A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-15 / 7. szám

Szlovákiai magyar néptáncok A pásztorok tánckultúrája, és egyál­talán a pásztorkultúra, a hagyomány­­kincs külön fejezetét képezi. így van ez Gömörben is. Gyüjtökörútjaink so­rán a pásztortánccal a fennsíki része­ken és a Sajó, illetve a folyók völgyé­ben egyáránt találkoztunk. A fennsí­kon Borzován (Sil. Brezová) és Szili­­cén (Silica), a völgyben Berzetén (Brzotín), Kőrösön (Kružná), Péterfa­­lán (Petrovce) Nagybalogon (Veľký Blh) és más helyeken is előfordul. A leggazdagabb, ma is élő pásztortánc­cal Borzován találkoztunk. Főleg eb­ből az anyagból kiindulva jellemez­zük majd a tánc egyik fajtáját. A pásztorkodásnak nagy hagyomá­nya van Gömör egész területén. A pásztorok Gömörben általában a fal­vakban éltek, de csak ritkán olvad­tak össze a falvak paraszti lakossá­gával. Önálló kasztot képeztek. A pásztorélet íratlan szabályai határoz­ták meg a viselkedésüket, a falutár­sadalom életéhez való kapcsolódá­suk normáit, de egyben a ruházkodá­suk módját is. „A pásztortáncok előadásmódját nagyban meghatározza a bot (juhász­kampó, balta) használata. A bot hor­dásmódjával sokszor már a pásztor táncos kiállását, testtartását is haj, szilaj „verekedésben". A virtus­­kodó vetélkedő után mindegyik foly­tatja a saját kötetlen táncát. Minden­ki szabadon figurázik, illetve a külön­böző tánclépéseket szabadon alkal­mazza. Táncaikban a „hármaslépések", il­letve a „cifralépések" a dominálók. A „verekedéseknél", az „összefutások­nál" egyszerű futó-lépő motívumokat alkalmaznak. Táncukat — ritkán — egykezes „csapásolóval" is díszítik. A botot középen tartva forgatják, és pörgetik. A „verekedésnél" a botot vékonyabb végénél fogva a testük mellett, vagy a fejük felett egyszer­­kétszer megforgatják és aztán ütnek vele. Ütés közben gyakori a bot két kézre fogása is. Sokszor a védekezés módja sem passzív, mert a védekező fél „szembeüt" és így a két ütésre lendült bot félúton a levegőben talál­kozik, utánozván a kardvívást. A Sajó, Murány, Rima és Balog völgyében találkoztunk a „botos" ka­­násztánc változatával is: két botot a földön egymáson keresztbe helyez­nek, és az így nyert térközökben lé­peget, illetve ugrál a táncos. Termé­szetesen erősen ügyel arra, hogy a földre helyezett botokat a helyükről el ne rúgja. megszabja (pl. a vállravetett, vagy a test mögött keresztbe tartott bot­nál). Azonban kötetlen testtartásban is fontos szerepet játszik: amíg a lábak táncolnak, vagy az egyik kéz csapásol, addig a másik kéz forgatja, vagy ujjaival pörgeti a botot, csopor­tos összeállásban pedig a játékos viaskodás eszközévé válik. Emellett a földre támasztott vagy földre dobott bot is számtalan mozgáslehetőségre nyújt módot. (pl. a bot különböző átugrálása, körültáncolása stb.)" ... írja róla tömör jellemzésként Maácz László (Magyar népi táncok, táncos népszokások Bp. 1958). A „botos" férfi szólótánc, s ha töb­ben táncolnak, akkor a játékos „ösz­­szeütésekkor" (az egyik üt a botjával, a másik pedig védekezik) szakad meg e tánc szóló jellege, ami a „vere­kedés" után azonban újból folytató­dik. Borzován az idők folyamán „bo­­tozó párok" alakultak ki, akik tökéle­tesen ismerték egymás mozgását, al­kalmazkodtak a másik óhajához. Elég volt tánc közben egy pillantás, egy — a kívülálló számára észrevehetetlen — intés és máris „kézrefordul" a társ, recsegnek, ropognak a botok, a du­A botok láb alatti átrakása, egyik kézből a másikba helyezése, az egyik végével a főidre támasztott bot átug­rálása közismert. Táncuk díszítésére mind a két táncfajta alkalmazza ezt a változatot is. Az elsőként tárgyalt típushoz tar­tozó pásztortáncok dallama kötetlen. Általában páros ütembeosztású da­lokra táncolják. Eredeti kísérő zene­szerszámuk a furulya, a duda vagy a tekerő volt. A második típusú ka­­násztánc dallama kötött. Az úgyne vezeti „vágáns" kanásztáncdallam a kísérője. Ez a dallam egész Közép- és Kelet-Európábán közismert. A vala­mikori hajdútáncok dallamaként tér jedt el. Napjainkban a bemutató, a virtus­­kodó társadalmi funkcióra módosult pásztor botoló táncokat rendszerint páros csárdás követi. Ilyenkor a tán­cosok a botot — mivel a csárdásban már nincs szerepe — félreteszik. A párosban alkalmazzák azokat a lépé­seket is, amelyeket a botos pásztor­táncban is jártak. Különösen a cifra lépések változatai a közkedveltek. TAKÁCS ANDRÁS/ Fotó: Prandi Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents