A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-01-12 / 2. szám
Ki mit gyűjt? Emberi sorsok MIKOR ÉP A BÉLYEG? A bélyeget akkor mondjuk épnek, ha gyűrődés, szakadás, folt, papirelvékonyodás, azaz „ablak" nincs rajta, fogazata hiánytalan, használt bélyegnél pedig, ha a bélyegző lenyomata tiszta és nem takarja el a képet. Használatlan bélyegen eredeti gumizást keresünk, kivéve azt az esetet, ha nem is volt rajta ragasztóanyag. A régi, ún. klasszikus bélyegekkel, különösen a használtakkal szemben, nem lehet ilyen szigorú követelményeket támasztani. A későbbieknél azonban már nagyon szigorúan ítélik meg a fogyatékosságot és a nem teljesen épek nem valók gyűjteménybe. A bélyeg hátlapján keletkezett elvékonyodott részt „ablakosság"-nak nevezik. Eredete az, hogy a bélyeget nem áztatták, hanem kézzel fejtették le a borítékról. Ilyenkor gyakori, hogy a papíranyag kis része a borítékon marad, tehát a bélyeg egy darabon áttetsző lesz. Ilyen példány nem való gyűjteménybe. A bélyeg elvékonyodását legkönnyebben úgy állapíthatjuk meg, hogy benzint cseppentünk rá, vagy erősebb világosság felé tartva nézzük, természetesen felénk fordított hátlappal. Minél vastagabb a papír és minél kisebb a vékonyodás, annál nehezebben vehető észre ez a fogyatékosság. Vigyázzunk, nehogy a bélyegnek egy nem színezett, fehéres darabkáját, vagy egy vízjel kis részét vékonyodásnak tekintsük. Ne tartsuk ablakosságnak a hátlapon gyakran észlelhető gumielváltozásokat sem. Sohase felejtsük: a bélyegek kezelésénél ügyeljünk a tisztaságra és mindig használjunk csipeszt. Ott állok a fürdőszobában a tükör előtt, vállamon a törülköző, kezemben az ecset. Panelházban lakni — ez se kutya, ennek az életnek is megvannak a maga örömei. Például, még a mosdónkban csobogó víz zaja sem képes túlharsogni felső szomszédunk. Navrátil és a felesége csevegését. Ö is éppen most borotválkozik. — Lehetetlen alak, egyszerűen lehetetlent — Pattog a szomszéd. — Ugyan minek kötsz beié?) — kiabál a felesége, alighanem a konyhából. — Szerintem, nagyon jól nevelt és művelt ember, nagyon szeretem az elbeszéléseit. Bélyeggyűjtők körében sok évtizede probléma: használt vagy használatlan bélyeget gyűjtsenek-e. Kezdetben használt bélyeget gyűjtöttek, mert az volt a felfogás, hogy csak a postai forgalomba került bélyeg való gyűjteménybe. Mind többen akadtak azonban, akik azt akarták, hogy szép, friss és bélyegzővel el nem takart ábrájú bélyegük legyen. így azután egyre nőtt azoknak száma, akik csak használatlan bélyegeket tettek gyűjteményükbe. Ma már ebben a kérdésben az az álláspont : mindenki olyan bélyeget gyűjt — használatlanul, használtan —, amilyet akar, és amilyenre anyagi helyzetéből futja. A használatlan bélyeg ugyanis majdnem mindig drágább a használtnál. Kezdő gyűjtő ne tegyen különbséget használt vagy használatlan bélyeg között — mindegyikből tanulhat. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy az egy emelettel följebb lakó, kedves szomszédok éppen rólam beszélgetnek. — Nem tudom, mit kezdjek ezzel a fráterrel! — ordítja a férj- — Képzeld, már megint a mi oszlopunk mellé állította a járgányát, mintha nem tudná, hogy ez a mi helyűnk! — És ezért tartod gazembernek? — Értsd meg már végre, Jana, mégiscsak vannak elemi illemszabályok! Nekünk kék Škodánk van, és ökelme angyali nyugalommal ugyanilyen kocsit vesz. Mi éveken keresztül a lámpaoszlop mellé állítjuk az autónkat, és most ő ugyanoda tolakszik ... Nem, ez így nem mehet tovább! — Nincs igazad, Jin — felel nyájasan Jana. — Az ember oda állíthatja a'kocsiját, ahová a kedve tartja, nemde? Azután csend támad, csak a két borotva surrogása hallatszik: az enyémnek a hangja nyugodt és szabályos, az övé meg ideges és fel-felzizzenö. — Remélem, megbocsátasz nekem, drága Jin: de a dolog úgy áll, hogy én magam állítottam a kocsinkat az utca végén a túlsó oldalra... Mi ebben a baj, nekem így kényelmesebb ... És a szomszédunk is odaállhat a mi helyünkre, az oszlop mellé ... Némán mosolyog. És hirtelen Jirí Navrátil dühös üvöltése harsan a fülembe: — Hányszor mondjam neked, hogy a mi helyünkre állítsd a kocsit, az ördög vigyen el!!! Ezen a héten már háromszor mostam le az ő tragacsát! VLADIMÍR VOLMA Ford.: Gallért György PONT, PONT, VESSZŐCSKE.. . A felnőttek is jól ismerik a gyerekek kedvelt rajzos játékát: a pont, pont vesszőcskét... Nos, a bűnüldözésben viszont egyáltalában nem számít játéknak a különböző rajzok és irástípusok vizsgálata. Tény ugyanis, hogy a kézírás mindenkire egyénileg jellemző, szinte elő sem fordul, hogy két embernek teljesen azonos írása legyen. A kriminalisztikában írásszakértők, grafológusok végzik a „pont, pont, vesszőcskék", azaz az árulkodó betűk és rajzok tartalmiformai vizsgálatát. Évente több mint száz igazságügyi kézírásszakértői vélemény kerül a bíróságok elé. E vizsgálatok általában okirathamisítási, rágalmazási, becsületsértési, csalási, sikkasztási s üzérkedési bűncselekményekkel kapcsolatban válnak szükségessé. Előfordul olyan ügy is, például folytatólagosan elkövetett sikkasztás esetében, ahol száznál is több a nagyító alá helyezendő kérdéses irat... Az írástipusok szakértői vizsgálatának lényege, hogy a kézírás szövegezési és grafikai sajátosságaiból fontos következtetések vonhatók le az elkövető személy hozzávetőleges életkorára és jellembeli megnyilvánulásaira. A grafológiának vannak általános törvényszerűségei is. Például: az írásbeli visszaéléseket többnyire felnőtt korú, 25—50 éves tettesek követik el; a többszörös ismétlés is főképp a közép-korosztályra jellemző. Figyelemre méltó továbbá, hogy a fiatalabbak jobbára a közrend és a közbiztonság elleni bűncselekményekben vétenek a törvény ellen, az idősebbek viszont inkább az emberi méltóság elleni bűncselekményekben részesek. És még egy általános adat: az anyagi mozgatóerő az idősebbeknél jóval ritkábban fordul elő, mint a 30—40 éves korosztálynál. Sok mindent elárulnak a tartalmi jellegzetességek. Korábbi idők körülményeinek ismerete idősebb nemzedékre enged következtetni, az írásból kiolvasható szőkébb látókör, gyérebb tájékozottság vagy modernebb felfogásmód fiatalabb korosztályra utal. Ezzel szemben nincs olyam módszer, amelynek segítségével a névtelen kézírások írójának nemét biztonsággal meg lehetne állapítani, bár különféle sajátosságok elö-elöfordulnak az egyik vagy a másik nem írásában. E sajátosságok felismerését alaposan megnehezíti, ha a vizsgált Írás férfias, erélyes típusú nőtől, vagy fordítva: a finomabb külalakra is ügyelő férfitől származik. Mindenesetre az idősebb korosztály kézírásában gyakran fellelhetők idegen grafikai alakzatok, betűkötések és kifejezések; az álló írás pedig inkább a fiatalabb korúakra jellemző. Érdekes következtetések vonhatók le az igazságügyi kézírásszakértöi vizsgálat tárgyát képező perdokumentumok anyagából is. Bizonyára meglepő, de a fiatal lányokat szidalmazó, becsületsértő és rágalmazó névtelen levelek írói jobbára nők. A szövegben használt ízléstelen nyelvezet nem természetes kifejezésmódjuk ugyan, de szándékosan alkalmazzák a megkísérelt torzítás eszközeként. A férfiak viszont az okirathamisitás, az írással elkövetett csalás és sikkasztás kategóriájában „vezetnek", férfi szerzőre vall a nyers erőszakkal való fenyegetödzés is. Ami az írás formai jegyeinek vizsgálatát illeti, a női tettesek általában szabályosan ALKALMAS PARKOLÓHELY ím-. írnak, többnyire egyenletes betűmértékkel, lágy íveléssel, gondosabb külalakkal. A férfi tettesek írásában gyakran jelentkezik az írástipusok vegyítése, a szabálytalan vonalvezetés és a hányaveti írásmód. Természetes, hogy a kézírásból kiütköző széles körű ismeretek műveit személyre vallanak. Az ilyen egyén szókincse gazdag, nyelvtanilag is helyesen ír és a fogalmazásmódja szintén színvonalas. Árulkodó jel a jól kiírt kézírás is, hiszen elkövetőjét meddő fáradság lenne iskolázatlan személyek között keresni. Mindennek fordítottja ugyancsak nyomra vezetheti az igazságügyi kézírásszakértőt. A törvényszegők közül sokan úgy okoskodnak, hogy megmásítani próbálják írásmódjukat; megpróbálják azt a látszatot kelteni, hogy kézírásuk alacsonyabb szintű a valódinál. Azt már kevesen tudatosítják, hogy épp ezzel vetik papírra a legtöbb áruló nyomot... Ugyanis ahhoz, hogy valakinek a kézírása alacsonyabb szintűnek látszódjék, vagy teljesen idegen írásmódra emlékeztessen, csökkentenie kell írássebességét, aminek kézírásszakértői szempontból szembetűnő következményei vannak: erősebb tagoltság, nagyobb betűméret, nem eléggé egyenletes sortartás, az utánzás igyekezetében beálló megtorpanáskor pedig a betűk megvastagodása. Sokszor ellentétben állnak egymással a tartalom és a forma is, amiből kiderül, hogy más személy volt az Írás értelmi szerzője és másvalaki, aki papírra vetette. A bíróságok által elrendelt, vagy a kriminalisztikában használatos grafológiai vizsgálatok sok esetben egy-egy szóbanforgó kézírás készítőjének foglalkozásáról is árulkodnak. Elsősorban a szakismeret, a felhasznált nyomtatvány, vagy más, írásra használt papír alapján. Általános szakvélemény, hogy az egészségügyi állapot, vagy a váratlan kényszerhelyzet is kihatással van az írás formájára, illetve a szövegezés rendellenességeire. Neurózis, krónikus alkoholizmus, kábítószerfogyasztás, erős szellemi kimerültség, idősebb kori szenilitás, félelem, nagy felindulás vagy öröm egyaránt meglátszik az írásmódon. Furcsa grafikai formákat eredményezhet az író különös helyzete is. Például ha hidegben, mozgó járművön, karfeltámasztás nélkül vagy szokatlan íróeszközzel kénytelen írni. Ilyen kézírásokban a szakemberek rögtön észreveszik a formai egyszerűsítést, a betűméret egyenetlenségét, a hurokképzést, illetve a megállások és az ugrások nyomát. E részfelismerések külön-külön nem nagy értéket képviselnek az írással elkövetett bűncselekmény tettesének megállapításában. Együttesen azonban a bizonyosságot megközelítő valószínűség eléréséhez vezetnek, bár az igazságügyi kézírásszakértő — természetesen — csupán annyit állapíthat meg a különféle írástipusok árulkodó tartalmi és formai jegyeiről, amennyire azok „közlékenynek" tűnnek. A tamáskodók figyelmébe ajánlható viszont az az általános szabály, hogy ha a szakértői vizsgálat során kiderített bizonyítékok a pervezetés további folyamatában is bebizonyosodnak, akkor perdöntő tényékként kezelhetők. 19 I
