A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-04-12 / 15. szám
Az utóbbi idők egyik legsikeresebb amerikai filmje az E. T. (nálunk is bemutatták). Most arról értesültünk, hogy folytatása következik, az E. T. II. Nem csoda, hiszen az első rész 750 millió dollárt jövedelmezett, további 150 milliót pedig a könyv, a plakátok, a hanglemezek stb. A földönkívüli tehát visszatér, hogy további nyereséget hozzon teremtöinek. 246 ezer fontért kelt el az 1930-ban készült „speed six" tipusú „Bentley" luxusautó, amellyel Joel Wolf „Babe" Barnato 1931-ben izgalmas versenyfutásban teljes négy órával megelőzte az akkori híres „kék vonatot" a Cannes— Párizs közötti távon. A londoni „Sotheby" régiségkereskedői elégedetten dörzsölik kezüket, mert a személyazonosságát titokban tartó amerikai vevő majdnem kétszer annyit fizetett az „oldtimer"-ért, mint amennyire számítottak. Akinek nem fürdőruhája, ne vegye magára! (A felvételt Krascsenits Géza készítet te). JÓZSEF Harmatocska Guggolva ringadoz a málnatő, meleg karján buggyos, zsíros papíros szendereg. Lágy a táj, gyöngy az est: tömött, fonott falomb. Hegyek párája rezg a halmokon s dalom. Hát dolgoztam híven, zümmögve, mint a rét. Milyen könnyű a menny! A műhely már sötét. Fáradt meg együgyű, vagy tán csak jó vagyok s reszketek, mint a fű és mint a csillagok. Nyolcvan esztendeje, 1905. április 11-én született a XX. századi magyar líra egyik legnagyobb képviselője József Attila. Mint az „utca és a föld fia", magával hozta gyermekkorából a proletariátus és a parasztság életének, elesettségének egész pályáját végigkísérő és meghatározó élményvilágát. Mint értelmiségi költő, aki a kapitalista társadalomban nem tudott gyökeret ereszteni, sűrítetten élte át és fejezte ki a polgári társadalom elidegenedettségét, magányát és elszigeteltségét. József Attila költészetében egyszerre van jelen az emberi-társadalmi felszabadulás egyetemes szocialista távlata és a fasizmus szörnyűségeinek ugyancsak nemzetközivé váló korélménye. Ez a költői mondanivaló, a jövőnek és a jelennek ez a feszült, drámai ellentmondása azonban a magyar valóságban gyökerezik; a magyar feudalizmus és kapitalizmus, az elbukott tanácsköztársaság és a nyomába lépő horthysta ellenforradalom történelmi adottságai teremtették meg a lehetőséget, hogy nemzeti feladatvállalással a költészet nemzetközileg is időszerű modelljét alkossa meg. Versei a közélet és a magánélet, a közösségi és az egyéni sors s a kettő egységének páratlan mélységű és erejű dokumentumai, amelyekben korának minden alapvető ellentmondása, emberi drámája és küzdelme klasszikus értékű megfogalmazást nyert. ATTILA Biztató Csomagodat ne bontsd ki, ha véginségre jutsz. Azért véredet ontsd ki, amiért sírni tudsz. A késő fordu/ású eget míg nézheted, te lassú jajdulású, alkosd meg végzeted. Amit szemeddel sejtesz, szíveddel várd ki azt, amit szívedbe rejtesz, szemednek tárd ki azt. „Hol csavarogsz, te vásott?" Aggódva vár reád, megvetvén elmúlásod, csendes édesanyád. Kész a leltár Magamban bíztam eleitől fogva — ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam — születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán — hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, újságot, verset — mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem — és ebbe más is belehalt már. Mikor az uccán átment a kedves Mikor az uccán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. Mikor gyöngéden járdára lépett, édes bokája derengve fénylett. És ránevettek, senki se bánta, hogy ő a szívem gyökere-ága. Akit ringattam vigyázva, ölben, óh, hogy aggódtam — elveszik tőlem! Mikor a válla picikét rándu/t, egy kis fiúcska utána bámult. De hegyes kedvük szívemre rászállt, letörte ott az irigy virágszált. Lebegve lépett — már gyűlt a villany s kedvükre nézték, csodálták vígan. És ment a kedves, szépen, derűsen, karcsú szél hajlott utána hősen! 21
