A Hét 1985/1 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-01 / 5. szám

A Csemadok életéből KELL A JÓ KÖNYV A losonci (Lučenec) járásban újra pezsgő kul­turális népművelési munkának vagyunk a tanúi, közvetlen résztvevői. A CSEMADOK Losonci Helyi Szervezete író—olvasó találkozót rendezett Barany/ Ferenc József Attila és SZOT-díjas költővel, a Palócföld folyóirat fő­­szerkesztőjével és Laczkó Pállal, a folyóirat szerkesztőjével. A nagymúltú losonci városhá­za dísztermében szépszámú közönség előtt beszélt Baranyi Ferenc az irodalom jelentősé­géről, Laczkó Pál pedig színvonalas előadás­ban emlékezett meg Madách Imréről. A CSEMADOK Losonci Járási Bizottsága a Járási Népkönyvtárral közösen novemberben 13 helyen szervezett író—olvasó találkozót Koncsol László és Zatabai Zsigmond írókkal. A nevezett írók a losonci alapiskolában, a peda­gógiai-, építészeti- és mezőgazdasági szakkö­zépiskolákban, Füleken az alapiskolában, a gimnáziumban, továbbá a Buzitai (Buzitka) Mezőgazdasági Szaktanintézetben, a ragyolci és nagydaróci alapiskolában találkoztak diák olvasóikkal. Az említett iskolákon kívül a CSE­MADOK helyi szervezeteinek a meghívására Kalondán, Ragyolcon, Panyidarócon és Vükén vettek részt író—olvasó találkozón, ahol meg­hitt beszélgetésekre került sor. A szervezők nagyon pozitívan értékelik ezeket a találkozó­kat, amelyeken több mint ezer személy vett részt. Nagy volt az érdeklődés a nevezett írók legújabb művei iránt Zatabai könyvéből szíve­sen vásároltak volna többet az olvasók, sajnos nem volt elég könyv. Az író—olvasó találkozó­kat a szervezők — a CSEMADOK és a nép­könyvtár — a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hónap rendezvénysorozata keretében tartot­ták meg. Örvendetes jelenség, hogy az utóbbi évek­ben mind több író—oNasó találkozót szervez a CSEMADOK JB, s ezeken egyre több szellemi termék, érték talál gazdára. Csák István ÚJULT ERŐVEL A CSEMADOK Csatai (Čata) Helyi Szervezete megalakulása óta rendkívül sokat tett a köz­ség lakosságának művelődése és szórakozta­tása érdekében. Még az indulás idején színre vitték a Lúdas Matyit, ezt követték a nagy sikerű több előadást megélt Fehér tyúk, a Csikós, a Boci-boci tarka. Az aranyhalacska, a Vojnárné, az Éles Marika menyasszonyi fátyla stb. A később betanult Baj van a szerelemmel című darabbal járási győztesek és országos másodikok lettek. Később is számos esztrádműsorral szóra­koztatták a közönséget, több Író—oNasó talál­kozót rendeztek Gyurcsó IsNánnal, Szőke Jó­zseffel, Dobos Lászlóval, Bábi Tiborral, Egri Viktorral, Lovicsek Bélával, Gál Sándorral, Mács Józseffel és Csontos Vilmossal. Húsz évvel ezelőtt az országban az elsők között alakult meg a Csillag Irodalmi Színpad, mely összefogta a falu ifjúságának jelentős részét, a fiatalok figyelmét az irodalom felé irányította. Lovicsek Béla Naplemente című összeállítását a Jókai-napokon a legjobb teljesítményként értékelték. Szólni kell a szintén komoly sikere­ket elért tánccsoportról is. Sajnos az utóbbi években a szervezet tagjai nem fejtettek ki céltudatos kulturális tevékenységet. lékszobát avattak a város szülötte Erdélyi János tiszteletére, akinek emlékét odaadás­sal ápolják. Talán nincs