A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
völgy hivatali központjává vált. Mint a királyi család székhelyét számos értékes épülettel ékesítették, melyek azonban a turisták előtt sokáig ismeretlenek maradtak. mert a 19. század közepétől 1951-ig Nepált teljesen elzárták a külföldiek elől. A mai Káthmandu olyan város, ahol a régmúlt hagyományai a jelennel találkoznak, nemcsak az építészetben, hanem a hétköznapi életben is. A Durban Square nevű történelmi tér körül álltak a piaci település Káthmandap első házikói. Az óváros utcái piszkosak, szőkék és reggeltől estig telve vannak emberek sokaságával. Ezeket a 2—4 emeletes épületek veszik körül, amelyek valaha lényegesen jobb karban voltak, a homlokzatukon levő értékes fafaragásokból mára csupán töredékek maradtak. Hasonló sors érte a pagodák tízeit a város központjában. Valaha faragott elefántok, tigrisek, képzelet szülte bikák, madarak és istenek figurái díszítették falaikat. Az esőtől a boltíves, felfelé hajló tetők védték őket. Ezeknek a szélét harangocskákkal díszítették, amelyekből a szellő fuvallatai dallamos harangjátékot csalogatnak elő. A pagodák többsége manapság nagyon elhanyagolt — sajnálatos a nepáli hivatalok ezerirányú nemtörődömsége. Pagodától pagodáig utcai árusok kísértek bennünket. Többségük népművészek értéktelen tárgyait kínálta elképesztő árért. Élénk érdeklődést tanúsítottak fényképezőgépeink, óráink és tollaink iránt, hasist és marihuánát kínáltak. A környező épületek történetéről azonban egy szót sem tudtak mondani. Ezért magunk lapozgattunk nepáli útikönyvünkben, hogy legalább egy kicsit megismerjük a régi királyi palota múltját, a Rana uralkodó család pompás székhelyét, — amelynek hozzátartozói Nepálban nagyobb hatalommal rendelkeztek, mint maga a király — a pagodák és Siva isten szobrát. Álldogáltunk a palota ablakai előtt is, amelyben az „élő istenasszony" Kumárí lakik. Azonban nem volt szerencsénk, nem láthattuk meg ezt a kislányt, akit úgy emlegetnek, mint az isten földi helyettesét, aki előtt évente egyszer a nepáli király is meghajol. Amikor meguntuk az Óváros utcáinak forgatagát, elmentünk a Bagamata folyó partjára, amely Káthmandut a délebbre helyezkedő Patanutól határolja el. Füves partjáról zavartalan kilátás nyílt északra a hatalmas himalájai hegyláncra. Hóval fedett csúcsait a hervadó nagyváros utcái fölé meredtek, akár a tisztaság szimbóluma és arra csábítottak, hogy minél előbb a nepáli hegyek útjára térjünk. PAVOL ZACHARA A szerző felvételei A Bastei sziklái között kényelmes sétaút vezet Hangulatos környezetben épült hétvégi ház, köze! a csehszlovák határhoz A Bastei homokkősziklái, lent az Elba homályba vesző vize (A szerző felvételei) A HATAR TÚLOLDALÁN Sokszoros „határsértés" szemtanúja voltam a nyáron. Nemzetközi bonyodalom ugyan nem származott belőle, mert a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság határszakaszán leginkább kiránduló turisták okozták azt. Az NDK-beli Szász-Svájcnak az a része, amiről szól lesz, az Elba és Kirnitzsch közötti rész. Bad Schandau és Hinterhermsdorf vonala, vagy ahogy az útikönyv nevezi ezt a tájat, a „keleti csücsök". Ez a vidék a megtestesült nyugalom, a hamisítatlan természeti-emberi táj. A régi házak úgy ragyognak a rétek, erdők zöldjében, mint a szikrázó ékkövek. És mindenütt rengeteg virág a házak körül a kerítés nélküli kertekben. Az első „határsértést" intézményesen követtük el. Fejünkbe vettük, hogy megfogadjuk az útikönyv tanácsát, s elmegyünk csónakázni. A cél Obere Schleuse (Felső-zsilip), ahol a csónakázás ritka élmény. Égbetörő homokkő sziklák között kanyarog a határvonalat képező csónakút. Az út végén lencsevégre kapják valamennyi hajócska utasát. Hinterhermsdorfnak — jónevű üdülőhely — három nevezetessége van: Az Elba-parti üdülőhelyek közül kiterjedését tekintve a legnagyobb, a legmagasabban fekszik (320—400 méter), s nem utolsósorban határvidék: akár észak, akár kelet, akár dél felé indul el a turista, 2—3 kilométer után a csehszlovák államhatárba „ütközik". Aki ezen a tájon üdül, nem mulaszthatja el a közeli lichtenhaini-vízesés vagy a Bastei (Bányák) szikláinak megtekintését, s hogy az Elbán hajózva benézzen Drezdába. Aki pedig autóval érkezik, az távolabbi célokat is kitűzhet, így Lübbenaut, ahol csónakra szállva a Spreewald érdekes, színes világával ismerkedhet meg, vagy a közeli városok (Neustadt, Sebnitz, Moritzburg, Bautzen) nevezetességeit veheti sorra. Megéri a fáradságot. Még akkor is, ha a nyaralás csúcsidejében járunk arra, és Drezda világhírű képtárában, a Zwingerben szinte egymás sarkára lépnek az emberek, a Basteion fél órát kell várni, amíg előkerül a pincér az áhított sörrel... SZABÓ ZSIGMOND Hajóút az Elbán Neustadt egy lakóhaza Régi ház Hinterhermsdorfban Szász-Svá/c jellegzetessége: mintha jókedvű óriás ültette volna a fák közé ezt a homokkősziklát 21
