A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-29 / 13. szám
TENNI KELL A DOLGUNK" Március 27-én ünnepli 50. születésnapját K/imits La/os. a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának nemzetiségi főmunkatársa. Több éven át a Csehszlovák Rádió magyar föszerkesztőségének munkatársa volt rendezői és dramaturgiai szerepkörben. — Nem tagadom, nagyon szívesen csináltam ezt a munkát, a hangjátékok rendezését és a dramaturgiai tevékenységet is, annál is inkább, mert magam is írtam és írok hangjátékokat és filmszövegeket. Öt éve vagyok a minisztériumban, a magyar és az ukrán nemzetiségi ügyekben tevékenykedem, persze továbbra is figyelemmel kísérem a rádiót és a színházi élet eseményeit, és nem hagyom abba a hangjátékok, színdarabok, filmszövegek írását. Tenni kell a dolgunk — mondja szerényen. A hangjáték- és színdarabíró valamint filmszövegíró Klimits Lajost nem kell bemutatnunk az olvasóknak, hiszen a rádióból és a televízióból már ismerjük ezt a tevékenységét. Kezdjük a sort a Vad áradás című televíziójátékkal. Ez volt Klimits Lajos első tévéfilmje. Színpadjainkon is szinrevitte A csodálatos furulya című mesejátékát, a Véres pünkösd című drámáját, a Szúnyogpuszta, a Gyilkosság Harcsáson, majd a Végzetes út című színdarabját. — A Madách Könyvkiadóban a közeljövőben jelenik meg könyvalakban a Vad áradás, amely hat drámai müvet foglal magába — tájékoztat Klimits Lajos. — Ezeket a drámákat Augustin Jurák és Jana Melicharová gondos tanulmánya egészíti ki. Könyvalakban ez az első ilyen munkám. Ezek a drámák némi változtatással szlovák nyelven is megjelennek, mégpedig a Slovenský spisovateľ kiadásában, két kötetben Hry a komédie (Játékok és komédiák) címmel, Jana Melicharová utószavával. Hogyan kezdtem írni színdarabokat, rádiójátékokat, filmszövegeket? Már gyermekkoromban is nagyon szerettem olvasni. Nem a tankönyveket, inkább a szépirodalom, a versek, a színdarabok érdekeltek. Egy-egy érdekesebb színdarabot háromszor is elolvastam. Középiskolás koromban foglalkoztatott a gondolat, hogy színművet kellene írnom. Amikor aztán az itteni Népművelési Központban létrehoztunk egy színjátszó csoportot, magunk is megpróbáltunk szöveget írni. Én valami vidám színpadi jelenetet fabriáltam. de hogy mi volt a címe, arra már nem emlékszem. Arra viszont jó volt, hogy megérlelődjék bennem a gondolat, hogy beiratkozzam a színművészeti iskolára. Szerencsém volt, mert igen tekintélyes társasággal (Ján Solovič, Karol Jančušek. Eva Galandová) felvettek. Innen mentem a budapesti Színház és Filmművészeti Főiskolára, egy évfolyamba kerültem Törőcsik Marival, Garas Dezsővel, Tóth Erzsivel, Bodrogi Gyulával, majd a főiskola után a Csehszlovák Rádióhoz kerültem. Hát így kezdődött. De el ne feledjem, már főiskolás koromban a Magyar Területi Színházban is dolgoztam, mégpedi kétéves szerződéses munkaviszonyban. Ez újabb ösztönzést jelentett a szindarab-irásra. A rádióban rendező lettem és mellette a dramaturgiával is foglalkoznom kellett. Két vagy talán háromszáz rádióműsort, rádiójátékot rendeztem, közöttük néhány igen jelentős művet. Solovič Öt perc múlva éjfél című darabját. Osvald Záhradník Pókhálóé t, Ernest Štric darabjait. A felszabadulás 30. évfordulója alkalmából felkérték Rudolf Fábry írót, hogy írjon egy olyan rádiójátékot a felszabadulásról, amelyben a szlovák—magyar kapcsolatok tükröződnek. Fábry meg is irta s mi Ballada a háborúról és szerelemről címmel adtuk elő. A rádiójáték története