A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-29 / 13. szám

Vándorok

Lörincz Gyula művészetének méltatása

Ff M^TF

LAJ A 1__j A I

Lőrincz Gyulát, az 1980 decemberében elhunyt nemzeti művészt sokan (még legközelebbi barátai is) elsősorban politikusnak. szerkesztőnek és újságírónak tekintették. Részben érthetően, hiszen Lőrincz Gyula évekig csak magának alkotott. Nem rendezett gyűjteményes kiállítást, műtermét szinte mindenki előtt bezárta, képzőművészeti tevékenységéről is csak elvétve beszélt. Az utóbbi években azonban, miután mind az országban, mind külföldön egyre gyakrabban mutatták be alkotásait és 1981-ben Bratislavában megrendezték műveinek gyűjteményes kiállítását is, Lőrincz Gyula, művészként is ismertté vált és meglepetést szerzett. Művészetéről nemcsak a kiállítások látogatói, az egyszerű nézők, hanem a szakemberek is a felfedezés örömével és nagy elismeréssel nyilatkoztak.

A Szlovák Nemzeti Felkelésről készített rajzainak a Dunamenti Múzeumban rendezett bemutatója kapcsán dr. Ladislav Saučin például így írt: „Lőrincz Gyula a jelenkori szlovákiai képzőművészet egyik legfigyelemreméltóbb egyénisége, a robbanó lendületű megnyilatkozás és kifejezés érett művésze."

Lőrincz Gyulának a Dózsa katonái. Kosúti sortűz című, 1973-ban megjelent rajzalbumát Bébi Tibor a költő szemével méltatta és már ő is felismerte: „Ami irodalmi köreinkben terv, elképzelés, az a festő és grafikus alkotásában már megvalósult és szinte készen kapjuk. A legkorszerűbb stíluseszközök, világtávlat és európaiság szuggesztív módon szintetizálva szűkebb hazánk tragikus és forradalmi eseményeivel, a közép-európai és magyar történelem progresszív hagyományaival, ugyanakkor a szocialista eszmeiséggel. Mindez valóban modern és korszerű, ugyanakkor népi..

Egyértelmű élismerés övezte Lőrincz Gyula müveinek az 1985. február 8 és március 3 között a budapesti Műcsarnokban rendezett bemutatóját is. Az emlékkiállítást Aradi Nóra: Közép-európai egyetemesség című, a Népszabadság február 26-i számában megjelent cikkében egyebek között így méltatta: „Lőrincz Gyula művészete: sürített Közép-Európa. Az indulatok hőfoka és áramlása, a színek és tömegek viszonya, a kimondás és a sejtetés árnyalatai még szűkítik is némileg a közép-európai művészet földrajzi egységét egy szlovák—magyar—cseh közegre, amelyben a mindenkori országhatároktól függetlenül terjedhettek a látásmód sajátosságai ... A többnyire tussal, ecsettel készült rajzok árulják el a legközvetlenebbül.

A Kľaki anya

hogy mennyire festőember volt Lőrincz Gyula. Szinte fölidézi az állandó mozgásban levő szemet és kezet, a realitások és víziók azonnali közlésének kényszerét... A színbeli-formai sodrás Lőrincz Gyula festészetének egyik sajátja, s ezt még fokozzák a kontúrnak is ható, de formaként élő, nyugtalanítóan súlyos feketék, különösen azokban az években, amikor nyíltan vállalt és magától értetődő volt a picassoi hatás... A festőmunka a lényeg megragadásáig érdekelte a művészt, a többit a nézőre bízta. Csakhogy a Lőrincz Gyulára jellemző nyitottság tartalmilag mindig egyértelmű, jottányit sem enged a humánumból, és az elkötelezettségből. S ez az egész életműre egységesen érvényes ... A kommunista lapszerkesztő, az internacionalista társadalmi munkás Lőrincz Gyula annyira festőként fejezte ki a pusztítás korát, és a folyamatos építés élményét, hogy képein soha sem volt szüksége direkt jelre, jelképre, de még direkt tematikára sem. Képei színnel-formával, a figurák térbeliségével és lendületével bontják ki az emberi szenvedélyt, a kínlódást, aggodalmat, kétségbeesést, a megnyugvást, szembenézést, számvetést. Ebben a koncentráltságban nem jut hely az intim szférának, a festő nem könnyít rajtunk azzal, hogy szellemünket, tudatunkat lazítani engedné. De rajzai, képei megannyi felszólítás, hogy mibennünk fokozódjék és feloldódjék a tükrözött és teremtett feszültség."

Lőrincz Gyula müveiből — születésének 75. évfordulója alkalmából — emlékünnepéllyel összekapcsolt kiállítást rendeztek többek között Komáromban (Komárno), Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). Galántán és Bratislavában. A kiállításokat mindenütt osztatlan siker övezte, (zsa) Mészáros József felvételei

Innen-onnan

Vjacseszlav Tyihonov, A tavasz tizenhét pillanata című tévésorozat emlékezetes Stirlitze, játssza A TASZSZ jelenti című tízrészes tévésorozat Konsztantyinov tábornokát. A tömegkutatási adatok szerint a több részes tévésorozatoknak a Szovjetunióban 150—180 milliós tábora van. A kritikusok ma is emlegetik, hogy amikor 1973-ban először közvetítették A tavasz tizenhét pillanatát, adás idején a szovjet városok utcái elnéptelenedtek. Ez ismétlődött meg 1984 nyarán, amikor A TASZSZ jelenti című sorozat ment a szovjet televízióban. Egyébként annak is, ennek is ugyanaz az írója: Julian Szemjonov. A képen: Irina Alferova és Vjacseszlav Tyihonov A TASZSZ jelenti egyik jelenetében.

Góliát óriás volt, Dávid inkább kis termetű. Hogy milyen nagyságút viszünk haza, az ízlésünkön és pénztárcánkon múlik. A firenzei kereskedők ugyanis óriás Dávidokat és egészen pici Dávidkákat is kínálnak.

A hatvankét esztendős francia, Joseph Bouteiller befejezte világkörüli utazását. A földgömböt körbepedálozta, mivel kerékpárral utazott. Útja során 22 alkalommal kapott defektet és 15 tömlőt koptatott el.

8