A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-26 / 17. szám
A Gsemadok életéből Szabó Anna HOL MARADTAK A PRÓZAMONDÓK? Tóth Teréz Oroszlány Maria Belá Zsófia Kotoráné Belák Rózsa Tóth József Tóth Éva Évek óta érdeklődéssel kísérem a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás felnőtt vers- és prózamondóinak járási versenyét. Azt tapasztalom, ennek a rendezvénynek megvannak már a maga kialakult szép és kevésbé szép hagyományai. Lassan megszokjuk, hogy évről évre — bárhol rendezik is a versenyt — közönség nélkül zajlik le. Fájlaljuk, hogy mind a IV., mind az V. kategóriának csak egy-két prózamondója van. Sajnáljuk, hogy az előző versenyben felbukkanó új s ráadásul tehetséges előadókkal a következő évben már nem találkozunk. Viszont öröm tudni, hogy mindezek ellenére emelkedő színvonalat mutatnak a versenyek, ami elsősorban a „törzsgárdának" tudható be. Idén a CSEMADOK Nagykürtösi (Veľký Krtíš) Járási Bizottsága a Járási Népművelési Központtal és a Nöszövetség Járási Bizottságával közösen a nagykürtösi művelődési ház klubjában rendezte meg a szép szó kedvelőinek járási versenyét, amely sajnos magán viselte a fentiekben elmondott negatív jegyeket. Sajnálattal konstatáltuk, hogy a tavalyi járási versenyhez viszonyítva észrevehetően megcsappant a benevezett versenyzők száma. A IV. kategóriának a lukanényei (Nenince) Tóth József személyében csak egy versmondója volt; és a nővére, Tóth Éva egyedüli induló volt a prózamondásban. Az ürömbe öröm is vegyült, mert mind a ketten tehetséges előadónak bizonyultak és a zsűri megérdemelten részesítette őket az első díjban. Az V. kategóriában induló hat versmondó nagyon erős mezőnyt alkotott. Ez azzal magyarázható, hogy többségük — Balík Judit, Kotoráné Belák Rózsa, Oroszlány Mária, Tóth Teréz — régi versmondó és rendszeres résztvevője a járási versenyeknek. Ám Mezeiné Abelovszky Márta és Zatyko Mária sem először vett részt szavalóversenyen. így aztán nehéz dolga volt a zsűrinek a versenyzők teljesítményének megítélésében. Ha nehezen is, de megszületett a döntés. A CSEMADOK nagykürtösi járási szervezetét képviselő Kotoráné Belák Rózsa (Váci Mihály: Sírás c. versével) az első, az ipolynyéki (Vinica) Oroszlány Mária (Győry Dezső: A valóság a lobogónk) a második és a szintén ipolynyéki Tóth Teréz (Váci : Te bolond) a harmadik helyen végzett. A lukanényei Szabó Anna és az inámi (Dolinka) Belá Zsófia képviselték a prózamondókat. A két egyforma képességű előadó produkciójának elbírálásában megintcsak nehéz dolga akadt a bíráló bizottságnak. Egy ponttal Szabó Anna lett az első, de a második helyezett Belá Zsófia is a kerületi döntő résztvevője lesz. Képek és szöveg: BODZSÁR GYULA somorjai Aranyszarvas etterem toszakacsat látta vendégül. Megtudtuk, hogy a fokhagyma áldásos hatásáról nem kell lemondanunk, ha előzőleg felfőzzük, hogy a bodzabogyó értágító hatású és a zöld-dió kompót jót tesz a gyomorbetegeknek. Sánka Ágoston nem csak jó szakács, de jó előadó is. Ö látható az egyik képen, a másikon pedig a feszülten figyelő közönség. A felvételeket Kontár Zsuzsanna készítette. FISTER MAGDA ÍZES KLUBEST A CSEMADOK somorjai (Šamorín) Helyi Szervezetének közművelődési klubja legutóbb Sánka Ágoston mesterszakácsot, a Széljegyzet Az amatőr versenyek időszakát éljük ezekben a hónapokban. Ha tehetném, minden műfaj minden fordulóját végignézném, -hallgatnám, mert érzem még ma is — bár már csak nézőként — a tánc, a zene, ének, színház és vers adta önkifejezés csodálatos perceit, óráit. A vers- és prózamondás iskolai, körzeti, járási fordulóit végigdrukkolva eszembe jutnak a gyermekévek ama lázas pillanatai, amikor engem is „szavaltattak", és én egyre biztosabban álltam az akkori dobogós színpadokon. Majd kényszerszünet következett a versmondásban a gimnázium 4 éve alatt, amikor senki sem hívott, biztatott, szerepeltetett. A vershez persze hű maradtam — magamban. Felnőtt fejjel, családos anyaként újra színpadra téptem, szükségét érezve a költői gondolat tolmácsolásának. A vers sok mindent nyújtott a számomra: életformát, önbizalmat, humanitást, világlátást Most, a versenyek szervezőjeként, zsürizőjeként minden versmondóban a jövő emberét keresem, akit szintén formál majd az irodalom, a költészet szeretete. Hiszem (hinném), hogy nekik is sokat ad a vers, ha ápoljuk, segítjük őket a választásban, értelmezésben, előadásban. Mondom: hinném! — sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ezt a műfajt az összes iskolai versenyek közül a legmostohábban kezelik. Nincs kellő tekintélye a szép szónak, az emberi gondolatnak. Egyedül vannak a gyerekek a versekkel — ezt tükrözi az iskolai, körzeti és járási fordulók színvonala, hangulata. Persze vannak kiugró teljesítmények, ezekre azt mondják, született tehetség a gyerek, de ők is elkallódhatnak, ha nem segítenek nekik. Meg kellene találnunk azokat az embereket (az iskolákban, a közéletben), akik szeretik az irodalmat, a költészetet, s több lehetőséget nyújtani számukra a szereplésre, a verssel való foglalkozásra. Az elgépiesedett világban egyre nagyobb szükség lenne a szép szóra, az emberi hangra, a költő, az író gondolatára, hogy értelmet, érzelmet ébresszen. Jó lenne látni több vers- és prózamondó gyereket, felnőttet, aki önmagát adva közvetíti szellemi nagyjaink gondolatait — művészi fokon. DÁNIEL ERZSÉBET 7
