A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-01 / 5. szám

Ki mit gyűjt? ISMERJÜK MEG A NUMIZMATIKÁT Ez a címe annak a kitűnő, kezdőknek, haladóknak egyaránt ajánlható szakkönyvnek, melyet Káplár Lász­ló ismert numizmatikus állított össze. Tavaly ősszel jelent meg Magyarországon, csinos borítóval, jó papí­ron, sok-sok ábrával, térképpel, grafikával és aránylag elfogadható áron. A szerző a kezdő gyűjtőket szinte észrevétlenül vezeti be a numizmatika rejtelmeibe. Hasznos taná­csokat ad és az illusztrációk szinte kiegészítik a mondanivalót. Szól a pénz ősi szerepéről, formájáról, az antik érmék szépségéről, a középkori pénzhamisí­tásokról. Ismerteti a pénzverés technikáját, és eligazít a hamis pénzek bonyolult világában. Áttekintést nyújt a világ pénztörténetéről és természetesen bővebben taglalja Magyarország pénzverésének történetét Ist­ván király korától mostanáig. A második részben az éremmel foglalkozik. Bevezet a kisplasztikái alkotás készítésének titkaiba, külön szól a különböző országok gyűjtőinek munkáját össze­hangoló Nemzetközi Éremszövetség (FIDEM) tevé­kenységéről is. A könyv utolsó részében okos tanácsokkal látja el a kezdő gyűjtőket: hogyan kezdjék el a gyűjtemény összeállítását, miként rendezzék, katalogizálják és tisztítsák a régi pénzeket. Lexikonszerűen tájékoztat a régi, hires numizmatikusok munkásságáról és kitűnő, áttekinthető bibliográfiája minden gyűjtőnek nélkülöz­hetetlen segítséget nyújt. Emellett szórakoztató olvas­mány is. Régi kínai papírpénz Jogi tanácsok SZIGORÚ MEGROVÁS — Petrov! Talán sejted, hogy miért hívatta­lak? — Biztosan azért, főnök elvtárs, mert újabban többször is elkéstem? — Hagyjuk ezt. Nem te vagy az egyetlen, aki elkésik... Szóval nem tudod, miért hi­vattalak? — Őszintén megvallva, fogalmam sincs róla! Talán ... Joncseva miatt... De hát nem én hívtam meg, ő hívott meg arra a bulira, én meg beadtam a derekamat... — Én sohasem avatkozom bele a dolgo­zók magánügyeibe. — Akkor el sem tudom képzelni, mit vé­tettem ... Talán arról a kis összegről van szó, amelyet nem tüntettem fel abban az elszámolásban ...? — Petrov! Az az érzésem, hogy mindenfé­le aprósággal szándékosan el akarod terelni a figyelmemet. — Nem tudom, mire céloz, főnök elvtárs. — Nem tudod ... Hát elfelejtetted, hogy mit ígértél? — Mit ígértem?... De hiszen a gyűlésen mindenki Ígéretet tett. — Petrov! Az idegeimre mész. Nem te Ígérted meg, hogy bemutatsz ... — Annak a kis szőkének? De hát ez jelen­téktelen dolog! — Hagyjuk már a magánügyeket. Azt Ígér­ted, hogy bemutatsz az apósodnak, aki a főigazgatóság vezetője. — Vagy úgy! Az apósomnak! Elfelejtettem közölni önnel, főnök elvtárs, hogy az apósom nemrég nyugdíjba ment. — Hát igy vagyunk! Tehát nyugdíjba ment... Nos hát, Petrov elvtárs, én azért hivattalak, hogy közöljem veled ... mivel rendszeresen késve érkezel a munkahelyed­re, az elszámolásban nem tünteted fel a felvett előlegeket, ezenkívül törzsvendég vagy Joncseva bulijain, mindezért megrovás­ban részesítelek ... írásbeli megrovásban! GEORGI HRISZTOV Ford.: Gellért György TELEFONVANDÁLOK Telefonálni akarok. Utcai fülkéből. Leakasz­tom a kagylót, bedobok egy koronát. Minden rendben. Szerencsém van — legalábbis azt hiszem — a hívott szám azonnal jelentkezik. Bár soha nem volt gyermekszobám, ille­delmesen köszönök. Bemutatkozom, s köz­löm az óhajom. A válasz: többszöri ingerült hallózás. Ismét előadom, hogy mit akarok. A dühös hallózás még néhányszor megismétlődik, az­tán lecsapják a kagylót. Újra tárcsázok, min­den megismétlődik, csak a vonal túlsó végén hallózó hang valamivel dühösebb. Nem értem. A kagylót nézem szemrehá­nyóan, s akkor veszem észre, hiányzik