a szlovák hegyekben játszódik. A háború során elkerül a hegyek közé egy magyar katonai alakulat, felveszi a kapcsolatot a partizánokkal, részt vesz a felkelésben és a felszabadítási harcokban. A szlovákiai magyar Írók közül Dávid Teréz, Egri Viktor, Lovicsek Béla műveit szólaltattuk meg. Tenni kell dolgunk — mondja Klimits Lajos —, kitartó, szorgalmas munkával egy jobb, egy szebb, egy emberibb jövőért. További munkájához jó egészséget kívánunk. MÉSZÁROS JÓZSEF A szerző felvétele TQZLKTEK OSVALD ZÁHRADNÍK SZÍNMÜVÉNEK BEMUTATÓJA A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZBAN „Tájainkon például sok szó esett már a kispolgárságról; arról, hogy az embereket bizonyos körülmények között a pénzsóvárság keríti hatalmába. Elhatároztam, hogy ebben a darabban megpróbálom körüljárni egy vezető beosztású személy sorsát, aki becsületes ember, és az életében fölmutatott eredményeit is ilyen munkával sikerült elérnie — de ő sem mentes azoktól a defor mácíóktól, amelyek a siker velejárói" — nyilatkozta a Prelúdium módban című darabja kapcsán — amelynek címét Komáromban (Komárno) felfigyelhetöbbre, Tűzijátékra változtatták — Osvald Záhradník. A neves szlovák drámaíró a dél-szlovákiai közönség előtt sem ismeretlen, hiszen két korábbi müvét is láthatták a MATESZ Thália Színpadának előadásában. Záhradník szándéka tiszteletet parancsoló, hiszen időszerű, társadalmi fontosságú erkölcsi konfliktust iparkodik elénk tárni: olyan típusokat és helyzeteket, amelyekkel napjainkban szinte mindannyian szembe talál(hat)juk magunkat. Apa munkásszármazású vezető, aki rátermettségével, jó munkával küzdötte föl magát mostani pozíciójába, s méltán büszke eddigi életútjára. Ám nem veszi észre, hogy fokozatosan őt is hatalmába keríti a fogyasztói, az anyagi javakat mindennél többre tartó életszemlélet, s a valamikori magvas gondolatok, szépen csengő szavak az élet értelméről, helytállásról az ö szájában egyre inkább kiüresednek, közhelyekké sekélyesednek. Apa mindinkább eltávolodik hajdanvolt önmagától; mást mond és másként, a kispolgári értékrend szerint cselekszik. Lépéseit, tetteit hidegen kiszámító figurává válik, aki „jó partit" keres leányának, elbocsátja megbetegedett beosztottját, pedig régi barátja az illető. Megpróbál — kellő ellenszolgáltatás fejében — sok mindent kiügyeskedni, csak egy valamit nem tud elintézni: fia fejsérülését, ebből adódó gátlásait ő sem képes meggyógyíttatni. Nagyjából ez a váza Záhradník most látott színművének. Nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy magával ragadó, elevenbe vágó helyzeteket, időszerű gondolatokat, dilemmákat fölvillantó dráma kerekedhetne a színpadon, ha a szerző győzné művészi invencióval, és ezúttal is képes lett volna eredetien lélektanilag is motiváltán kibontani a történetet. Sajnos, elvárásaink jórészt nem teljesülnek, s nem vagyunk egyedül ezzel a megállapítással: Ladislav Čavojský szlovák drámatörténész és kritikus már a martini előadás kapcsán leírta, hogy Zahradnik eddig első, színpadi művével, a Kinek üt a toronyóráva\ aratta a legnagyobb sikert. A Tűzijáték esztétikai értékeivel, művészi hitelességével nem éri el ezt a szintet. Több drámai konfliktus lehetősége sejlik föl a darabban (Apa és fia, illetve a leánya. Jelenet a színműből — Dráfi Mátyás (dr. Rém) és Bugár Béla (Apa) — Fotó: Gyökeres továbbá Jakab között; Apa és Bánovský közötti ellentétek; az idősebb és a fiatalabb nemzedék közötti ellentétek; az idősebb és a fiatalabb