A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-05-03 / 18. szám

• Prága belvárosában barangolva az alkalmi turista is úgy érzi: már járt e város utcáin. A vastagon csörgő, tavaszi holdfényben, ebben a puha sötétségben úgy érzi, mintha látta volna már ezeket a köböl és téglából épült, gótikus és reneszánsz, barokk és klasszicista épületeket. Egy város múltját, írott és Íratlan történelmét sejti megelevenedni a régi álmokat idéző kapualjakban. Hazánk fővárosát több mint ezer esztendővel ezelőtt kezdték el építeni, s ahogy öregszik, annál szebb lesz. Híres tornyairól, a múltból a jelenbe átívelő Károly-hídról, az Óvárosi tér egyik oldalát szegélyező Týn-templomról, vagy akár a Moldva fölött őrködő Hradzsinról már a legszebb jelzők sem mondhatnak semmi újat. A tovatűnt századok során gyarapodás és jólét, tűzvészek és háborúk formálták a várost, az embereket. Az embereket, akik aztán új házakat építettek maguknak az elpusztultak helyébe. Meggyőződésük szerint szebbet s jobbat, mint a régiek voltak; ám még így is sikerült jónéhány régi épületnek megmaradnia az időben, hogy egyikük-másikuk még távolabbi korok emlékét idézze.

Másnap, józan nappali fényben, már nemcsak a látvány és a múlt szele csap meg, hanem az útikönyvek tényrögzítö adataira, a több száz kilométeres távolságból érkezett hírlapírót kísérő tősgyökeres prágaiak magyarázatára is hajlandók vagyunk jobban odafigyelni. A vakító napsütésben már nem csupán sejteni, de látni is lehet, hogy az ódon utcákon és a vadonatúj lakótelepeken egyaránt nyüzsög, a modern tempónak megfelelő ritmusban él a város. A helyi lakosok közé vegyülő turisták ezrei élvezik a régi korok levegőjét s csodálattal elegy elismeréssel

bólintanak, ha az elmúlt négy évtized városfejlesztő igyekezetének eredményeit tárja eléjük valaki... Aki viszont megszomjazik városnéző körsétája során, az aligha tud ellenállni és benyit a város legkülönbözőbb pontjain található patinás sörözőkbe. A régebbi boltok fölött cégér, a sörfőzömesterség jelvényével. Odabenn, az ajtón túl, nemcsak a sörfőzés, hanem a pékmesterség és a konyhaművészet ínycsiklandó termékeit is megtaláljuk. Ki tudja, hányféle friss péksütemény, pogácsa, perec, sajtkülönlegesség, melegszendvics. kolbászféleség és természetesen az elmaradhatatlan cseh nemzeti eledel: a „vepso-knedlo-zelo", azaz a sertéssült, a hosszúkás knédli s a párolt káposzta illata kavarog, tódul ki az ajtón, száll végig az utcákon. És ha megfordul a szél? Nyersebb, hűvösebb levegőt hoz a tenger felé igyekvő Moldva felől, s ezzel együtt valami nyugtalan indulhatnékot is, hogy az ember kiüljön a folyópartra, ahol nemcsak a nagy távolságok Ígéretén érdemes töprengeni, hanem azon is: Prága vajon miért tűnik ennyire otthonosnak? Az ember miért tudja már néhány órai itt-tartózkodás után is megszeretni ezt a várost? Talán mert a város is szereti látogatóit, talán mert nemcsak a régi lett új, hanem a korszerű tömbházak is otthonos, a metróval percek alatt megközelíthető lakótelepekké terebélyesedtek. Talán mert a felszabadulás óta eltelt 40 év alatt felnőtt nemzedéknek már romlatlan emlék minden udvar; talán mert aki 1945 után született, annak szinte természetes a szocialista országépítés mindennapjainak ábécéje.

A főváros jelenében barangolva érdemes azonban belepillantani annak jövőjébe is.

Ugorjuk hát át az időt, látogassuk meg — gondolatban és a tervezők, műépítészek fantáziájának segítségével — hazánk ezredfordulót köszöntő fővárosát.

12