A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-22 / 12. szám

Innen'onnan

Anyóka (pasztell)

i v;'.f

Kávái kavicsos (akvareli)

Tájkép (akvareli)

ELSŐ

BEMUTATKOZÁS

Az elmúlt év decemberében, a komáromi CSEMADOK Galériában volt az első önálló kiállítása, noha csoportos tárlatokon számtalan alkalommal szerepelt már, s nemcsak szűkebb pátriájában, Komáromban (Komárno), és környékén, hanem — a nyugat-szlovákiai kerület pedagógusainak alkotó csoportjával — az ország más városaiban is. Alkotásait több alkalommal díjazták a különböző képzőművészeti versenyeken, s találkozhattunk velük időnként a hazai magyar sajtó hasábjain is. Alkotó tevékenységére azonban úgy érzem mindezidáig nem figyeltek fel kellőképpen azok, akiknek módjában lett volna, hogy önálló kiállítást rendezzenek számára. Ő pedig szerényebb annál, hogy maga jelentkezett volna valahol, valakinél ez ügyben. Pedig — és ezt a CSEMADOK Galériában megvalósított tárlat sikere csak még jobban alátámasztja — ez az alkotó tevékenység már jó ideje érett volt az önálló tárlaton való bemutatkozásra.

Jómagam, néhány éve, szintén egy csoportos tárlaton figyeltem föl Bencsicsné Ganzer Katalin képeire. Akkor sem találtam, azóta sem találok megfelelőbb jelzőt, mint azt, hogy szépek ezek a képek. Tudom persze, hogy sokak számára ez a jelző már meglehetősen elcsépelt, megkopott. Rohanó világunkban, a szinte naponta születő és újjászülető képzőművészeti stílusok és irányzatok közepette sokszor már nem is divatos és ildomos a hangoztatása. Ám mindezt tudatosítva (bár nem elfogadva) sem tudok kifejezőbb jelzőt képeire. Véletlenül voltam fültanúja egyszer egy képzőművésznő tárlatán annak, amikor egy falusi parasztasszony mondta szemlélődő társának, hogy „csak egy asszony tud ilyen szépen festeni". Nos, valahogy ez az akaratlanul elcsípett mondattöredék tér vissza minduntalan bennem is Bencsicsné festményeit, tusrajzait nézegetve. Az a benyomásom, hogy a női szépség és gyöngédség testesül meg valahol ezekben az alkotásokban. Ezt a szépséget és gyöngédséget sugallják akvarelljeinek, olajképeinek és pasztelljeinek meleg tónusú színei, tusrajzainak vastag, ám mégis érzéki vonalvezetése. S akár tájképeit, akár portréit nézi az ember, érzi a belőlük sugárzó érzelmi töltést; szinte tapintható az az erős érzelmi szál, mellyel a képek alkotója kötődik elszakíthatatlanul festészetének tárgyához. Szinte létszükséglet számára (városi lévén), hogy legyen mindig egy biztos pontja, egy falusi ház bérelt szobája Dunaradványon, Martoson, vagy másutt, amely biztosítja számára a közvetlen kapcsolatot a természettel, tájjal, emberrel. Mert tájképei szinte kivétel nélkül a maguk természetes közegében, terepen készülnek. Még az utolsó ecsetvonások, korrigálások elvégzésére is csak nagyritkán kerül sor a panelház lakás-műtermében. Tájfestészetében a Duna-mente motívumai dominálnak. Ezeknél az alkotásainál, hovatartozása révén, magától értetődő az érzelmi megközelítés. De ugyanez — a szűkebb pátria esetében tapasztalt — érzelmi megközelítés tapasztalható nála akkor is, amikor egy nyírségi falucska jellegzetes vonásait örökíti meg tusrajzain, vagy amikor éppenséggel egy jugoszláv tengerparti kisváros atmoszféráját fogalmazza meg színben, formában egyaránt. Portréinak többségét tussal készíti, s modelljei is közvetlen környezetéből kerülnek ki.

Bencsicsné Ganzer Katalin különben tősgyökeres komáromi. A nyitrai Pedagógiai Főiskolán szerzett diplomát 1967- ben, rajz és orosz nyelv szakon. A komáromi Munka utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola pedagógusa. A képzőművészeti adottság nem egyedül az ő kiváltsága a családban. Minden bizonnyal édesanyjától örökölte, akivel annak idején együtt látogatták Harmos Károly rajzóráit, s ez az adottság tovább öröklődött kisebbik fiára, akinek nemzetközi sikeréről a közelmúltban olvashattak a Hét

olvasói is.

NEMETH GYULA

A szerző felvételei

Mi minden ösztönözheti a szobrászt az alkotásra? Például D. Macha angol szobrászt a teniszcipők. 500 teniszcipőből készítette el ezt az óriási labdát. Igaz, az angol labdarúgó-klubok nem nagyon kapkodnak érte. Talán a furcsaságok múzeumában helyet kapna.

Üj ógörög gálya. Hajózási és régészeti leírások alapján egy 35 méter hosszú, evezős, eredeti ógörög harci gályát építenek fel a görög és az angol muzeológusok. A gályát vitorlák, szélcsend idején pedig a három sorban egymás felett elhelyezett 170 evezős hajtotta. A 22—25 kilométeres óránkénti sebességet is elérte ez az 55 tonnás hadihajó. Ilyen gálya építését kezdte meg 1984 végén egy tröszt, melynek tagjai brit és görög egyetemek, múzeumok és más intézmények. A képen látható makett már az építkezés előkészületeként jött létre.

Mindent felfújnak... Aki legközelebb Angliában jár, ne lepődjék meg, ha óriási szelíd teheneket lát méltóságteljesen repülni a levegőben: nem képzelődik, és nem is bolondult meg. Csak egy ötletes reklámot lát.

8