A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-01 / 5. szám

Innsbruck, a téli sportok kedvelőinek központ­ja tok és úgy közlekedtek a központban — ezt tanácsolták itthon. München külvárosában sikerült jó par­kolót találnunk, s így nyugodtan indultunk a város központjába. A belvárosban földalattival utaztunk. A jegyváltás szerintünk nagyon bonyolult volt. Csak a belföldi igazodik el rajta. Itt — ellentétben a prágai és budapesti földalat­tival — nincs automata távvezérlés, sőt meglepetésünkre nekünk kellett a felszál­lásnál az ajtót is kinyitni. Az árak is nagyon megleptek — kellemetlenül. München belvárosában az üzletek bezá­rása után kezdődik az élet. A sétatéren (Kaufenstrasse) számunkra szokatlan ese­ményeknek voltunk a tanúi. Az itt össze­gyűlt fiatalok egyik csoportja diszkózené­re táncolt, a másik csoport békét óhajtó és a rakétatelepítést elítélő transzparens körül gyülekezett. Az utca másik végén spanyol zenében és énekben gyönyörköd­hettünk. Az emberek körülállták a magá­nyos harmonikást és megtisztelték né­hány aprópénzzel... Nagyon meglepett, hogy München belvárosa távolról sem volt olyan tiszta, mint a többi városok. Jólesett viszont látni, hogy a dolgozó em­bereknek milyen nagy itt is a békevágya és hogy a tüntetők milyen határozottan léptek fel az amerikaiak rakétatelepítési szándéka ellen. Utunk utolsó állomása Amberg volt. Útikönyvünkben az szerepel, hogy itt 1269-ben alapították a pénzverő intéze­tet, 1490-ben épült a gót városháza, nagy­szerű termekkel és levéltárral. A városnak jelentős vasérc lelőhelye van. Amberg ut­cái, terei, parkjai rendezettek. A városné­zés során itt is sok élménnyel gazdagod­tunk és végre megkóstoltuk az ún. bauern wurstot (bajor kolbász), amelynek hírét már ismertük. Utazni jó. Tarsolyunkban ismét számos tapasztalattal tértünk haza, de ahogy át­léptük a határt eszünkbe jutott a régi közmondás: mindenütt jó, de legjobb ot­­hon. PLOCZEKNÉ M. ERZSÉBET Fotó: Ploczek R. (2) és Mészáros J. (2) Ambergi utcarészlet u tazni, világot látni mindenki sze­ret. Bejárni az országot és más tájakat, ki ne tervezne efféléket. Ezek a tervek valóra is válthatók. Egyesek igénybe veszik az utazási irodákat, mások pedig saját sza­kállukra, saját útitervük szerint vágnak neki a nagyvilágnak. Ki-ki a maga módján választ úticélt. Mi ezen a nyárutón Ausztriát és az NSZK-jártuk be. A négyszemélyes lakóko­csi biztos fedelet jelentett számunkra, nem kellett tartanunk az időjárás szeszé­lyeitől. Előzőleg gondosan megválasztottuk az útszakaszt, megjelöltük a városokat a kilométereket. Jó hangulatban indultunk útnak, ismerkedni új tájakkal. Első állomásunkon Bécsben az osztrák zene klasszikusai jutottak eszembe: Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms ... Itt komponálta felejthetetlen melódiáit Johann Strauss, Karl Millöcker, Lehár Ferenc és Kálmán Imre. Bécsi utam alkalmából mindig megtisztelem sírjukat egy-egy szál virággal. Ausztria fővárosában csak egy napot időztünk. Az Alpok mellett utaztunk. Az Alpok télen-nyáron a turistáké. Azo­­ké, akik szeretik a sportot és szeretnek a friss hegyi levegőn tartózkodni. Ezen a vidéken nagyon ismerős hely a Zell am See. A települések és falvak versengenek a tisztaságban, mert csak így lehet fokoz­ni a turizmust a környezet szebbé tételé­ben. Az egész útszakaszon Innsbruck felé gyönyörű alpesi legelők, virággal teli abla­kok, sehol egy elhanyagolt földdarab. Nem hiába nevezik Ausztriát az óriáshe­gyek és zöld völgyek országának. Legma­gasabb hegycsúcsa a Grossglockner (3 797 m). Ezen a vidéken nyáron is hava­sak a csúcsok, a völgyekben viszont zöl­dellnek a legelők. Innsbruck, a téli sportok kedvelőinek központja. Lakosainak száma 115 ezer. Külön élmény volt számunkra megtekin­teni ezt az olimpiai várost. Amikor kiszáll­tunk az autóból a város közepén, köröskö­rül a hegyek felhőkbe voltak burkolódzva. Azt hittük, hogy nem látjuk meg őket. Azonban pár percen belül a felhők szét­oszlottak és elénk tárult a gyönyörű hava­sok panorámája. Bizonyára itt találkozik az a több mint 10 millió külföldi turista többsége, aki évente ellátogat Ausztriába. Amikor Innsbruckból elindultunk a nyu­gat-német határ felé el sem tudtuk kép­zelni, hogy hogyan jutunk át azon a sok magas hegyen. Alagút alagutat követett, voltak rövidebbek, hosszabbak (7 kilomé­teres is), de amikor az utolsó bejáratához értünk, csak akkor ért bennünket az igazi meglepetés, mert itt a 14 kilométeres alagút használatáért 140 Schillinget kel­lett fizetnünk. Németország második legnagyobb vá­rosában Münchenben időztünk a legto­vább. München tipikus bajor város. Egykor a nácizmus fellegvára, az utóbbi években revansiszta társaságok gyakori találkozó­helye. Konzervatív, zárkózott polgárok és jóindulatú egyszerű kisemberek városa. — Ha nagyvárosban akartok körülnézni legjobb, ha az autót a város szélén hagyjá-UTAZNI JÓ A falvak tisztasága idegenforgalmi tényező A kirakott áru vonzza a vevőket 21

Next

/
Thumbnails
Contents