olyan csehszlovákiai magyar író akivel még ne rendeztek volna találkozót. A klubmozgalom is erőre kapott és kezdeményezésükre immár három alka­lommal szervezték meg a Hétvégi Művelő­dési Tábort a Latorca partján. Neveket is sorolhatnánk akár, akik a városban megfor­dultak: Czine Mihály, Németh László, László Gyula, Erdélyi Zsuzsa, Kóka Rozália, Szvorák Katalin, Sebő Ferenc, Ujváry Zoltán, Havas Judit, Budai Ilona stb. — valamennyiük je­lenléte esemény volt. A rendszeres Erdélyi Napok mellett a Daloló Ungvidék és a nép­rajzi gyűjtőtábor szervezői 1982-ben a Tava­szi szól területi döntőjének sikeres lebonyolí­tói voltak. Valamennyi rendezvény a nemze­tiségi közművelődés színvonalát emelte. Er­ről győz meg bennünket a város és környéke kulturális igényszintje és a fiatalok továbbta­nulási aránya is. Ebben a közegben öt évvel ezelőtt termékeny talajra talált Kozsár Miklós tánccsoport alakítási ötlete, aki tapasztalatát a prágai Nyitnikék tánccsoportban szerezte. Az utánpótlással sem volt baj, hiszen előtte éveken keresztül országos szintű gyermek­­tánccsoport és -énekkar működött Puhalla Margit, ill. Kovács Aladár vezetésével. A Komócsa, mely nevét a szamóca helyi népi elnevezéséből kölcsönözte, nemsokára járási második és országos rendezvények résztve­vője lett. Legutóbb ebben az évben a prie­­vidzai országos seregszemléről hoztak dijat. Az ünnepi est két szónoka és az Erdélyi János Énekkar fellépését követő mintegy nyolcvan perces képzeletbeli utazást tehet­tünk a táncdialektusok területén. Csallóközi, mátyusföldi, gömöri, szatmári, bodrogközi, szirénfalvi táncok követték egymást, közben a Kanócz Csaba vezette háromtagú paraszt­zenekar önállóan is remekelt. Troskó Ludmil­la szólistaként bodrogközi és ungvidéki da­lokkal lopta be magát a mintegy négyszáz néző szívébe. Meglepetés volt a Komócsa vasámaponkénti táncházának résztvevőiből toborozott óvodás és iskolás korú gyerekek fellépése, bemutatva a szirénfalvi karikázót. A gömöri friss csárdás, melyet a közönség többször is visszatapsolt, jó tempójú kifino­mult előadásmódja méltó befejezése volt a műsornak, ami után Kozsár Miklós a járási népművelési központ és a CSEMADOK JB elismerő oklevelét vehette át mind maga, mind pedig a csoport részére. E kellemes szombat estét mindenki örömére táncházzal zárták. Mondanunk sem kell, hogy jó lenne még sok ilyen évfordulót tartanunk. Ami a táncosokat illeti, lelkesedésben, szorgalom­ban nincs hiány. Rajtuk nem múlik. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ Bogoty János felvétele AZ ÉVFORDULÓ JEGYÉBEN Közös ünnepség keretében emlékezett meg megalakulása évfordulójáról a CSEMADOK helyi szervezete és az ötéves Komócsa Tánc­­együttes Nagykaposon (Veľ. Kapušany). A jelenleg hatszáz tagú szervezet kétszáz fővel kezdte munkáját harmincöt évvel ezelőtt és már az elején sikeres előadásokkal szórakoz­tatták a város és környéke lakosságát. Ennek jövedelméből, valamint társadalmi munkával támogatták az alakuló szövetkezetét, a lab­darúgókat, az épülő művelődési házat és a pártbizottságot. Ez az összeg mintegy száze­zer koronát tett ki. 1951 -ben tánccsoport alakult, 1964-ben énekkar. Szobrot és em-1

Next

/
Thumbnails
Contents