A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-08 / 6. szám
mišit HBmmmci A régi szántó-vető parasztemberek és aszszonyaik téli elfoglaltsága manapság szépen jövedelmező foglalkozást, netán egy kis mellékes előteremtését vagy a hasznos időtöltést jelenthetné sok embernek, ha elsajátíthatta volna mondjuk a kosárfonás, vagy a szövés tudományát. Napjainkban egyre több fiatalnak lenne kedve megtanulni egy-egy csaknem elfelejtett régi mesterséget, de az eszközök és a tanítómesterek híján ez csupán keveseknek sikerül. Az egyik ifjú ismerősöm a szövés nem kis tudományát szerette volna megtanulni, de tervét már a megvásárolható szövőszék hasztalan keresésekor feladta. Segíteni próbáltam neki és felajánlottam nagyanyámnak a padláson tudott szövőszékét. Nagyanyám azonban felvilágosított: „Szátyiva? Nincs meg a' már édes fiam. Eltüzeltük a sok lim-lommal együtt. Nem tudtuk, hogy kellett vóna." — így lett az „enyészet" martaléka nemcsak a szövőszék, hanem az ezernyolcszázas évek elejéről származó kelengyeláda, a faragott komód, sok-sok cserépedény, szóval a régi paraszti élet mindennapjainak elengedhetetlen tartozékai. használati tárgyai. Az idők változásával így ment ez szinte minden faluban. Kidobtak, elégettek mindent, amit fölöslegesnek, kacatoknak hittek, mert — nagyanyám szavaival élve — „nem kellett a’ már a kutyának se". Mire az emberek felismerték értéküket, azt, hogy jó lenne azért „mutatóba" megmenteni a régi paraszti élet használati tárgyaiból, eszközeiből egy-egy tájházra valót, bizony ugyancsak kutatni, talpalni kellett némely tárgy után. Szlovákia magyar lakta vidékein tíz-tizenöt évvel ezelőtt ritkaságszámba ment a tájházak létrehozása. Ma már kissé más a helyzet. Sok községben nyitotta meg kapuját a tájház. sok helyütt gyűjtötték öszsze (jól. rosszul) a házba való anyagot, csak még nem tudni, hol talál majd otthonra. Vannak helyek, ahol tíz-egynéhány éve porosodik már az önkéntes gyűjtők, lelkes CSEMADOK-tagok által összehordott anyag ... Talán egy kissé divat is lett tájházat létrehozni. (Persze hasznos divat!) — Lám, innen indultunk, ezek voltunk, s ide érkeztünk el — mondják büszkén a helybéliek. A közelmúltban Taksonyban (Matuškovo) nyílott egy tájház, amit munkatársaival Szanyi Mária, a Galántai Honismereti Múzeum lelkes néprajzosa rendezett be. Az elmúlt év végén pedig a gaböíkovoi elöljárók és az egész község lakosságának a munkája, igyekezete eredményeképpen nyitotta meg kapuját a tájház. Bár ottjártamkor a HNB elnökével nem sikerült beszélnem, a CSEMADOK helyi szervezetének az elnökétől, Horváth Ivánnétót megtudtam, hogy maga a HNB elnöke is szívügyének tekintette a tájház létrehozását, az összegyűjtött anyag sorsát. Naponta bejárt a házba, segített a gyűjtésben is. A tájház megvalósításának az ötlete egyébként az egyik CSEMADOK-gyűlésen vetődött fel: — Akkor még nem láttuk, nem tudhattuk, mekkora fába vágjuk a fejszénket — meséli nevetve Miklós Ferenc, a HNB alelnöke, aki egyébként a helyi magyar tannyelvű alapiskola igazgatója is. — Nem láttuk a munka végét, meg az esetleges, felmerülő nehézségeket... Alig három esztendő alatt mégis sikerült nemcsak összegyűjteni, hanem fedél alá is hozni az anyagot... — Hogyan is talált ilyen jó visszhangra az ötlet? Elég, ha csak egy dolgot említek: a CSEMADOK helyi szervezete vezetőségének három tagja a HNB tanácsának is a tagja. Tehát a jó együttműködés biztos kiindulási alapot is jelentett. A két-három év alatt szombaton, vasárnap több alkalommal társadalmi munkát szerveztünk. Az egész falu kivette a részét a munkából ... — Ekkor gyűlt össze az anyag mintegy nyolcvan százaléka — folytatja Horváth Ivánné. — Sokat köszönhetünk a Csallóközi Múzeum szakembereinek is, hiszen ők rendezték be a házat. A megnyitás előtti hetekben derült ki, hogy sok minden hiányzik még. Ekkor aztán tényleg mindenki keresni, kutatni kezdett: a HNB titkárától a házon dolgozó kőművesekig minden ember a padlásokat járta, amíg össze nem gyűlt az anyag. Bodó Teodorral, a HNB titkárával a tájházban találkoztam. Nagyszülei régi ágytakaróit, varrottasait hozta éppen. — Tudja, jó dolog az, amikor a HNB, a tömegszervezetek, szóval az egész lakosság össze tud fogni, s rövid idő alatt meg tud valósítani egy ilyen nagy dolgot. Mert ne gondolja ám. hogy ez minden anyagi ráfordítás nélkül, s könnyen ment. Először is meg kellett vennünk a házat, rendbe kellett hoznunk ... — Kié volt a ház? — Rákóczi Ignác és családja lakott itt valaha. A hajlék az itteni paraszti építkezési stílus szerint épült 1895—96-ban. Alapok nélküli, döngölt földes, nádfedeles vályogház. Olyan, akár az én szülőházam, amelyben nevelkedtem, ahol a szüleimmel sokáig együtt éltem. Ha itt vagyok a tájházban, úgy érzem, a gyermekkorom tért vissza. Talán azért szeretek itt lenni... DUSÍK ÉVA (PranáI Sándor felvételei) Innen-onnan Bratislavában a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség Házában rendezték meg Szovjet Moldávia mezőgazdaságát, élelmiszeriparát, gépiparát és elektronikai iparát bemutató kiállítást. Itt készült Prandl Sándor felvétele. A nagy középkategória új „egyénisége", az Austin Montego ötszemélyes, négyajtós, különválasztott csomagtartós karosszériájának fő jellemzői: a gondos korróziógátlás, a kiváló minőségű fényezés és az ütközésálló lökhárítók. A mellső kerekeket hajtó keresztben álló orrmotor 1,3, 1,6 és 2 liter lökettérfogattal kapható, a váltómü négy- vagy ötfokozatú. A kocsinak van két különleges kiviteli változata is: a Vanden Plas fokozott komfort-igényeket elégít ki, az MG EFI pedig sportos menettulajdonságaival vonzó. A kanyar-kés a szívsebészek új fegyvere. Hajlítható, olyan helyeken is ejthet vele bemetszést a sebész, amelyeket a hagyományos szikével sohasem lehetne elérni, A matt fekete színű és ezért a műtőlámpa fényében nem csillogó új műszert a szívbillentyű-műtétek során használják. 8
