A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-03-01 / 9. szám

'V

ť

—----------------------------------------------------------------------------------GOMOR

K;

seket alkalmazzák, amelyeket a vasvári verbunkosban ■« tágéinak, Daüamilag is ismert verbunkos dallamokat játszanak. A katonák követik a káplár mozgását, ha az sarkas cifrát táncol, akkor ők is art járják, de egymástól függetlenül, szabadon cifrázzák a táncukat. A térforma ezt lehetővé teszi — táncolás közben libasorban állnak. Aki lustábban táncol, azt a káplár a kezében levő pálcával „megvesszözi".

Ez a táncos játék a lakodalmi nép szórakoztatására kitalált, bemutató jellegű táncos játék. A tánc Gömörben még ismert, de a magyar nyelvterületen már csak ritkán találkozunk vele. A CSEMADOK Szilicei Helyi Szervezetének folklórcsoportja a tánc felújításával nagy szolgálatot tett népi kultúránknak. Lényegétien a feledésbe merüléstől mentette meg ezt a szép, és látványos táncos-szokást.

Vaiamikor a lakodalom általában három napig tartott. így volt idő bőven a hivatalos ceremóniák után a baráti beszélgetésekre, eszem-iszomra, nótázgatásra, táncolásra, de tréfás mókákra is. Ilyen tréfás, ötletes, vérbő móka volt a tréfás verbunk is. Éjfél körül jóval a vacsora után táncolták, a násznép hangulatát fokozandó. Formájában hasonlít a valamikori katonai toborzókra: van „káplár", aki irányítja a „verbuválást" és az utána következő táncot, játékot. Vannak toborzott „katonák" akik szótfogadó legényei a káplárnak. A káplár rendszerint a násznagy, a katonák a lakodalmas nép férfi tagjai.

A játék menete:

A káplár kiáll a terem közeliébe és rigmusokban mondja el a szándékát'

Szép ifjak! Egy újságot mondok, jól meghallgassátok:

Új királytok támadt, amint tudhatjátok. De nincs katonája, amint láthatjátok. Ennek keze alá magatok adjátok.

Megemlíti azt is, hogy következik egyegy vaskosabb tréfa is, de megsértődnie senkinek sem szabad, mer: ez a játék regulája, ezután kezdetét veszi a katonák besorolása. A káplár megái; valaki előtt és elmond egy rigmust, ezzel az illetőt besorozza. Utána int a zenészeknek és táncol egy dallamnyit. A besorozott legények kötelesek utánozni a táncát. Majd megint vers és tánc következik. Ahogy folytatódik a játék, mint vaskosabbak a vers kifejezései is:

... Bizony katonának, vitéznek termettéi,

Zellert, bizony látom, sok gombócval ettél.

Nyárban a legyekkel sokat vitézkedtél.

Kövess hát engemet, hogyha meg nem vesztél.

Mikor a káplár már kellő mennyiségű katonát toborzott, még egy jót táncolnak, majd katonáit térdre parancsolva feleskedteti őket:

„Az erdőben, a mezőben valamennyi makkfa van, ugyanannyi tölgyfa van. A szarkában, a tarkában, valamennyi fehér toll, ugyanannyi fekete van. Egy nagy kerek erdőben, egy nagy-nagy fa, abban a nagy-nagy fában egy nagy-nagy odú, abban az odúban egy nagy-nagy madár. Csakugyan az a madár ássa ki s szemetek

világát, ha ezen főkáplámak szavát nem fogadjátok."

Az eskü szövegét a katonák sorról sorra megismétlik, de az utolsó mondatot megváltoztatják, mondván: ássa ki a szemed világát, és mindannyian a káplárra mutatnak.

A beverbuváltak az esküt féltérden állva mondják el. A káplár az eskü után teljes hatalommal parancsol a „legénységnek". A káplár találékonyságától függ a játék további változatossága. Amit ő tesz, a legénységnek ugyanazt kell csinálnia. Ha ő beüti a fejét az ajtófélfába, akkor a legények is azt teszik, vagy — a vendégek nagy kacagása közepette — átbújnak az asztal alatt, a kemence háta mögött, az ágy alatt, kimennek az udvarra stb. Ha a káplár megiszik egy pohár vizet, akkor mindenki azt iszik, ha elvesz az asztalról egy üveg pálinkát és azt megissza, akkor mindenki nyakatörve igyekszik követni, ha megcsókolja a legöregebb asszonyt, akkor bizony mindenkinek azt kell megcsókolnia. Végül ha megúnva a mókát szólót táncol, akkor mindenki szólózik és ugyancsak ügyel arra, hogy a tánca szép, mutatós legyen. Az esetek többségében úgy fejeződik be a játék, hogy a káplár párostáncba kezd. és őt követve minden katonája felkéri a párját, s egy igen lendületes csárdással pontot tesznek a verbuválásra.

A tréfás verbunkban azokat a tánclépé-TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Prandl Sándor

■■■■■■