A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-04-26 / 17. szám

pár egyszerű „civil” ruhát viselt, hi­szen annak a vidéknek nincs népvi­selete. Hogy valamivel mégis kitűnje­nek a közönséges civilek közül és valahogyan hangsúlyozzák amerikai mivoltukat, a vőlegény széles kari­májú texasi kalapot tett a fejére. Szerencsés volt a holland és a szov­jet pár: a Heerlenböl érkezett fiú és lány kopogó fapapucsa jó ajánlóle­vélnek bizonyult, a szovjet jegyespár viszont Grúziából érkezett, s a grúz nemzeti viseletben mindketten ki­emelkedtek a többiek közül. Előfordult két éve egy belga párral, hogy a népi öltözetük elveszett: bő­röndjük lemaradt valamelyik repülő­téren. Hamarjában a ljubljanai opera­ház ruhatárából kölcsönöztek egy jel­mezt, amíg az esküvői szertartásra megérkezett elveszettnek hitt tla­­mand ruhájuk. Jugoszláviából hét pár kap meghívót az ohcetre: az öt köz­társaságból és a két autonóm terü­letről. Különösen népszerűek a Crna Gorából érkező jegyespárok, a vőle­gény ugyanis pisztolyt visel az övé­ben, amivel olykor egyet-egyet a le­vegőbe lő, az ottani — ugyan már kiveszőben lévő — szokásoknak megfelelően. Persze, csak játékpisz­tolyról van szó, mint ahogy ma már a nők feletti férfiuralom is kiveszőben van, legalább is a városokban, ahol már nem dívik a vérbosszú sem. Az ohcet egyik szabad délutánján, ami­kor nem rendeztek találkozót a pá­roknak, az utcán összetalálkoztunk a Crna Gora-i jegyesekkel: két egyete­mistával, Biljana Radiviccsal és Jelko Radunoviccsal — s alig ismertünk rájuk, civilben csókolóztak ... Az ohcet nem csupán Ljubljanában zajlik. A párokat autóbuszokkal elvi­szik a hegyekbe, és a tengerpartra, hogy megismerkedjenek ennek a „mini Európának" nevezett kis köz­társaságnak a csodálatos tájaival és szokásaival. Miniatűr Európának is nevezik Szlovéniát, mert földrajzilag kis területén egyesíti az alpesi, a pannonjai és a mediterrán jellegze­tességeket. Gorenjska szokásaiban megőrizte a hegyi tejtermelő gazda­ságok és pásztorok ezeréves hagyo­mányait, Portorozs és Piran tenger­parti üdülést kínál, Lipica világhírű lovainak bemutatóival csalogatja a vendégeket, a postojnai cseppkőbar­lang pedig tavaly már 20 milliomodik látogatóját köszöntötte. Eddig 24 országból több mint 400 jegyespár vett részt az ohcet mókás versenyein: a férfiak füvet kaszáltak, lovat hajtottak, rönköt fűrészeltek, a lányok vajat köpültek, tehenet fej­tek, süteményt készítettek. Minden évben más és más országból hívnak népi együttest, zenekart a lakodalom­ra, de Jugoszlávia köztársaságainak zenészei is képviseltetik magukat. Ilyen az ohcet itt a szomszédban, az Óperenciás-tengeren innen ... SEBES TIBOR A szerző felvételei Komáromban (Komárno) is gazdag hagyo­mányuk van a polgári szertartásoknak, évről-évre egyre többen vesznek részt a polgári ügyek testületének rendezvénye­in. A házasodó fiatalok éveken keresztül a Komáromi Városi Nemzeti Bizottság fő­épületének szertartástermében mondták ki a boldogító „igen"-t, mely terem eszté­tikailag ugyan megfelelt a követelmé­nyeknek, méretei azonban már régen szűknek bizonyultak. Ezért az elmúlt idő­szakban nekiláttunk egy új, reprezentatív, küldetéséhez méltó szertartásterem ki­alakításához, mégpedig a városháza tő­­szomszédságában levő, s azzal összeköt­hető helyiségek átépítésével. A kivitelezési terveket készítő Schwarz házaspár fő feladata az volt, hogy — a műépítészeti és képzőművészeti szem­pontokat figyelembe véve — egy tipiku­san mai szertartástermet varázsoljon a régi lakások helyére. A Városi és a Járási Építkezési Vállalat, a hajógyár és a Priem­­ko vállalat dolgozói nehéz és igényes munkával sikeresen megvalósították eze­ket az elképzeléseket. Derekas munkát végeztek a Bratislavai Iparművészeti Köz­ponti dolgozói is, akik a berendezést ké­szítették el és a különböző igényes szak­munkákat végezték el. A régi szertartásterem most már csak előcsarnokul szolgál, s a két oldalán virá­gokkal szegélyezett lépcső vezeti a láto­gatót az új szertartásterembe. A szertar­tásterem boltíves ablakait járásunkban egyedülálló művészeti alkotások. Mester Péter komáromi festőművész vitrázsai dí­szítik. Az ő műve a plasztikusan szőtt gobelin is. A színes üvegablakokat a mű­vész rajzai alapján a Nový Bor-i üzem szakemberei állították össze és szerelték fel. Az egyes alakzatokat és szimbólumo­kat szemlélve a családi élet, a szeretet, és az anyaság mozzanatait ábrázoló képeket fedezhetünk fel. Az alkotóművész kitűnő­en sejteti az anyaság kettős küldetését: külön állítja elénk az anyát, mint család­­fenntartót, másrészt, mint a jövő emberé­nek nevelőjét. Ezzel a technikával Komá­romban mindeddig csak a templomokban találkozhattunk. A szertartásterem abla­kainak utolsó részletén a szocialista csa­lád életfával jelképezett ábrázolása látha­tó. Mester Péter képzőművészeti alkotá­sai az építők és a berendezést készítő művészeti központ dolgozóinak a munká­ja meghatározó jelleget adott a szertar­tásteremnek. A felújított, minden igénynek megfelelő teremben már csaknem négy hónapja fo­gadjuk a fiatal jegyeseket, a névadó ün­nepségekre érkező szülőket piciny gyer­mekeikkel, az ezüst- és aranylakodalmu­kat ünneplő párokat. Évente csaknem százezren vesznek részt a testület rendezvényein. A legfőbb célunk a jövőben is az lesz, hogy az ünnepeltek és a résztvevők érezzék a róluk való mindennapi gondoskodást, s egy életre szóló élményt jelentsen szá­mukra minden rendezvényünk. Az eddigi szertartások résztvevői és az érdeklődők százai egyértelműen vallják, hogy az új szertartásterem fontos és szükséges kez­deményezés volt a vnb részéről széppel és felemelővel gazdagította városunkat fel­­szabadulásunk 40. évfordulója küszöbén. BENDE ISTVÁN Fotó: Nagy Tivadar 9

Next

/
Thumbnails
Contents