A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-10 / 19. szám

AKÁR EGY NÉPRAJZI

Folytatás a 2. oldalról

annyit termel, mint negyven évvel ezelőtt egész évben. Azok közé az országok közé tartozunk, amelyek a műszakilag legbonyolultabb termékek és berendezések előállítására is képesek. Gyökeres változások mentek végbe a mezőgazdaságban is.

Ezek a sikerek elképzelhetetlenek lennének tudományos-kutató bázisunk ötletei és eredményei nélkül. Ez a bázis a Szovjetunióval, a többi szocialista országgal és a világ más országaival együttműködve képes megbirkózni korunk legigényesebb követelményével, a tudományos-műszaki forradalommal is.

Azok közé az országok közé tartozunk, ahol az egészségről, a fiatalokról, való gondoskodás magas színvonalú. Ugyanez elmondható a lakáskultúráról, a szociális biztosításról. Dolgozóink életéből örökre kiűztük a munkanélküliség, a szociális bizonytalanság és kilátástalanság veszélyét.

Szocialista társadalmunk törekvése az

emberek szellemi életének gazdagítása, a műveltségének emelése és a kultúra fejlesztése. Társadalmunk abból indul ki, hogy a szocialista társadalmi haladás, a szocialista életmód alakulása, a nép magas műveltségi színvonala és kulturáltsága a szocializmusban a szó legszorosabb értelmében nemcsak adott, hanem ezt a társadalom fejlődése követeli meg. A szocializmus előnye az is, hogy a nők — jogaikat és kötelességeiket tekintve — egyenjogúak.

Minden józan ember megérti, hogy szocialista építésünk szakasza történelmileg nagyon rövid idő. Teljesen új feladatokat, problémákat kellett és kell megoldanunk, hibákkal és tévedésekkel is találkoztunk, s mai tudásunk és tapasztalataink alapján ma már sokmindent másképp és jobban tennénk. Ez azonban semmiképpen sem csökkentheti a sikerek és a munka, népünk törekvéseinek értékét.

Amikor az elmúlt negyven év eredményeiről beszélünk egyértelműen ki kell jelentenünk: tudatában vagyunk annak, mit jelen-Ha régi tárgy kerül a kezünkbe, gyakran gondolunk rá, hogy egykori tulajdonosuk bizonyára sok érdekeset tudna róla mondani. Mert a tárgyak túlélik készítőjüket, használójukat. S ha használójuk környezetében bukkanunk régi tárgyakra, különös érdeklődéssel hallgatjuk az idős ember szavait a régi időkről.

Ebedi (Obid) otthonában beszélgettem a 79 éves Becse Máriával, aki egyedül él a régi szülői házban. Valamikor a helyi efsz-ben dolgozott. A férje hét esztendeje halt meg. Gyermekei nem voltak.

— Édesanyám 1900-ban Szögyénböl jött férjhez ebbe a faluba — idézi a múltat. Ez a ház ma is ugyanolyan, mint akkor volt. Csak az alját tavaly ki kellett rakatnom, mert a vakolat le volt örölődve. Én ebben a házban születtem. A lagzinkat is itt tartottuk 1923-ban, az első szobában. Sokan voltunk, mert sok volt a rokon. Akkoriban még csak házaknál tartották a lakodalmat. A menyasszonyi ruhám fehér volt.

A ruhákat Maris néni mindig nagyon szerette, olyannyira, hogy a szebbjét megőrizte a mának is. Igaz, sokat megvásároltak már a múzeumok, néprajzi gyűjtemények, de így is előkerül néhány csodálni való darab az öreg sublót fiókjaiból.

— Ez a lipityó — mutat egy-bő parasztblúzt. Még az anyósomé volt, aki 1948-ban halt meg 79 éves korában. Öregségére ö is itt élt, ebben a házban.

tett és jelent számunkra az együttműködés azokkal az országokkal, amelyekkel közös eszmék és érdekek kötnek bennünket össze, amelyek a szocializmus építésének idején mindig hű barátaink és szövetségeseink voltak.

Ez elsősorban a Szovjetunióra érvényes, amely legnagyobb támaszunk, szabadságunk és függetlenségünk egyik legnagyobb biztosítéka volt és az is marad. Jól tudjuk, hogy a világ első szocialista állama erejének, politikai bölcsességének köszönhetően Európa már négy évtizede békében él. Ezért mindig mellette álltunk, támogattuk a békekezdeményezéseit és a jövőben is támogatni fogjuk a béke megőrzéséért tett lépéseit. Az Antifasiszta Harcosok Csehszlovákiai Szövetsége és hazánk békeszerető dolgozói teljes mértékben egyetértenek azokkal a törekvésekkel, amelyeket napjainkban a Szovjetunió fejt ki a lázas európai biztonságért és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett éléséért. Ezzel a politikával minden ember csak nyerhet, éljen Európa bármely részén is.

Igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy az esetleges atomháborúban nem lenne sem győztes, sem vesztes, hogy az emberiség öngyilkosságával lenne egyenlő. Az atomfegyverek mindent és mindenkit elpusztítanának. Az imperializmus számára is új helyzetet teremtenek. Míg a múltban a szegény ember a harctereken halt meg, a burzsoázia pedig a háborúban meggazdagodott, az esetleges atomháborúban nem lesz határ a front és a hátország között, a burzsoázia által felhalmozott vagyon és az emberiség által létrehozott értékek is elpusztulnak. Olyan helyzetben, amikor mindkét oldalon a

A legrégebbi ruhák mind az övéi voltak. Én sajnáltam elhajigálni a régi szép dolgokat. Különösen az ilyet, mint ez a lipityó, amelyik elöl tele van mézlivel, hátul pedig vállfoltja is van.

Bizony némelyik kifejezés a mai embernek már nem sokat mond. Nagy kár, .hogy nemcsak a kivesző tárgyakkal leszünk szegényebbek, hanem a megnevezéseikkel is.

— Ez egy három részből kiszabott kaca — vesz a kezébe egy másik szemet gyönyörködtető ruhadarabot. — Két sorban tíz-tíz gomb van rajta. Emezen a fekete kacán hátul is van három gomb. Elöl meg nyolc gombos, de csak egysoros. Ez mind-mind ünneplő volt. Hosszú rakott szoknyákat hordtunk hozzájuk. A pruszlikokat megvették, elvitték.

Most egy sötétkék, fekete csipkegalléros bársonyblúzt mutat.

— Ezt már magam varrtam, nem is olyan rég — tesz az asztalra egy másikat.

— Hány éve? — kérdem.

— Úgy húsz éve — mondja — Ehhez a liszterblúzhoz szoknya is van. Minden ruhámat szerettem. Valamikor a szoknya alján is volt csipke. Most már nem díszítik annyira a ruhákat. Régen mindent megvarrtam — sóhajtja, — de ma már nem. Pedig a varrógépem még mindig jó karban van. Az is elég régi, hiszen az anyám vette 1919-ben.

A PFAPF márkájú varrógép a konyháföld többszörös elpusztításához elegendő atomfegyver van, gyakorlatilag lehetetlen és elképzelhetetlen, hogy valamelyik fél fölényre tegyen szert a stratégiai erők és eszközök terén.

Értelmetlenül naiv kalandorpolitikát folytat Reagan amerikai elnök, amikor erőfölényre törekszik, s azt az illúziót táplálja, hogy megnyerheti az atomháborút. Ha az imperializmus kirobbantja az atomháborút, akkor annak nem lesz győztese, s nem lehet másképp nevezni, mint az emberiség elleni bűntettnek.

A nemzetközi imperializmus eddigi legmerészebb kísérletének vagyunk a tanúi. A nemzetközi helyzet — az imperializmus politikájának következtében — bonyolulttá, katonailag veszélyessé vált.

Tanúi vagyunk annak, hogy a Fehér Házban — Reagan megválasztása óta — átgondoltan valósítják meg azt a politikát, amelynek célja, hogy egyesítsenek minden reakciós erőt a szocializmus és a haladó erők elleni frontális harchoz. Mindenáron megakarják állítani azt, amit megállítani nem lehet: a kapitalizmusból a szocializmusba való forradalmi átmenetet.

E törvényszerűségre való tekintet nélkül folytatnak nyílt háborút a szocialista országok ellen, elsősorban lélektani, gazdasági, ideológiai, műszaki, nyersanyag és élelmiszerháborút. Ezzel a háborúval meg akarják zavarni a szocialista közösség gazdasági és politikai fejlődését, a szocialista országok egységét, meg akarják bontani a katonai stratégiai erőegyensúlyt. Azonban sem a lázas fegyverkezés, a katonai erőfölényre való törekvés, sem pedig az agresszív háborús előkészületek nem tartóztathatják fel ezt a

4