belőle a mikrofon. Valakinek csak ez kellett a bol­dogságához. Hazavitte a jó édes nénikéjének születésnapi ajándéknak. Hogy is hallhatott volna engem a hívott fél. A Bratislavai Távösszeköttetési Igazgató­ságon „megnyugtatnak", hogy ez nem újság. Szlovákia fővárosában több mint hatszáz nyilvános telefonfülke van. Tavaly legalább egyszer majdnem mindegyiket megrongálták a telefonvandálok, telefonharamiák vagy mi­nek nevezzem őket. Háromszáz mikrofont vagy fülhallgatóbetétet tulajdonítottak el, kétszázötven számtárcsát rongáltak meg, 80Ö telefonjegyzéket loptak el a rögzítő lánccal együtt. Vajon mi a nehézségnek kell valakinek egy utcai telefonjegyzék? A könyvespolcra tenni nem elég díszes kivitelű, esti olvasmánynak egyhangú. A láncra, az ellopott láncokra vonatkozólag azonban lenne egy megszívle­lendő javaslatom: Mindenkit, aki a minket, mindannyiunkat szolgáló telefonokat rongál­ja, az eltulajdonított. láncra fűzve kössék jászolhoz. Ott a helye! PALÄGYI LAJOS K. A. komáromi (Komárno) olvasónk az elvált szülők jogai és kötelességei felől érdeklődik. Azt kérdezi, hogy az apa hogyan érvényesíthe­ti szülői jogait az anyával szemben, ha az akadályokat gördít a közös gyermekévei való találkozások elé, s nem tartja be a bíróság által a találkozásra meghatámzott időt és feltételeket. A családjogi törvény meghatározza a szü­lök jogait és kötelességeit, amik érvényesek akkor is, ha a gyermek szülei nem élnek házasságban, vagy ha bíróságilag elváltak. Válás esetén a bíróság a válóperi ítéletben egyúttal arról is dönt, hogy a kiskorú gyer­meket melyik szülő gondjaira bízza, s kötele­zi a másik szülőt, hogy gyermeke eltartásá­hoz készpénzben fizetendő tartásdíjjal hoz­zájáruljon. Szülői jogai ezzel nincsenek sem korlátozva, sem megszüntetve. Az elvált szü­lő gyermekével korlátlanul érintkezhetik, en­nek gyakorlati megvalósítását, módját és a találkozás idejét vagy időtartamát az elvált szülők kölcsönös megegyezésére bízzák. Ha azonban a szülők ebben nem tudnak mege­gyezni, vagy ha kifejezetten kérik a bírósá­got, hogy az határozza meg az érintkezés idejét és módját, akkor a válóperi bíróság ítéletében erről is dönt. Ha a válóperi ítélet után a szülők vagy a gyermekek viszonya megváltozik, s ez indokolttá teszi az eredeti döntés megváltoztatását vagy módosítását, akkor bármelyik szülő indítványára erről a gyámbíróság dönt. Mind a válóperi bíróságnak, mind a gyám­bíróságnak a'gyermek elhelyezése vagy a vele való érintkezés kérdésében hozott dön­tése bíróságilag végrehajtó jogcímet képez. Ez azt jelenti, hogy a jogosult szülő, jelen^ esetben az apa, a bírósághoz fordulhat se­gítségért és kérheti, hogy a bíróság kénysze­rítse a másik szülőt, jelen esetben az anyát, hogy az respektálja a bíróság döntését és tegye lehetővé a gyermekkel való találkozást és a vele való érintkezést. A bíróság rendsze­rint először megidézi az anyát s kioktatja kötelességeiről s a jogosult fél — az apa — jogairól, valamint a bírósági döntés kötelező voltáról s arról, hogy saját maga és a gyer­meke érdekében önként kell a döntést telje­sítenie. Ha ez a rábeszélés és kioktatás nem járna eredménnyel, akkor a bíróság a kötele­zett felet — jelen esetben az anyát — minden egyes esetben, amikor megtagadja az érintkezést, vagy nem adja ki a gyermeket az apának — megfelelő pénzbírsággal sújtja, amelynek összegét ismétlődés esetén foko­zatosan emelheti. Ezt a pénzbírságot, ami az államot illeti, a bíróság végrehajtás útján az anya fizetéséből való levonással hajtja be. Célszerű ilyen esetben az ifjúságvédelmi szerv segítségét is igénybe venni, amely szintén megidézheti és kioktathatja az anyát és — szükség esetén — közbenjárhat