére szervezett elő­adások, gyereknapi műsoros délutánok, me­lyeket a CSEMADOK-szervezetek anyagilag is bebiztosítanak ugyanúgy ide sorolhatók, mint az író—olvasó találkozók és zenés délu­tánok. A „Közös lónak túrós a háta" szólást cáfolja a szenei (Senec) alapiskola Kincske­reső Ifjúsági Klubja, mely a városi könyvtár és a CSEMADOK-szervezet „közös gyereke", mégis igazán szép eredményekkel dicseked­het. A lehetőségek e téren — úgy vélem — szinte korlátlanok. Ennek az írásnak is az a célja, hogy a közös munka újabb módjáról, formájáról beszéljek. Járási bizottságunk ol­vasótábort szervezett az alapiskolák alsó tagozatos diákjai számára Szencen, a CSE­MADOK KB üdülöházában. Tapasztalataink­ról — bár csak dióhéjban — járásunk képvi­selője a CSEMADOK Központi Bizottságának tavaszi plenáris ülésén beszámolt. A résztve­vők, felszólalók, hasznos, követendő kezde­ményezésnek tartották. Egy jó és követésre méltó kezdeményezés, az Apró Szőttes-tá­bor szervezési tapasztalataira építettünk. Célunk az volt, hogy megfelelő (a szülők­nek és iskoláknak is megfelelő) időben kelle­mes és hasznos három-négy napot töltsenek el együtt a meghívott gyerekek. A legmegfe­lelőbb időpontnak a tavaszi iskolai szünidő látszott. így a szülőket is tehermentesíthet­tük, s az iskolák igazgatósága is szívesen egyezett bele a gyerekek részvételébe. Őszintén szólva a szülök aggályaitól tartot­tunk, de kellemesen csalódtunk. Mindenki szívesen engedte el a gyerekét. Az iskolák­ban pedig — amint később megtudtuk — valóságos versengés folyt a részvételért a gyerekek között. Egyik helyen a pedagógus szava, másutt az osztályközösség szavazata volt a döntő. És az érdeklődés az irodalom, az anyanyelv iránt. Programunkat úgy állítottuk össze, hogy abban a benti foglalkozások mellett sok mozgás, séta szerepeljen. A szenei Pincesor, vagy a március elején még vastag jégpáncél borította szenei tó élmény volt a gyerekek­nek. És a lényeg: a program, amitől a tábor olvasótáborrá válik. Meglátogatták a gyere­kek a szenei városi könyvtárat, ahol a három napra könyveket kölcsönözhettek. Verset vá­lasztottak, hogy az utolsó napi szavalóver­senyre kellően felkészülhessenek. Volt bábe­lőadás, versek és megzenésített versek hall­gatása, irodalmi játékok. Illusztrációkat ké­szítettek Simkó Tibor gyerekverseihez, talál­koztak, beszélgettek és játszottak, sőt együtt énekeltek a költővel. Kovács László az anya­nyelv szépségeiről, szeretetéről beszélt a gyerekeknek, akik utána játékos vetélkedőn mérték össze anyanyelvi tudásukat. Egy-egy foglalkozásra 30—40 gyerek jött el. A szenei gyerekek, a Kincskereső tagjai nem voltak a tábor lakói, csak a rendezvé­nyeket látogatták, — napközben voltak együtt a többiekkel. Nem törekedtünk katonai, sőt iskolai fe­gyelemre sem. Mégis fegyelmezettek, játé­kosak, érdeklődők voltak a gyerekek. Minket, a járási bizottság elnökségét, a szervezőket a tábor sikere arról győzött meg, hogy az elkezdett úton most már tovább kell haladni. Elmondhatjuk, hogy érdemes volt megszervezni az olvasótábort. GÖRFÖL JENŐ A szerző felvételei Jo bent lenni, ha foglalkoznak velünk Nemcsak Simkó Tibor verseit, magát a költőt is megismerhették a gyerekek Kovács László az anyanyeN szépségéről, szeretetéről beszélt Volt kinti foglalkozás, téli séta is A találkozó író vendégei BARÁTI TALÁLKOZÓ A CSEMADOK Kassai (Košice) Városi és Járási Bizottsága és az Ukrán Dolgozók Kul­turális Szövetsége Kassai Városi Bizottsága együttműködésének közel húszéves hagyo­mánya van. A jelzett idő alatt számos olyan közös akciót rendeztek-szerveztek együtt, amelyek mind politikai, mind társadalmi szempontból jelentős események voltak. Az utóbbi evek­ben ez az együttműködés tovább bővült. A hagyományos Barátság est mellett — amit a CSSZBH záróakkordjaként rendeznek — egyre gyakrabban találkoznak különböző al­kalmakkor a csehszlovákiai ukrán és magyar nemzetiségű írók és irodalmárok is. Az idén március végén találkoztak az UDKSZ kassai klubjában. A két szövetség jelenlévő tagjai egy kamarakiállításon meg­tekinthették a közelmúltban megjelent hazai ukrán és magyar írók könyveit, s Fábry Zoltán műveinek teljes gyűjteményét. A találkozón dr. Máté László előadását hallgatta meg a közönség, aki Fábry Zoltán életéről és munkásságáról beszélt, Éliás Ga­­landa docens pedig A nemzeti fölszabadító harc a csehszlovákiai ukrán irodalomban címmel tartott előadást. Elmondta, hogy a csehszlovákiai ukrán irodalom jelentős része a háborúról szóló irodalom, ugyanakkor há­borúellenes irodalom is. A két előadást követően a közönség sze­melvényeket hallgatott meg a csehszlovákiai ukrán írók müveiből, majd beszélgetésre ke­rült sor a jelenlévő írók és a közönség között. A beszélgetés során felmerült az a kérdés és óhaj, hogy a két nemzetiségi irodalom köze­lítését jól szolgálná, ha mindkét nyelven — tehát ukránul és magyarul — megjelenne egy-egy antológia. Ez annál is inkább aktu­ális, mivel a két írócsoportban erről már korábban is szó esett. Felvetődött az a kérdés is — éppen Fábry Zoltán halálának közelgő 15. évfordulója kapcsán —, hogy ki kéne adni újra, méghozzá három nyelven — magyarul, szlovákul és ukránul —, de egy kö­tetben az Éhség legendáját. Az sem lenne lebe­csülendő írói, újságírói feladat, ha valaki meg­írná azokat a változásokat, amelyek az Éhség legendájának egykori színterén megtörténtek. A baráti találkozó, az irodalmi est esemé­nyei azt bizonyítják, hogy az ilyen rendezvé­nyek kölcsönös érdeklődésre tartanak szá­mot és hasznosan szolgálják a nemzetek és nemzetiségek megismerésének céljait. GÁL SÁNDOR Kollár Péter felvétele 7

Next

/
Thumbnails
Contents