A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-05-03 / 18. szám
MEMENTO Aki Štúrovo felöl közeledik Kéméndhez (Kamerun) messziről észreveszi, hogy a Garam túlsó partján, a domboldalon emlékmű magasodik. — Mire emlékeztet a két hatalmas pillér, mellette a dombormű és a legendás T—34-es? — Negyven évvel ezelőtt, az 1944—45-ös esztendők fordulóján — főleg 1945. januárjában — hatalmas, véres és végül is győztes csatát vívott itt a Vörös Hadsereg a Wermacht egységeivel. A Szovjet Hadsereg emlékművét Peter Gál docens, műépítész úgy illesztette a gyönyörű Garam menti tájba, hogy a természet és az emberi alkotás egymás szépségét kiemelje. Az emlékmű reliefjét egy fiatal kremnicai szobrász Peter Kapusta készítette. Az alkotás a felszabadítónk iránti hálánkat fejezi ki, és figyelmeztet a háború borzalmaira, tilalomfa a megismétlésük ellen! Peter Kapusta szobrász fiatal ember. Nem emlékszik a harcokra, mégis nagyszerű érzékkel ábrázolja a felszabadítót üdvözlő aszszonyt, a társa elestén búsuló katonát és a vártán állót. — Éppen ilyenek voltak — simogatja meg a szobor katona arcát Ferda Béla, aki a kéméndiek közül a nehéz munkát elvégezni a szobrász mellé szegődött — ö jól emlékszik az eseményekre. Az emlékmű építői nem voltak tanúi az eseményeknek, de arról a vidékről származnak, ahol a harcok folytak. Szüleik elmondták mi történt, hogy történt. Tudják hát, és most nekem mutatják: itt keltek át a folyón, ezt a magaslatot védték, itt volt véres a Garam vize. Az emlékmű május 9-re készen lesz, de a Garamon épülő új híd még nem. A műépítész viszont hosszú időre tervezett, így a majdani új hidat is „belekalkulálta" a tájba. Akkor lesz csak igazán szép a látvány! Egy hónappal az emlékmű átadása előtt jártam a helyszínen. Az új Garam-híd pillérei már álltak, a Doprastav munkásai Nagy Ferenc csoportvezetővel az élen, serényen dolgoztak. Közben figyelték, hogyan alakul a szemközti domboldal. Lázas munka folyt ott is. A járási építőipari vállalat munkásai, akkor éppen az ácsok, Ráczkó László csoportja, a dombormű támfalát zsaluzták, a betonozást szovjet katonák végezték, fiatalok és mosolygósak, büszkék hősi halottaikra. Az itt folyó harcokban 15 szovjet katona kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést. A kéméndi földművesszövetkezet munkásai és gépei a dunamocsi (Moča) Dunai Flotta Földmüvesszövetkezet emlékműépítésre és műemlékvédelemre szakosított építészeti csoportjával közösen a földet igazították, formálták, tömitették a majdani kőlapborítás alá. Lacho Juraj, a csoport vezetője elmondta, hogy a végső csinosításul négyezer fát, bokrot, cserjét, dísznövényt és virágot ültetnek itt el. Majdnem annyit, ahány szovjet katona nyugszik a temetőben. Az Alsó-Garam mentén egészen Štúrovoig nagyon kemény harcok folytak. Minden egyes faluban emlékeznek a negyven évvel ezelőtti időre. Azokra az emberekre, szovjet katonákra, akik történelmünket alakították, akik elhozták a szabadságot. Minden egyes embernek megvan a maga külön élménye arról a pillanatról, amikor számára véget ért a háború. De az egyes ember csak a kiragadott motívumokra, a pillanatra, események töredékére emlékezik. Nem tudhatja honnan jött, milyen hőstetteket hajtott már végre és végül győztesen hazaért-e az a szovjet katona, aki először köszönt be az udvarába. Egy egész falu már több mindenre emlékezik. A köztudatban Kéménden máig elevenen él annak a télnek az emléke. Az emlék, a kegyelet, a köszönet indította el azt a törekvést, amelynek kicsúcsosodása a Szovjet Hadsereg emlékművének a megépítése lett. A háború borzalmait, gyötrelmeit el kell mondani az utánunk jövő nemzedéknek. Én még a szemtanútól tudom, amit tudnom kell. A szemtanúk fogynak, az idő múlik, de az emlék nem fakulhat! Ez a hely alkalmas lesz az emlékezésre. FISTER MAGDA A szerző felvételei A régi hídon zavartalan a forgalom Hatalmas gépek tömörítik, igazítják a földet, a kép jobb oldalán a pillérek Hl Jozef Sučik igazgató Nagy Mária Mária Franeková élmunkásnö Vladimír Mäsiar brigádgyűlést tart sokat elkerülendő, vidéken, üresen maradt iskolaépületben, felvonulási