A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 1. szám

Ady Lőrinc fejfáját. A szomszédos sír­­kövön Kabay Pál neve mellett egy más­fél esztendős leányka, Ady Ilonka nevét olvasom. Ki lehetett vajon ez a korán elhalt csöppség? A faluban senki sem tudta rá a választ megadni. A község általános iskolájában alig pár gyermek tanul. Az emberek zöme negyvenedik esztendejét is túlhaladta már. Bolt van, kocsma is. Adyfalva köz­igazgatásilag a hét kilométernyire lévő Káváshoz tartozik. Innen jár ki az orvos és a rendőr is. A termelőszövetkezet meg a tanács szintén kávási székhellyel működik. Vonat, buszközlekedés a falu­ba nincsen. Ezerkilencszázhetvenhét­­ben, a költő születésének századik év­fordulóján már jártam Érmindszenten. Frissen aszfaltozott úton gördültek a kocsik a kúriáig. Mára tönkrement az országút, hepehupás, a gödrökkel, ká­tyúkkal sűrűn tarkított kilométereken ökrösszekérrel is körülményes közle­kedni. Ady Endre, s ezt már az irodalom­­könyvekböl mindannyian tudjuk, ismer­jük, az alig pataknyi Er mellöl indulva, a falu világából kiemelkedve, küzdelmes úton igaz, de eljutott a nagy Óceánig. „Dózsa György unokája" 1877. no­vember 22-én született Érmindszenten, ma Adyfalva (Románul Ady Endre), amely Szatmár megyében található, a Román Szocialista Köztársaság terüle­tén. Közel Tasnádhoz, Nagykárolyhoz. Az emlékházat a költő születésének 80. évfordulója megünneplésekor alapítot­ták. Ekkor kapta Érmindszent falu a Nagy Nemzetgyűlés Elnökségének Dek­rétuma révén a költő nevét. ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei A HUSZONHATODIK SZÜLETÉSNAP 1959. január elseje korszakváltás Kuba történelmében. Ezen a napon vonultak be a forradalmi hadsereg katonái Havannába, így 1985. január elsején a szocializmus felé haladó Kuba betöltötte huszonhatodik életévét Kuba példája igen fontos az egész amerikai földrész szempontjából, szélesebb értelem­ben a nemzetközi munkásmozgalom számára is. Az Egyesült Államok közvetlen közelében, 150 kilométerre a floridai par­toktól, ma is magasba emelkedik a szabadság, függetlenség és szociális haladás zászlója. Kuba példája hatást gyakorol Latin- Amerika forrongó országaira. Az ő példája is hatott 1979-ben Nicaraguában, ahol a sandinista front ugyancsak fegyveres úton döntötte meg a hírhedt Somosa-diktatúrát és kezdett hozzá társadalomátalakító programjához. Salvadorban a forra­dalmi erők immár negyedik éve ostromolják a rendszer bás­tyáit. Az Egyesült Államok láthatóan nem tanult a kubai példából, Nicaragua vagy Salvador esetében ma is a katonai megoldást erőlteti a haladó mozgalmak visszaszorítására. Az 1983 őszén végrehajtott grenadai fegyveres intervenció is ezt a célt szolgálta. Nem kell túlságosan jártasnak lenni külpolitikai kérdések­ben, hogy megértsük, mennyire szálka Kuba ma is az Egyesült Államok szemében. Természetesen kénytelenek tudomásul venni, hogy Kuba nem Grenada, amelyet néhány ezred tenge­részgyalogossal meg lehet „rendszabályozni". Viszont látnunk kell azt is, hogy Kuba társadalmi és gazdasági fejlődésére is kihat, hogy állandó önvédelmi készültségben kell lennie az Egyesült Államok fenyegetésével szemben. A katonainál is súlyosabb a Kubára nehezedő gazdasági nyomás. Az ország exportbevételeinek hagyományosan 80%-át adó cukor világpiaci ára a nyolcvanas években is tartósan zuhant. Egy font (0,46 