A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-03-01 / 9. szám
f ermekkoromban versenyt kiabáltuk a tyúkokkal, hogy kotkodács. Persze mi még azt is hozzátettük, hogy minden napra egy tojás! Néha olyan ricsajt csaptunk, hogy a tyúkok ijedten elhallgattak. Hallhatták utánozó, rikácsoló hangunkat a Balogvölgyön le Radnótig (Radnovce), vagy fel Uzapanyitig (Uzovská Panica), ahol Hacsi Ervin is a gyermekkorát élte. Hallotta ő is éppen eleget a megtojt tyúkok idétlen kotkodácsolását, hiszen parasztházban s udvarban született, ahol néha alig lehetett lépni a szárnyasoktól. Nézte, hessegette el a tyúkokat az útjából, miközben az iskolában a tanító Petőfi Sándor versét magoltatta be vele. Az anyám tyúkját, amelynek az indító sorai: „Ej mi a kő! tyúkanyó, kend A szobában lakik itt bent?" Az igazat megvallva, Hacsiéknál soha nem engedték be a tyúkot a szobába, még a konyhába sem, s Ervinnek meg sem fordult a fejében, hogy egy hosszú és nem teljesen sima út után — érettségi 1953-ban a rimaszombati (Rim. Sobota) gimnáziumban, agrármérnöki oklevél megszerzése a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán, munkahelyi dolgos évek a jnb mezőgazdasági szakosztályán, a járási mezőgazdasági igazgatóságon, ahol az igazgató helyettese volt — a rimaszombati járási párt- és állami szervek őt bízzák majd meg annak az elhitetésével, hogy lehet a tyúkokat szobában illetve egyvagy többszintű házakban laktatni. Ami Petőfi korában csodálkozás számba ment, arról majd ő fogja meggyőzni a Rima- és Balogvölgy népét, hogy valóság! Mikor ez történt, Rimaszombattól feljebb, a szabadkai erdős dombok alján, a hajdani kelecsényi (Klačany) pusztán már felépült a Közös Mezőgazdasági Baromfitenyésztő Vállalat, amely Szlovákia 16 tojástermelő üzeme között nagyságrendben a második-harmadik, s dolgozóival egyetemben a többet jobban és olcsóbban jelszó jegyében végezték munkájukat. A közös vállalkozás két nagy termelő részlege hozzávetőlegesen 40 km-re van egymástól. Kelecsényben tojástermelés folyik, a sajóvölgyi Lapsa pusztán pedig pecsenye csirkét tenyésztenek. 116 részvénnyel 10 szövetkezet, egy állami gazdaság és egy további mezőgazdasági vállalat vesz részt a közös vállalkozásban, s elárulom mindjárt, hogy a 17 éve befektetett összeg kinek-kinek már háromszorosan visszatérült. Ennek az üzemnek a vezetőjévé nevezték ki 1972-ben Hacsi Ervint, aki új állomáshelyét elfoglalva most már egészen közelről látta, hogy a régi parasztházaknál jobb és egészségesebb épületekben rengeteg tyúk lakik. S mikor szemtől-szembe került ezzel a valósággal, a panyiti iskolában megtanult Petőfi versnek azokat a sorait motyogta el, hogy „Lám, csak jó az Isten, jót ád, hogy fölvitte a kend dolgát!" De az a valószínűbb, hogy nem gondolt ö a versre, hanem hozzálátott az elképzelései megvalósításához. A mélyalom technológiát ketrecesre cserélte fel, s az ötödik ötéves terv idején, üzemük második rekonstrukciós korszakában az egyszintes ketreceket többszintüekkel váltotta fel. S a szlovákiai méretben is elsőként alkalmazott új módszer száz százalékkal növelte a termelést. Ez a szembetűnő előrelépés a nyolcvanas évek elejére esik, amikor a járási szervek támogatásával célul tűzték ki, s el is érték, hogy a tojás áru 100 százalékát és a baromfihús 40 százalékát maguk termelik ki. Ebben az időben építették fel az egész országban mindmáig egyedülálló négyszintes tojóházat, amelynek egy-egy szintjén 25 ezer tyúk fér el. Jobb helyet nehezen tudnék elképzelni számukra, legszívesebben én is figyelmeztetőleg emelném fel előttük az ujjam: jól megbecsüljétek gazdátokat, és azon iparkodjatok, hogy ne legyen tojás szűkében a járás, a kerület és az ország (már megint Petőfi!). Mert hiszen úgy etetnek benneteket, mint a galambokat (csak éppen automata gép irányit mindent), bár tojásonként 147 grammos takarmány fogyasztással (a norma 165 gramm). S ezek után lássuk még közelebbről a kelecsenyi valóságot. Az irodaház a tisolc-rimaszombati országút mellett áll, ahonnan fel az erdőig tojóházak sora, s közvetlen az erdő szélén magasodik az az épület, amely négyszintes, százezer férőhelyes és országosan is egyedülálló. Hacsi Ervin tárgyal, mert mi mást is csinálhat egy igazgató, irányít, tárgyal 15 fontosabb beosztottja és 100 alkalmazottja valamelyikével, vagy a losonctamási (TomaSűvce) felvásárlókkal, de amikor szabadot mutat a titkárnője, a gyermekkori ismeretség, a Panyit-Bátka futball-rivalitás emlékeitől fűtve így nyitok be hozzá: — Kotkodács, minden napra egy tojás? — Jó lenne, ha már így lenne — mondja mosolyogva, s hellyel, presszókávéval kínál. — Szereted a számokat? — néz rám kérdően. — Elviselem, ha muszáj! — Akkor viseld el! És számolj! Mert mi Kós Erzsébet ► 4 Hacsi Ervin (balra) és Varga Zoltán Bepillantás a tojóházba •}\u r.r UlAf 4
