A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
hölgyek számára készítenek a minszki divattervezők őszi-téli, tavaszi-nyári kollekciót. A modellek sorozatgyártásra is kerülnek. Sokak életét megnehezíti férjük, feleségük, társuk horkolása. Nekik kínál megmentést egy NSZK-beli feltaláló új találmánya, a horkolástgátló párna. Az 50 X 50 centiméter méretű műanyaghab párnába két mikrofont, hangszórót és törpe számítógépet építenek be. Amint az alvó horkolni kezd, a párna mély fütyülő hangot hallat, és felébreszti, a horkolót (remélhetőleg csak őt). Hallottukolvastuk'láttuk KÖNYV A pillanat fogságában „Akkor... a XX. századnak — most már a szocialista XX. századot értve ezalatt — szintén szüksége van mítoszokra? „Mítoszokra nincs, de szimbólumokra igen ... Pontosan azért, mert (a szimbólumok) antimítikus mítoszok." E párbeszéd Zeley László és Herman István között a „Prométheusz új leláncolása" című fejezetben olvasható, a fejezet pedig része a Zeley szerkesztette „A pillanat fogságában” című rádióinterjúkat tartalmazó gyűjteménynek. A Medicina Kiadónak ez az igénytelen kivitelezésű kötete alkalmasint megtéveszti az olvasót: igénytelen külseje mögött igényes témákról szól, igényes beszélgetők gondolatait tartalmazza. A beszélgetőpartnerek: Ancsel Éva, Ágh Attila, Buda Béla, Mátrai László, Hermann István, Nyíri Tamás, Poszler György, Ransbuch Jenő és mások. A témák pedig, amelyekről szó van: A világ valósága az emberben — A hagyományok és a jelen — Korkép és kórkép a filozófiában — Ismereteink természete — Az ésszerűség ellentmondásai — Hit, messianizmus — A hamis tudat történelembölcselete — A fasizmus lélektana — A lázadás útvesztői — Az eltűnt isten mítosza — Az atomkorszak mitológiája — A tanatológia tanítása avagy a haldoklás lélektana — Miért nehéz ma fiatalnak lenni? „A történelem az ember befejezetlen mítoszalkotása — idézi Ágh Attila Theodor Lessinget —, azaz eleve úgy fogja föl a történeti folyamatot, mint olyan anyagot, amelyet mítosz formájúvá kell alakítanunk". Mindez persze csak egyetlen témakörből (a „mítosz és korunk" problémaköréből) van kiragadva, ízelítőképpen. Ám láthattuk, a kötet ennél jóval sokszínűbb, voltaképpen minden, korunk emberét foglalkoztató problémát érint. „E beszélgetések a jelenről szólnak — írja Poszler György a kötet bevezetőjében. — De a jelen a múltból lett és a jövő a jelenből lett. A jelen nem állapot, hanem folyamat. Amely a múltból jön és a jövő felé tart. Persze, minden jelen válogat is... S hogy inkább kérdeznek, mint válaszolnak? Ez az erényük. Ha megtanulunk kérdezni, majdan válaszolni sem lesz lehetetlen." (cselényi) FOLYÓIRAT Még mindig a szomorú vasárnap A harmincas években de sokszor hallottam a Szomorú vasárnap-ot. Minden szombat este térzene volt szülővárosom főterén, jobban mondva piacterén, s a helybeli cigányzenekar, amely a zenét szolgáltatta, állandóan műsorán tartotta Seress Rezső „Szomorú vasárnapiját. Az igazi élmény azonban az volt számomra, amikor egy negyedszázaddal ezelőtt Paul Robesonnak, a világhírű amerikai néger énekesnek előadásában hallottam a dalt. Feledhetetlenül gyönyörű volt. Seress Rezsőnek ez a világhírű slágere nem ment feledésbe, bár el-eltünedezett, mint a búvópatak. Most, hogy a pesti Vidám Színpadon Müller Péter Bodrogi Gyula közreműködésével fölelevenitette Seress Rezső hajdani alakját, ismét előtérbe került a sláger, amelyet egy félszázad óta a világ minden sarkában koptattak. Nosztalgia-dal lett belőle. A Film Színház Muzsika tavalyi 52. számában B. Pintér Lajos „Még mindig a szomorú vasárnap" címmel eleveníti fel Seress Rezső világát, akiről úgy tudom, komáromi származék. Elmeséli, hogy a harmincas években fiatal újságíróként ismerkedett meg Seressel, aki egy pesti kiskocsmában ütötte föl a tanyáját, itt kalimpált minden éjjel a zongoráján, mert sem zongorázni, sem énekelni nem tudott kellőképpen. B. Pintér Lajos meg is interjúvolta a dalszerzőt. Az interjúban elárulta Seress, hogy az első próbálkozásnál csúfosan megbukott a dal. A kotta hónapokig hevert otthon, míg egyszer Kalmár Pálnak el nem játszotta és énekelte a szerző. A népszerű slágerénekes aztán befuttatta a Szomorú vasárnapot. A szerző egyszerre csak azt vette észre, hogy egész Budapest az ö dalától visszhangos, mi több, elterjedt az egész világon. Seress Rezső egyszeriben világhíres lett. „Látja ezeket a gramofonlemezeket? — mondotta akkor Seress Rezső B. Pintér Lajosnak. — Kilencven darab, mind a Szomorú vasárnap, mind más és más felvétel. Talál itt amerikai, ázsiai, afrikai, ausztráliai felvételt, angol, francia, német, sőt ha akarja kínai vagy szláv nyelven." Érdekességként megemlíthetjük, hogy a Szovjetunióban is nagy sikere volt a dalnak, mi több: Kínában is.-dénes-HANGLEMEZ A magyar operaszínpad csillagai A Hungaroton a „Nagy magyar előadóművészek" c. sorozatában, az Operaház centenáriumának alkalmából jelentette meg „A magyar operaszínpad csillagai" teljes sorozatát, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy négy albumban 24 lemezoldalon 128 énekes hangján 40 szerző művének részletei szólalnak meg. A kezdet, a század elejére, tehát a hanglemezgyártás hőskorába nyúlik vissza, s legrégibb hangdokumentumként megszólaltatja Trisztán szerepében Anthesz György hangját 1903-ból úgy, ahogy azt a New York-Í Metropolitan Opera színpadán elhelyezett mikrofonok megörökítették. A legkésőbbi felvétel pedig — történetesen ugyancsak Richard Wagner műve — 1973-ból való és a Siegfried című zenadrámából a címszereplő és a rút niebelung, Mime jelenetét szólaltatja meg Csányi János és Palcsó Sándor előadásában, míg a zenekart a Wagner-specialista Lukács Miklós vezényli. A hét évtizedet átfogó lemezalbum tulajdonképpen az Operaház egész száz évének a tükörképe is, hiszen minden jelentős énekes egyéniség méltó módon van képviselve a válogatásban. Az első album a legrégibb kort reprezentálja és mutatja be egészen 1945-ig, míg a második albumban azok az énekesek szerepelnek(akiknek tevékenysége 1930 és 1950 közé esett, a harmadikban pedig azok, akiknek jelenléte az 1940 és 1960 közötti időszakot (az Operaház „aranykorát") tette emlékezetessé. Az utolsó, negyedik album már szinte napjainkba nyúlik, hiszen az itt szereplő művészek közül sokan ma is vezető szólisták. Ennek az utolsó albumnak van azonban még egy érdekessége; nemcsak egyes áriák tolmácsolását mutatja be, hanem az Operaházban rögzített élő előadásokból emel ki összefüggő részleteket és ezzel a Magyar Állami Operaház együttesének ensemble-kultúrájába is bepillantást enged, s így a Magyar Rádió hangmúzeumából olyan anyagot bocsát rendelkezésre, mely lemez formájában most kerül először a nyilvánosság elé. A négy album kíséröszövegét gondosan állították össze, s az egyes művészekről roppant gazdag dokumentumanyagot tartalmaz, amely tulajdonképpen összefoglalása is a százéves Opera ház történelmének. Varga József SZÍNHÁZ Teakúra Sárospataky István színművét, a Teakúrát Sík Ferenc rendezésében tűzte programjára a budapesti Nemzeti Színház Kamaraszínháza. A darabot nálunk is bemutatták a legutóbbi Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napok keretében Nagykürtösön (Veľký Krtíš). Sárospataky István komédiája a mindennapok izgalmas területét, az emberi együttélés problémakörét érinti. A mű látszatra egyszerű, talán kicsinyesnek tűnő dolgokra épül, mégis elkerülhetetlen konfliktusok ezek. Az emberi összeütközések sorozata bár komikus helyzeteket szül, szereplői így is felőrlik önnön energiájukat, s a nevetségesnek tűnő emberi megnyilvánulások lassanlassan tragédiába torkollnak. A komédia 43 éves Bellájának szerepét Szemes Mari alakítja. Bella egy volt tudós tanár szerencsétlen sorsú lánya, akinek élete már fiatal korában kisiklott. Szinte gyermek még, amikor világra hozza szellemileg fogyatékos fiát, Dodót. Apja halála után az egykori házvezetőnő, Berta formál jogot a „család fői" tisztre. A 60 éves Berta szerepét a da rabban Lukács Margit- alakítja. A játék során kiderül, hogy a szerencsétlen sorsú fiút, aki anyja számára egyre ellenszenvesebbé vált, Berta nevelte fel. Bella azonban minden eszközt megragad, hogy a fiún túladhasson, tőle megszabaduljon. Ám az egykori házvezetőnő, ezt megakadályozza, hisz a fiú számára jó eszköz ahhoz, hogy létét, helyzetét megalapozza, mindamellett pedig lakása is legyen. Bella természetesen a maga életét akarja élni, s a szabadulás egyetlen lehetőségét abban látja: Bertát, akár nevetséges módon is, tönkre kell tenni A két asszony kilátástalan helyzetbe so dórja egymást: hol az egyik, hol a másik kerekedik felül, de az ördögi körből egyik sem tud kitömi. A dolog aztán tragikusan végződik: Bellát kiújuló betegsége pusztítja el, Bertát pedig a „kegyenc" gyermek, a már-már agyontáplált, szellemileg fogyatékos Dodó öli meg. A nagykürtösi bemutatón a két főszereplő végig kiegyensúlyozottan játszott, a tragikomédia mondanivalóját meggyőzően tolmácsolták. Az adott lehetőségeket egyikük sem vitte túlzásba, mértéktartó színpadi játékuk mellett így fel-felvillant a dolgok háttere, fény derült a mélyebb összefüggésekre is. Csáky Károly 9