kg) cukorért Kuba 1980-ban 29 centet kapott, egy évvel később 17-et, 1983-ban már csak 8 centet. Ez már a termelési költségeket sem fedezheti. Felvetődik a kérdés, hogy tudják a nagy kapitalista termény­­tőzsdéken ilyen alacsonyra lenyomni az árakat. A magyarázat egyszerű. Az Egyesült Államok és néhány további tőkés ország nagy készleteket halmozott fel cukorból, és hajlandó ezt jóval áron alul is a piacra dobni. Ugyanakkor elegendő anyagiakkal rendelkeznek ahhoz, hogy saját termelőiket jelentős állami hozzájárulással segítsék és serkentsék a további fokozott cukortermelésre. így az amerikai farmer vagy a szövetséges ország cukortermelője nem érzi közvetlenül saját bőrén a problémát. Amikor a chilei népi forradalmat akarták a hetve­nes évek elején nehéz helyzetbe hozni — illetőleg hozták is —, így nyomták le a réz világpiaci árát, amivel a chilei népgazda­ságot kétvállra fektették. A fejlődő országok jól ismerik ezeket a módszereket, és ebből ered bizalmatlanságuk az imperialista hatalmakkal, kiváltképp az Egyesült Államokkal szemben. Merőben más a szocialista országok gazdaságpolitikája. A KGST-országok júniusi moszkvai csúcstalálkozójukon, majd az októberi havannai tanácsülésükön ismét leszögezték, a kevés­bé fejlett tagországok, így Kuba gyorsított megsegítésének szükségességét. Tavaly a kubai gazdaságnak a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére, melynek következtében csak­nem egymillió tonna cukorral kevesebbet termeltek, szinte minden tervmutatót sikerült túlteljesítenie. A gazdasági növe­kedés üteme a tervezett 2—2,5 °/o helyett 5,7 %-os volt, az adósságállomány a tervezettnél kisebb mértékben növeke­dett. Ám a sikeres év ellenére Kuba nem tudja maradéktalanul megoldani fizetési gondjait. Az okok változatlanok. A cukor világpiaci ára a korábbinál is alacsonyabb, miközben az iparo­sításhoz szükséges korszerű gépek drágulnak. A kubai kormány igyekszik ezeket a gazdasági problémákat úgy megoldani, hogy a lakosság a mindennapi életben ezeket ne érezze. A dolgozók életszínvonalát sikerült az eddigi szinten megőrizni. A behozatal szükséges korlátozásából fakadó gon­dok inkább az életszínvonal javítását célzó tervek időleges elhalasztásában jelentkeznek. A vártnál lassabban javulnak a lakáskörülmények, az állam kevesebb lakást tud majd építeni, s egyelőre nincs lehetőség a meglévő, de már elöregedett házak megfelelő karbantartására sem. Ez pedig a szubtropi­­kus, páradús éghajlat feltételei között különösen nagy gond, mert a nedvesség ugyancsak gyorsan pusztítja a házak vako­latát. Most, amikor a forradalom fejlődésének huszonhetedik évé­be lépett, folytatódik az iparosítás politikája, a gazdasági szerkezet korszerűsítése. Jelenleg a nikkelbányászat kapott központi szerepet a tervekben. Új nikkelművek épülnek a KGST-országok, mindenekelőtt a Szovjetunió együttműködé­sével. Az utóbbi években rohamosan fejlődött a textilipar, 1983 nyarán adták át az ország legnagyobb textilkombinátját Santiago de Kubában. A forradalom kezdete óta léteznek és egyre intenzívebbek a csehszlovák—kubai gazdasági kapcso­latok. Az együttműködés kiterjed a gazdaság számos területé­re, beleértve a kubai munkaerő hazánkbeli szakmai képzését is. A kubai forradalom megszilárdult és visszafordíthatatlanná vált Amerika földjén. STRASSER GYÖRGY A szerző felvételei 21

Next

/
Thumbnails
Contents