A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-26 / 17. szám
0_ valószínűleg legigényesebb szakaszába lépett az idei, hazánk felszabadulása 40. évfordulójának jegyében meghirdetett nagyszabású testnevelési seregszemlére: a Spartakiádra való lelkes felkészülés. Nem véletlenül hangsúlyozom, hogy fontos és igényes időszaka következik a felkészülésnek, hiszen április legvégét mutatja a naptár, ami a gyakorlatozók százezrei számára azt jelenti, hogy a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), illetve a Mladá Boleslav-i rajt után hazánk egyéb tájain is küszöbönállnak a járási, majd a kerületi seregszemlék; június 29—30-án pedig — több napos helyszíni összpontosítás után — a prágai Strahov Stadionban is fölcsendül a zene, hogy könnyed s ütemes dallamára a sok hónapig tartó lelkes és szorgalmas gyakorlatozás jutalmaképpen a Csehszlovákia valamennyi csücskéből egybesereglett másfélszázezer tornász ország-világ színe előtt (az idei Spartakiád törzskarának bejelentése szerint már eddig is több mint 15 ezer külföldi jegyigénylés érkezett!) bemutathassa a fiatalos ügyességet s edzettséget igénylő, impozáns gyakorlatait. Ez a nagyszabású strahovi találkozó így ismét remek bizonyítéka lesz fiataljaink nagyszerű fizikai felkészültségének, egészségének, a rendszeres testedzés iránti érdeklődésének s nemkevésbé a közös tornászás szépsége feletti örömének. A strahovi stadion erre az alkalomra létesítendő homokszőnyegén, a gyakorlatozók tízezrei között — legalábbis az előzetes, amolyan „szorgalommérő" jelek szerint — ott lesznek a Szlovákiai Fogyasztási Szövetkezetek somorjai (Samorín) szakmunkásképző-intézetének növendékei is. Somorján jártunkkor Marián Tesárik és Michal Buzulka tornatanárok vezetésével a fiúk és lányok már közös edzésben csiszolták gyakorlataikat. Először a tágas tornateremben, utána pedig — amikor dél felé az időjárás is megokosodott — a gyeppel fedett iskolaudvaron törekedtek arra, hogy ennek az erőt és ügyességet. szilárd akaratot és fegyelmet igénylő, helyenként akrobatikus elemeket is tartalmazó gyakorlatnak valamennyi mozzanatát minél tökéletesebben tudják bemutatni. — Ügyelj a fedezésre ... karlendítés kettő-három ... guggolótámasz háromnégy ... kitartasz ... most fordulsz ... figyelj a zenére!... — látja el „edzői" utasításokkal diákjait a két tornatanár, akiknek gyakorlott szeme a legapróbb pontatlanságot is rögtön észreveszi; amikor pedig már a zene utolsó akkordja is elhangzott, a fiúk-lányok körülállják tanáraikat, hogy közösen beszéljék meg a hibák kiküszöbölésének további módját. — Somorján szeretnek sportolni a fiatalok, hiszen városunkban jónevü vívók, evezősök vannak, de sokan atletizálnak vagy futballoznak, esetleg egyéb sportot űznek. így szinte természetes volt, hogy a mi iskolánk is megpályázza a prágai részvétel jogát. Persze, egyelőre ez még csak óhaj, hiszen az erre vonatkozó végleges válogatás a járási spartakiádon lesz — újságolja Marián Tesárik, majd tanárkollégája veszi át a szót: — Iskolánknak több mint négyszáz diákja van, közülük kétszázharmincan kapcsolódtak be abba a rendszeres felkészülésbe, amit még szeptemberben megkezdtünk. Aki pedig a gyakorlatozóknak ebből a tekintélyes számú gárdájából mindmáig vállalta ezt a kétségtelen többletmunkát, az igazán szívügyének tekinti az idei Országos Spartakiád sikerét. Bátran kijelenthetem, hogy a mi iskolánkban most valóban „együtt van" a társaság! Hogy mit jelent az a gyakorlatban, azt már a tornaruhás lányoktól meg fiúktól tudom meg. Bódis Szilvia, Bartalos Zsuzsa, Holocsi Edit, Varga Klára, Hervay Gabriella, Husvét Erika, Csonka Roman, Farkas Rudolf, Martinka Péter és társaik elmondják például, hogy tartalmilag úgymond holtbiztosán tudják már a tizenöt-tizenhat perces öszszeállítást; így jelenleg azt tekintik elsődleges céljuknak, hogy a legkisebb részleteiben is kidolgozzák gyakorlatukat, a ritmikus zenével harmonikus egységbe hozzák a kéz- és lábmunkát, azaz a lehető legtökéletesebb művészi összbenyomásra törekszenek... Az pedig már „csupán" természetes velejárója a sok-sok edzésnek, hogy ősz óta újszerű napirend szerint kellett beosztaniuk minden idejüket, elvégre a gyakori tornázás mellett a tanulás is rendkívül fontos; hogy megszilárdult körükben a barátság és a kollektív szellem; hogy kevesebb idejük jut ugyan a diszkózásra, mégis többet vannak talpon mint korábban bármikor; hogy ők maguk is érzik: sokat javult az erőnlétük, üdébben és frissebben mozognak, mint a tanévnyitó napjaiban tették. Persze, vágyaik is vannak. Az egyik: szeretnének minél nagyobb számban eljutni az Országos Spartakiádra, az utánozhatatlan atmoszférájú strahovi stadionba. Egy másik kívánságuk pedig: szeretnék, ha majd a hazai testnevelési mozgalom és a sport júniusi prágai seregszemléje, azaz a spartakiád után is lenne kivel, lenne hol és lenne mikor sportolniuk. Mint mondják: kár lenne elveszíteni az elmúlt hónapok során szerzett „kondit"! Gondolom, ebben riporter és tornatanár egyaránt nekik ad igazat. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 5
