A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-12 / 15. szám
492 11 Bodrogközben az eszközös táncoknak gazdag hagyományuk van. A tájegységet bemutató bevezető részben utaltunk a vidék gazdálkodási módjára (rideg jószágtartás, pásztorkodás). Ennek természetes velejárója volt a pásztorkultúra kialakulása. A pásztortánc eszközeként főleg a pásztorbotot alkalmazták, de találkozunk baltával és az ügyességi táncok eszközeivel is. pl. üveggel, fakanállal, pléhtepsivel stb. A botos pásztortáncokban a bot ügyes kezelése, forgatása, pörgetése a domináló. Ez majdnem teljesen háttérbe szorítja a lábmotívumokat, a lábbal táncolást. Biki Ferenc bácsi kiskaposi — ma már Nagykapos (Veľké Kapušany) része — pásztorember nekünk bemutatott táncára (1952, 1958) is ez volt a jellemző. A botot középen fogva ügyesen forgatta, a forgatást folytatva a botot az egyik kezéből a másikba dobta, átdobta az elöl magastartásba lendült jobb, illetve bal lába alatt. A bot forgatását úgy díszítette, hogy a forgó botot időközönként átfuttatta a BOBKORMK ESZKÖZÖS TÁNCOK I. jobb kéz ujjai között, majd újból tenyerébe fogta azt és folytatta a forgatást. Közben a lábával alig mozgott. Jóformán csak ide-oda lépegetett, illetve a láb alatti átforgatások, átdobások, alkalmával helyben szökdellő, ugráló mozgást végzett. Páros lábon helyben, majd a jobb lábon helyben szökkent, mialatt az elöl magastartásba lendült bal láb alatt jobb kézből a bal kézbe átdobta a forgásban levő botot. A bot átvétele után a bal kéz folytatta a bot forgatását. A következő két fázisban megismétlődött az előző mozdulatsor — természetesen ellenkező láb és kéz indított. A bemutatott táncot a maga és a felesége énekére járta. Énekelték az ismert kanásztánc dallamot is, de nemcsak ahhoz kötődik a tánc. A pásztortánc (botostánc) forgatós típusánál alig alkalmazták a bot földnek támasztását, annak átugrálását, esetleg földre fektetését. Ezekkel a formai megoldásokkal inkább a kanásztáncoknál találkozhatunk, illetve a Bodroközzel is szomszédos szlovák tájegység fokos táncainál. A magyar pásztortáncokra az eszközkezelés gazdagsága, a szlovák fokosos táncokra inkább a lábmotívumok sokrétűsége jellemző. A későbbi gyűjtések folyamán a botos tánc forgatós típusával találkoztunk még Nagykövesden (Veľké Kamenec) és Bélyben (Bieľ). A nagykövesdi változat motívumaiban, forgatási módjában megegyezett a Biki bácsi által bemutatottal. A bélyi támadó-védő, védekező, valamint támadó-védő motívumokból állt. Martin Gy. e típust a párbajszerű típuscsaládba sorolja, állítva róluk, hogy „... A stilizált táncos párbaj legteljesebb — bottal, juhászkampóval, kondás baltával fokossal vagy teknővájó fejszével járt — változatai ma az alföldi, főleg felsőtiszavidéki cigányok és pásztorok körében élnek. A magyar pásztorok és cigányok botolói zenekíséretük és előadási stílusjegyeik alapján választhatók el egymástól ..Biacskó János bácsi, a tánc bemutatója is pásztor volt. A vidék pásztorviselete megegyezik az általánosan ismert pásztorviselettel : vászonból varrt bő gatya, vászon vagy gyolcs „borjúszájú" ing, fekete szövet mellény, csizma és kalap. A kalap karimájának szélessége változó volt. Általában a kiskarimájú, úgynevezett „pörge" kalapot kedvelték és a kalapra valamilyen díszt is tűztek, (darutoll, árvalányhaj, stb.). TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Prandl Sándor
