A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-03 / 18. szám
A gyönyörű üveg tálak, poharak, vázák „atyja” az NDK-beli Hartmut Bechman, aki műtárgyaival már több nemzetközi kiállításon is sikert ért el. Svédország fővárosának jelentős kulturális eseménye volt az Ingmar Bergman rendezésében felújított Lear király. A hosszú idő után ismét hazájában dolgozó híres film- és színházi rendezőt a premier alkalmával fotózták le. A kép bal oldalán látható. Mellette a főszerepet alakító Jarl Kulié. Kamcsatka és a Kurili-szigetek tűzhányóit tartják megfigyelés alatt és a Tyeplovizor nevű készülékkel belső és külső hőmérsékletüket tanulmányozzák a Szovjet Tudományos Akadémia Távolkeleti Központjában. A felvételen a Gorelyj (1829 méter magas) tűzhányó kráterei láthatóak, most éppen nyugalomban. HE VITEZSLAV NEZVAL A felszabadulás rapszódiája Micsoda éj nyomán Férfiak, nők, de még Csak jöttek, jöttek, jött a fény. az aggastyánok is. mennydörögtek. micsoda éj nyomán. suhancok, gyermekek poros csillag a harcikocsikon. Tavasz zengett védték ezer év köveit, A Barát jött. a fák közt, hogy a Gonosz a rokon. tavaszodon a Moldván. kívül rekedjen, Zúgjatok harangok. s ibolya kéklen sorsunk, sorsotok Prága harangjai, a Malá Stranán... beteljesedjen. zsibong a város, A barikádok zendül a ha Hali... még ott meredeztek: Eljött, Utcán a keresztek. eljött az utolsó óra Könny a szemekben. Fel sem száradt még s lehullt a csönd az arcokon mosoly, az ellenállók vére. a tépett lobogóra. virágok, orosz.katonák, S.O.S. Segítsetek, már harmonika szól... Kegyetlen volt az éj már nincs idő, már nincs idő. Iván Hankával járja, s a hóhér kötele. már inognak a falak, a fény, a fény zuhog, Átfújt a Vencel-téren omlik a háztető! szabad vagy újra, Prága, a halál szele. szabad vagy Prágám, _ De égő szívekből Előbb halkan, te százszínű virág. raktak itt falat, később, mint az orkán, cseh szivekből feldübörgött a föld. (Dénes György fordítása) barikádokat. láng lobbant a szovjet ágyúk torkán. Hernyótalpak szikráztak a kövön s fölsikkantott a lányok torkán, asszonyok torkán, gyermekek ajkán: az öröm. NATAN ZLOTNYIKOV LEONYID MARTINOV Elásott könyvek Háború után Ismerek egy vidéket Brjanszk alatt. A bőgő rádiót, ahol a sár, mint tészta, úgy dagad. Rossz lemezek rekedtség-Esők, a házak kövön állnak ott. Zaját, abbahagyott Zsalun kakaska, cifra, faragott. Könyveink vádló csendjét. Élő kakas kiált föl. Megjelen Holdfényt az ablakon. cárja előtt, jelentéstelen. Mely megfoszt álmainktól. Arrafelé a föld konok, fukar. Tudtuk mindezt bizony az ásóra feküdni nem akar. Becsülni jól csak akkor, Mikor a csapás elkövetkezett. Midőn až iszonyat könyveket ástak ott el. Ezreket. múltával újraéledt A falu népe elveszett. Azért A motor-zaj, a vad. A földbe ásott könyvek híre élt! S a zene meg az ének. Kóbor kutyák. Romok. Sereg halott. S a könyv lap-nesze, mit A sok könyv hallgatott, csak hallgatott. Nem tudtunk befejezni Föld domborult fölöttük. Nem felelt. S a hold, ahogy szelíd Ölelte őket, ahogy tőle telt... Képét függönybe rejti... ... Béke. Gyerekzsivaj. Derült vidék. S a fény, mit inni kezd Csak őket kéne megkeresni még! Ha tudnák, hogy a vihar elvonult. Pitymallatkor a földünk... keresnék, hol visz fel a fényre út... Gondoljátok meg! Ezt Közöttük csend és sötétség lakik. Mint alvó szemek, hunyva lapjaik. Jöttek ellopni tőlünk! (Rab Zsuzsa fordítása) (Illyés Gyula fordítása) 21