helyiségekben is nyíltak fióküzemek. Ipolybalogon (Balog nad Ipľom) legelőször, ahol már évekkel ezelőtt megkezdődött a termelés. Györkiben (Ďurkovce) és Apátújfaluban (Opatovská Nová Ves) pedig a közelmúltban láthattak hozzá a szomszédos községek lakói, meg a helybéli jelentkezők a munkához. Vladimír Másiarral, a káderosztály előadójával „terepszemlét" tartunk. — Szociális helyiségek biztosítják — magyarázza — a munkások kényelmét. Két helyen. Nagykürtösön és Szklabonyán három üzemi bölcsődénk működik. A járásszékhelyről saját autóbuszunk szállítja a nőket, férfiakat a munkahelyükre. A szülők hazai és külföldi kirándulásokra mehetnek, gyermekeik pedig pionírtáborokban tölthetik a vakáció egy részét. — Aki egyszer a mi vizeinkre evez — állította Ján Nacf is, az anyagbeszerző részleg vezetője —, az lehorgonyoz nálunk. Mosolygós, csinos asszonyka pillant föl ránk a gépe mellől. — Való igaz — erősíti meg a fiatalember szavait —, példa vagyok erre. S bemutatkozik: — Nagy Máriának hívnak, Komárom mellől jöttem Szklabonyára feleségül. Tíz esztendeje dolgozom a gyárban, azóta ugyanazt a munkát: jelfogók szerelését végzem. Tíz éve ez a szék, ez az asztal a munkahelyem. Nagyon jól érzem magam a peszerényi üzemben. ízig-vérig „teslás” lettem. S hát a keresetemre sem panaszkodhatom. Havonta átlagosan 2 200 koronát keresek, de nem egyszer majd háromezret vittem haza fizetésnapon. — A fiam katona, a lányom férjhez ment, ketten maradtunk otthon az urammal. Ha szükséges, dolgozom szombaton is. Igyekszem megfelelni az elvárásoknak. Szakszervezeti bizalmi vagyok, s a Nőszövetség Szocialista Munkabrigád tagja. Amit nem említett, én fűzöm hozzá: Nagy Mária a tavalyi év üzemi szocialista munkaversenyének a győztese. A munkabrigádok a minőségi termelés mozgatórúgói, elősegitői. A 12 kollektívában, mely közül négy már az ezüstjelvény tulajdonosa, mintegy 420 nő dolgozik. A legeredményesebb csapatot éppen Ján Naď irányítja. A műszaki szakemberekből álló 50 tagú gárda a „Közgazdász" névre hallgat. Rendre-másra birtokukba kerülnek a legjobbaknak kijáró vándorzászló. — Mi — bizonygatja Stanislav Bobík brigádvezető-helyettes — nem ismerünk lehetetlent, számunkra nincs megoldhatatlan feladat. A kerületi brigádverseny legjobbjai, hát hitelt érdemlőek a szavai, megállapításai. Számos újítási javaslatukat megvalósították. A zsélyi Gáli Katalin asszony harminc esztendős. Hetedik éve az üzem alkalmazottja. Szépen fogalmaz. — Tizenötödik születésnapját ünnepli üzemünk, de eredményeink alapján akár száz évesek is lehetnénk. Sučík igazgató magyarázza: — Az elektrotechnikában mérföldes léptekkel halad a fejlődés, s nekünk igazodnunk kell az egyre növekvő követelményekhez. Ezért fordítunk nagy gondot a káderképzésre. A járásban, valamint a vállalat Liptovský Hrádok-i szakközépiskolájában jelenleg 105 diákunk tanul. — S mit hoz, mit tartogat a holnap? — Az idén nagy fába vágjuk a fejszénket. Nagykürtösön 50 millió értékű építkezésbe fogunk, új üzem alapjait rakjuk le a Zöld réten. Tavaly láttunk hozzá tízmillió korona befektetéssel óvoda és bölcsőde, valamint napközi otthon építéséhez. Terveink szerint hamarosan telefonközpontok kész műszaki felszereléseit gyártjuk majd. A peszerényi üzem múlt évi tervét 1984. november 11 -én teljesítette. Sőt, december 22-ig, tervtúlteljesítésre tett felajánlásukat is túlszárnyalták. Az élmunkások közé sorolható ijfúsági szervezet tagjain túl, akik elnyerték tavaly a SZISZ járási bizottságának vándorzászlaját, a „Kontaktus" nevet viselő szocialista brigád tagjai is besegítettek a ragyogó eredmények elérésébe. A „Kontaktus" vezetője Mária Franeková üzemalapító, Szklabonyán lakik. Élmunkás. Férje is az üzem alkalmazottja. Brigádjuk a legjobb termelőcsoport. Ezüstjelvényesek. A tekercselő egységen és a szerelőcsarnokon áthaladva a végtermékeket összeállító, ellenőrző, csomagoló részlegig jutottunk. Az alkatrészek a nyolc járműből álló géppark valamelyik kocsijának „gyomrába" kerülnek, és az autók, rakományaikkal kigördülnek az üzem kapuján ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei 5
