A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-08 / 10. szám
Képes krónika Gustáv Husák fogadta Egon Krenzet Gustáv Husák. a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök Prágában fogadta Egon Krenzet. a Német Szocialista Egységpárt KB Politikai Bizottságának tagját, a KB titkárát, aki rövid munkalátogatáson tartózkodott hazánkban. Szívélyes és elvtársi légkörben tájékoztatták egymást a két testvérpárt tevékenységéről, áttekintették a CSKP és az NSZEP együttműködésének időszerű kérdéseit, s kifejezték, hogy mindkét párt érdeke e kapcsolatok további elmélyítése. A képen: Egon Krenz elvtársat üdvözli köztársasági elnökünk. Erdőgazdasági szakemberek tanácskozása Ülést tartottak február 19-én Prágában hazánk erdőgazdasági vezetői. A tanácskozást, amelyen részt vett Július Varga, a CSKP KB osztályvezetője is, František Kalina cseh erdőgazdasági és vízgazdálkodási miniszter, vezette. Rudolf Rohlíček szövetségi miniszterelnök-helyettes felszólalásában figyelmeztetett arra, hogy lemaradás tapasztalható a faanyag és a hulladék átfogó hasznosításában, s további súlyos hiba, hogy gazdaságaink évente mintegy 5 %-kal túllépik a tervezett kitermelési szintet Felvételünk a konferencián készült. Új-Kaledónia A Kanak Nemzeti Felszabadítási Szocialista Front (FLNKS), az új-kaledóniaiak politikai pártja „önvédelmi” mozgósításra szólította fel az őslakosságot azt követően, hogy vasárnap este csendőri egységek a sziget keleti partvidékén fekvő Thio városában megtámadták a helyi kanak törzseket. A vasárnapi incidens során 11 kanak sebesült meg. Képünkön az egyik kanak törzs vezetője a csendőrökkel folytatott összecsapás után. Nikaragua A képen látható tizenhárom éves nikaraguai kisfiú Jony Chamorra a fél lábát veszítette el az ellenforradalmárok egy támadása idején. A többi sebesült sandinista harcossal együtt egy ideig Managuában ápolták, majd a napokban az NDK-ba szállították gyógykezelésre. Libanon Amin Dzsemajel elnök, továbbá Rasid Karami és a libanoni kormány több tagja február 17-én a dél-libanoni Szidon városába látogatott, ahonnan a több mint kétéves megszállás után visszavonult az izraeli katonaság. Dzsemajel elnök hangsúlyozta, hogy Libanon továbbra is követeli az izraeli agresszorok távozását az országból. Képünkön Dszemajel elnököt (jobboldalt) köszönti Szidon lakossága. (A ČSTK bel- és külföldi képszolgálata) AZ ŰRFEGYVERKEZÉS ELLEN Genfben ismét összeülnek a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok képviselői, hogy tárgyalásokat kezdjenek a nukleáris-, a hadászati és közepes hatótávolságú-, valamint az űrfegyverekkel kapcsolatos kérdésekről. A tárgyalások célja, hogy a szakemberek megállapodásokat dolgozzanak ki az űrfegyverkezés elhárítására, és a földön folytatott fegyverkezés megszüntetésére, a nukleáris fegyverek korlátozására, csökkentésére és a hadászati stabilitás megszilárdítására. Egymástól nagyon eltérő nézeteket fognak egyeztetni vagy legalábbis közelíteni. Az egyik legfontosabb (és talán majd a legtöbb vitára okot adó) kérdés az űrfegyverkezés megakadályozása. Az amerikai kormányzat a tárgyalásokra való tekintet nélkül folytatja a világűr militarizálására vonatkozó tervének a megvalósítását. A békemozgalom világszerte elsősorban ennek a — enyhén szólva eszelős elképzelésnek — megakadályozása érdekében emel szót. Az amerikai kormányzat kalandor politikája a nyugat-európai országokban növeli a rettegést, hogy az imperializmus vezető hatalma saját érdekeit veszélyeztető politikába vonja be őket, s Washington világméretű hatalmi politikájának puszta túszaivá válnak. Talán ennek is tulajdonítható, hogy akadnak, akik a békemozgalom növekedését a félelemmel magyarázzák. A kapitalista országok békemozgalmának kibontakozásában az atomháború veszélyének fokozódása valóban fontos kiváltó mozzanat, a békemozgalmat mégsem lehet a „félelem mozgalmá"-nak tekinteni. Már csak azért sem. mert a békemozgalom egyik mélyen gyökerező sajátos vonása éppen az. hogy a fenyegető veszéllyel szemben harcos ellenállást tanúsít. Egyre fokozódó törekvése, hogy ebben az életfontosságú kérdésben demokratikus befolyást gyakoroljon a politikai döntéshozatal folyamatára. A legtöbb nyugat-európai országban, de különösen a NATO-államokban, a békemozgalom az eddigi legnagyobb, parlamenten kívüli mozgalom. Az Egyesült Államokban a békemozgalom az elmúlt évben például olyan méretet öltött, ami meghaladta a 60-as évek végén, a 70-es évek elején fellendülő vietnami háború elleni mozgalmakét. A néptömegek állásfoglalása és aktivitása világszerte a politikai erőviszonyok egyre jelentősebb tényezőjévé lett. A néptömegek a világpolitika fő kérdésének alakulásában a legközvetlenebbül érdekeltekké váltak: senki számára nem lehet közömbös. hogy az emberiség egy nukleáris katasztrófa felé megy-e — s a jelenleg diktált új fegyverkezési hajsza ezzel a veszéllyel is fenyeget —, vagy megszilárdul a béke és ismét az enyhülés válik jellemzővé. A békemozgalom elsősorban ezért vált napjaink egyik legfontosabb és feltétlenül a legszélesebb, a legtöbb embert egyesítő mozgalmává. A békemozgalom ma olyan erő. amely az emberiség védelme érdekében közös cselekedetre bírja a pacifistákat és a nem pacifistákat, a hívőket és az ateistákat, valamint minden politikai álláspont képviselőit. S ami szintén nagyon lényeges: a békemozgalomnak a szerepe napjainkban nagyobb mint bármikor korábban. S ez már önmagában is nagyon fontos és meghatározó szerepet játszik abban, hogy az imperialisták ne tevékenykedhessenek gátlás nélkül, kényükre, kedvükre. A békemozgalom már eddig is sok tekintetben parancsolt az új háborúra uszitóknak megálljt. Reméljük, hogy ennek a hatalmas erőnek, a néptömegek határozott tiltakozó állásfoglalása révén, sikerülni fog a világűr militarizálását is megakadályozni. BALÁZS BÉLA 3