nemzedék közötti szemléleti különbségek), következésképpen sok mindenről szó esik, de valójában egyetlen szituációról, dilemmáról sem tudunk meg sokat. Zahradnik ugyanis eléggé kiszámítottan, olykor előre láthatóan építi a történetet. A szereplők nem élik át, olykor csak illusztrálnak bizonyos szituációkat. Emiatt sok az elvarratlan szál, a valószínűtlen — logikai és lélektani szempontból kellően nem motivált — helyzet. Nem tudják pontosan, hogy mi okozza például Jakab alapvető megváltozását a második részben, mi is a fiú szerepe a záró részig. Ezekhez hasonlóan több figura is inkább csak amolyan díszítő elem a palettán, nem mélyítik vagy árnyalják a konfliktust. Nem eléggé meggyőzőek bizonyos színpadi szituációk sem. Erre csupán egy példa: Apa és Bánovský egy presszóban találkozik. A régi cimbora meggyógyult, megtudta, hogy elbocsájtották, s most barátja, volt főnöke szemébe vágja keserűségét, csalódását, lerántja a leplet Apa ügyeskedéseiről, alakoskodásáról. A feszült helyzet néhány röpke mondat után oldódik, váratlanul már-már nosztalgiázásba csap át, aztán újabb nehezen magyarázható csavarás után Apa monológját hallhatjuk az utánuk jövő nemzedékről. Mindez egy jelenetbe préselve sok is, kevés is. Folytathatnám tovább, említhetnék más következetlenséget is, amelyek gyengítik a dráma hatását, s oda vezetnek, hogy az aktuális mondanivaló jórészt csupán egy-egy találó mondat révén, többnyire tehát verbális szinten jön le a színpadról. * Kár, mert Takáts Ernőd ambiciózus szellemi partnernek kínálkozott, érezhetően talált itt és most időszerű helyzetet, mondandót ebben a színműben, s kellő ambícióval, művészi ihletettséggel látott munkához. A jól megválasztott szcenikai zenével, a színpadi csend indokolt alkalmazásával, tempóváltásokkal is igyekezett plasztikusan kibontani a cselekményt. Hiányérzetünk rendezésével kapcsolatban annyi, hogy a színészekkel együtt talán még többet tehetett volna egyegy jelenet hitelességéért, bár az előadás igazi hibáit elsősorban a szerző szövegében kell keresnünk. A színészek közül Holocsi István (Jakab) minden túlzástól, külső effektusoktól mentes, és a sablonokat kerülő játéka főleg az első részben szerzett kellemes perceket. A figura említett színeváltozásának elhitetésével azonban a szerzővel együtt ö is adósunk maradt. Tiszta érzelmeket felmutató, plasztikus alakítás Varsányi Marikáé (Janka), aki nyilván szintén többre, mélyebb régiók érzékeltetésére is képes lett volna megfelelő szöveg és drámai helyzet esetén. Ugyanez a megállapítás érvényes Bugár Bélára (Apa). Reményt keltőnek, jól átgondoltnak tartom Rancsó Jenő játékát, aki szintén nem volt könnyű helyzetben, de talált fogódzókat a fiú színpadi megjelenítéséhez. Dráfi Mátyás (dr. Rém), Bugár Gáspár (Bánovský) és Németh Ica (Anya) jól jellemzett típusokat tártak elénk, amikor erre volt lehetőségük. Ferenczy Anna (Nagyi) és Tóth László (Pincér) is illúziót keltő volt. A további előadásokon Janka szerepében Dér Líviát és Lőrincz Margitot (Nagyi) is láthatjuk. Kopócs Tibor díszletei tág teret kínáltak a játékhoz, jól jellemezték Apa szemléletét, életmódját, megfelelő milliót teremtettek a játékhoz. Szépek és kifejezőek voltak Gabriela Krajčovičová jelmezei, a szcenikai zenével kapcsolatban Matus János és Hanzsér Árpád is elismerést érdemel. Miklósi Perez fordításáról ugyancsak jót írhatunk: nemcsak pontos, hanem a színpadon jól mondható szöveget adott a színészek kezébe. SZILVÁSSY JÓZSEF 10
