A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)
1985-02-01 / 5. szám
Szlovákiai magyar néptáncok 492 11 feí -Karéj, karéjos, karéjba — így hívják Gömör egyik nagyon jellemző temperamentumos női táncát. A táncot a fiataloktól az idősebbekig minden korosztályhoz tartozó nő előszeretettel táncolja. A tánc előfordulási helyét tekintve kötetlen. Szívesen NŐI TÁNCOK táncolják bármilyen táncos alkalommal. A karéj a tánchelytől független azért is, mert a tánchoz kizárólag saját éneklésük jelenti a kísérő zenét. Régebben táncolták a vasárnap délutáni „falu végi", „játszódombi", „templomkerti" összejöveteleken is, de elmaradhatatlan tánca volt a báloknak, lakodalmaknak és egyéb táncos összejöveteleknek. Gömöri gyüjtőútjaink azt igazolják, hogy mindenütt ismerték, és még ma is sok helyen elevenen él. Természetesen azokban a helységekben, ahol az utóbbi 20—30 évben tánccsoport működött, sokkal elevenebben emlékeznek rá. Hosszúszó (Dlhá Ves), Szilice, Borzova (Silická Brezová), a Sajó és a Barka völgye, Medvesalja, a barkó vidék falvainak, illetve más kistájegységek mulatságainak, báljainak még jx»a is mulatságnyitó tánca vagy a táncok közötti szünetkitöltö szereppel bíró tánc. A gömöri (palóc) karéj (karikázó) tánc is a régi réteg táncai közé tartozik. Szerkezeti felépítése: egy időben hosszabb lassú rész és egy tempóban erőteljesen növekvő gyors rész. Gyakran a lassúból egy dobogó lezáró lépés után minden átmenet nélkül váratlanul a gyorsba csapnak át. A lassú részben inkább az ének, a mozgással kísért éneklés dominál. Az itt alkalmazott lépések, a lépő motívumcsaládba tartoznak: egy- és kétlépéses csárdás, oldalazó, sétáló stb. lépések. A gyors részben a bokázók, a dobogók, a cifrák, a ridák, a rida forgók stb. lépésekkel találkozunk. A lassú részben a haladás iránya az óramutató járásával azonos, a gyors részben a sebesen forgó kör iránya változhat, és gyakorta változik is. Ilyenkor a haladás irányának változtatása előtt az előző irányt erőteljes dobbantással, vagy dobogó cifrával zárják le. Jellegzetessége továbbá az egyes dallamok közötti néma lépegetés: négy, vagy nyolc lépést csendben, éneklés nélkül tesznek meg, majd valaki a körből rákezd egy újabb dalra, annak első kétnégy ütemét vagy dallamsorát egyedül énekli, s csak aztán kapcsolódik bele a többi körben álló táncos is. Ez a sajátosság azt bizonyítja, hogy a táncnak nincs kötött dallamsorrendje. Azokra a régebbi és újabb stílusú népdalokra táncolják, amelyek szerkezeti felépítése a táncos mozgást lehetővé teszik. A tánc motívumsorrendje sem kötött. Azt is szabadon váltogatják. Általában az újabb és újabb nóta elkezdője indítja az újabb motívumot is. Esetleg folytatja az előzőleg táncolt motívumot. Azért az idők folyamán kialakult, hogy egy-egy faluban, egy-egy dalra sok esetben azonos figurát táncolnak. Például Borzován, Hosszúszón, Szilicén, de Kőrösben (Kružná) is a ... „Kovács pengeti a vasat, sűrűén kopogtatja ..." című újstílusú dalra rendszerint bokázódobogó-cifra lépést táncolnak. Másutt más dalhoz, más motívum kapcsolódik. Ez szokás, de nem törvényszerűség. A karéjt, karikázót mindig zárt, szabályos köralakú láncban táncolják. A tág körnél kéz kezet fog tartásban vannak, a szűk köméi a derék mögött, vagy előtt a második szomszéd kezét fogják, tehát egymás előtt vagy mögött keresztben fognak. A gyors részeknél mindig szűk körben, úgymond zárt körben vannak. A tánc gyorsan forgó rida részénél derékból kissé hátra dűlnek, felülről nézve hasonlítanak egy kinyílt rózsához. A dobogós irányt lezáró részeknél derékból előre dűlnek. A tánc többi részénél szép egyenes tartással táncolnak. A karéjnak a mai színpadi változatánál gyakorta találkozhatunk a „nyitott kör", vagy „félkör" térformái megoldással. Ezt a formát főleg az éneklöcsoportok alkalmazzák a lassúbb dalok éneklésénél, ilyenkor táncként az egy és kétlépéses csárdás lépést járják. A lendület felgyorsítására már körbe, karéjba kapaszkodnak, és egy két dallamnyi gyors résszel, rida forgással, tesznek koronát a szereplésükre. Ezt a félköri megoldást a színpad igényli. A bálokban, illetve a vasárnap délutáni szabadtéri összejöveteleknél a nézők körülállták, -ülték az éneklőtáncoló csoportot, és így ott a kör kinyitása szükségtelen, funkció nélküli lett volna. A színpadon viszont szükséges, mert az eredményesebb éneklést szolgálja. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Karsay Sándor