a találkozások lehetővé tételében is. Természetesen az apának a tartásdíjfize­tés mellett nemcsak joga, hanem kötelessé­ge is, hogy gyermeke hogyléte, ellátása, viselkedése, esetleg egészségi állapota stb. iránt megfelelő módon az iskolában (az óvo­dában, napközi otthonban) vagy a gyermek­orvosnál is érdeklődjék. „Egy aggódó anya" férje brutális viselkedé­sére panaszkodik, aki nemcsak őt hanem kétéves gyermeküket is bántalmazza, ami miatt már válásra is gondok. Azt kérdezi, mit tegyen ? Mindkét szülő kötelessége, hogy gyerme­két nevelje, vezesse, irányítsa s érdekeit védje, hogy belőle értelmes, egészséges egyén fejlődjön, aki majd a társadalom hasz­nos, dolgozó tagja lesz. Ha valamelyik szülő ezeket a kötelességeit megszegi, vagy ha a szülői jogaival visszaél, akkor nemcsak a másik szülő joga, és kötelessége, hogy ez ellen fellépjen, hanem a társadalmi szervek (a nemzeti bizottság, az ifjúságvédelmi szerv, a gyámbíróság) is jogosultak a vétkes szülőt megidézni, kioktatni, esetleg megfelelő in­tézkedéseket hozni ellene. Ha az apa bántalmazza gyermekét, ami­nek esetleg a jövőben a gyermek egészségi állapota vagy egészséges fejlődése szem­pontjából káros vagy hátrányos következmé­nyei lehetnek, az anya erkölcsi kötelessége erről jelentést tenni a nemzeti bizottságon, az ifjúságvédelmi szervnél vagy a gyámbíró­ságnál, s ezek segítségét igénybe venni. Ha büntetendő cselekményről (pl. testi sértés­ről) van szó, akkor a közbiztonsági szervnél is tehet feljelentést. Mint szülőnek a gyermek betegsége esetén, még inkább a bántalma­zás folytán előállott kék foltok, eszméletlen­ség esetében — kötelessége orvost hívni s orvosi kezelést igénybe venni. Ilyen esetben ez már nemcsak a szülők ügye, hanem az egész társadalomé is, amely védi a családot, a gyermekeket és az ifjúsá­got, amely a jövő záloga, s amelynek egész­séges testi és szellemi fejlődését mindenki köteles előmozdítani és védeni. Ha valaki vét ez ellen, legyen ez akár a gyermek apja, annak számolnia kell a törvényes következ­ményekkel. Ami a válást illeti, ezt a bíróság akkor mondhatja ki, ha a házastársak közötti vi­szony fontos okokból és tartósan annyira megromlott, hogy ez a házasság feldúlásá­­hoz vezetett, s így már nem teljesíti társadal­mi funkcióját. Ha a bíróság kimondja a válást, akkor dönt arról is, hogy a kiskorú gyermeket melyik szülő gondjaira bízza és meghatározza a tartásdíjat. A válópert (két példányban) a házastársak utolsó közös lakhelyük szerinti iletékes járás­­bíróságnál kell beadni. A válóperben a kisko­rú gyermek érdekeit a bíróság által kineve­zett gondnok — az ifjúságvédelmi szerv — képviseli, aki kivizsgálja a szülök személyi, családi és lakásviszonyait s indítványt tesz a bíróságnak, hogy melyik szülő gondjaira bíz­za a gyermeket. A válóper beadása előtt ajánlatos volna, hogy férje munkaadójához (a szakszervezeti üzemi bizottsághoz), vagy a járási székhe­lyen működő házassági tanácsadóhoz (man­želská poradňa) forduljon és ezek segítségét vegye igénybe. Minthogy fiatal házasságról van szó, meg kell kísérelnie, hogy férje meg­változtassa eddigi viselkedését, és a jövőben betartsa a társadalmi együttélés, valamint a házastársi viselkedés erkölcsi és jogi szabá­lyait. O. D. és J. F. bratislavai olvasónk kérdésére, hogy családi házuk eladásánál mi szerint állítják meg a vételárat, közöljük, hogy 1985. január 1-e óta a Szlovák Árhivatal által kiadott és a Törvénytárban 1984. december 11-én 129. szám alatt közzétett új hirdet­mény szerint kell a lakóházak, telkek stb. árát kiszámítani. A régi 1969. évi 47. számú hir­detmény hatályát vesztette. > Dr. B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents