A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-27 / 31. szám

SYLVIÁNAK VAN EGY MESÉJE

BURT WISEMAN

Abban a pillanatban, amikor a férje közölte vele, hogy felmondott Chuck Vadernak, a sofőrnek, Sylvia fellélegzett, mert szívből utálta azt a faragatlan fickót. Az új sofőrt egy nappal Vader távozása után ismerte meg. Mr. Arthur Connery — Sylvia férje — déltájban egy rokonszenves és magas férfival az oldalán lépett be a villába. Sylvia éppen a fürdőmedence peremén napozott. A nő figyelmesen végigmérte a jövevényt. Arthur az újoncra mutatott.

— Drágám — mondta —, engedd meg, hogy bemutassan Martin Hurtot, az új sofőrt.

Sylvia a fiatalember felé nyújtotta a kezét.

Jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy a jövevény tetőtől talpig végigméri. Valami mosolyféle bujkált a szája szegletében. Sylvia biztosra vette, hogy a fickót könnyűszerrel leszedheti a lábáról.

— Jól van — jegyezte meg Arthur Connery —, most kövessen a nappaliba. Megbeszéljük a dolgokat és aztán megmutatom a gépkocsit. Merem remélni, hogy a bérrel elégedett lesz.

A nő sokáig nézett a férfiak után, akik hamarosan eltűntek a teraszon. Arthur Connery olyan kövér volt, mint egy német sörbajnok. Ez az új fickó Richard Gerére hasonlított. Sylvia tudta, hogy Martint nem olyan könnyű fából faragták, mint a többieket. Ez valami finom anyag. Nem olyan goromba, mint Vader, aki tegnap hagyta el a házat.

Sylvia valamiben mesterkedett. Nem sürgette a találkozást az újonccal. Túlságosan nagy volt a kockázat. Vigyázni kell, hiszen három ember sorsáról volt szó. Valósággal lépre csalta a fiatalembert. Három hétig nem is szólt hozzá. Három hét elmúltával aztán nekitámasztotta a létrát a garázs falának, azzal a szándékkal, hogy lenyesse a rózsabokor ágait, amelyek már-már ellepték a tetőt.

Megszólította a fiatalembert, aki a parkban sétált.

— Legyen olyan kedves és adja ide a kosarat — mondta.

Martin Hurt szolgálatkészen felkapta a fűről. Sylvia ekkor elvesztette az egyensúlyt és lezuhant. Egyenesen Martint Hurt karjába. Néhány pillanatig tartott a varázs. Sylvia azt várta, hogy a férfi megteszi az első lépést, tehát megcsókolja, de tévedett. Sylvia mégis elégedett volt, hiszen felfedezte a fiatalember szemében azt a furcsa lángot, amely arról árulkodott, hogy megkívánta őt.

Mégis úgy határozott, hogy nem sieti el a dolgot.

Arthur Connery a következő héten Liverpoolba utazott. Sylvia ekkor magához rendelte a fiatalembert és közölte vele, hogy szeretné, ha elvinné Londonba.

Sokáig hallgatott a kocsiban. Végül a sebességmérőre mutatott.

— Ez minden? — kérdezte élesen.

— Ez nem versenypálya. Egyébként elmondhatom, hogy a kocsi csodálatos. Mehet gyorsabban is. Minden a vezetőtől függ.

Sylvia nem tágított.

— Csak nincs begyulladva ?

— Egy cseppet sem.

Martin nagyobb sebességre kapcsolt, a „rolls" egy rakéta gyorsaságával nyelte a kilométereket. Martin vigyorgott. Sylvia elégedetten dőlt hátra az ülésen. Egy kockázatos előzés meg egy életveszélyes fékezés után a nő megérintette a férfi karját.

— Ön valóban nincs begyulladva.

Martin lassított. Harry Meredith egy táblácskával az út mentén arra figyelmeztette az utasokat, hogy nála frissítő és hamburger kapható.

— Álljunk meg — mondta Sylvia. — Megszomjaztam.

— Az ön szava számomra parancs.

A motelban alig volt néhány vendég. Egy sötét sarokban foglaltak helyet. Sylvia whiskyt rendelt. Martin narancsszörpöt ivott. A nő cigarettára gyújtott és a füstöt a férfi arcába fújta. Előrehajolva mondta:

— Engem nem csapsz be. Belémestél... Hetek óta figyellek. Martin. Szeretsz ... nem igaz? Megkívántál?

Martin egy szót sem szólt.

— Nem mersz vallomást tenni — folytatta a nő. — Csak nem félsz a férjemtől?

A férfi nem vette le a tekintetét a nőről.

— Miért nem csinálsz végre valamit? — kérdezte Sylvia ingerülten.

— Hódíts meg, Martin. Nem vagyok bevehetetlen erőd...

Martin végre megszólalt.

— Nincs semmi esélyem. Az ön férje dúsgazdag.

Sylvia hangosan felkacagott.

— Az én férjem öreg és hájas. Fuldoklik a pénzben. Te viszont átkozottul vonzó vagy. Martin. Mindaz, ami ma a férjemé ... holnap a miénk lehet.

Martin megragadta a nő karját.

— Nekem nem kell a pénze. Téged akarlak.

A nő megcirógatta a férfi fülét.

— Gyerünk. Felfedem a lapjaimat. Van egy csodálatos tervem.

A szél vadul csapdosta a park bokrait az eső pedig szünet nélkül zuhogott. Martin átszaladt az udvaron. A villa ablakai — egy

kivételével — sötétek voltak. Sylvia a személyzetnek szabad napot adott. Martin feltépte a dolgozószoba ajtaját. Sylvia ijedten nézte a fiatalembert, aki halálsápadtan kortyolgatta a whiskyt. Az öltönye rongyokban lógott le róla. A homloka csupa sár.

— Mi történt, Martin?

A fiatalember nehezen szedte a levegőt.

— Védekezett... abban a pillanatban, amikor a kocsit a szakadék szélére hajtottam ... nos ... talán megsejtette, hogy mi a szándékom ... belekapaszkodott a nyakamba. Magával akart rántani a mélybe ... és ...

Sylvia félbeszakította a beszélőt.

— Meghalt? Várom a választ, meghalt?!

Martin szó nélkül bólintott.

A nő mosolygott. Boldog volt. Nyugodtan a férfi felé fordult és felemelte a fegyvert. Martin csodálkozva látta, hogy a nő időközben feltörte a páncélszekrényt, amelyben Connery a pénzt tartotta.

— Szükségem volt a segítségedre, fiúcska — mondta Sylvia lágyan. — Megszabadítottál a férjemtől. Nekem a pénzre van szükségem, terád viszont fütyülök. A rendőrség számára van egy szép és kerek mesém. Martin Hurt meggyilkolta a gazdáját és feltörte a páncélszekrényt. Én tetten értem a gazembert és önvédelemből lelőttem.

Martin nyugodtan megjegyezte:

— Az esti mese nagyon szép asszonyom. Valami mégsem stimmel a kréta körül. Sok ilyen mesét hallottak a rendőrök. Négy esztendővel ezelőtt hasonló történettel ejtette át a felügyelőt, amikor ugyanis megkaparintotta Edgar Witting vagyonát. Az első férjét is eltette láb alól. Mindez Glasgowban történt. Mr. Witting belezuhant a szakadékba ... Ön pedig önvédelemből átküldte a sofőrt a másvilágra.

— Ki vagy te? — kérdezte Sylvia dühösen.

— Szegény Mr. Witting húga nem hitte el a mesét. Alice azzal a feladattal bízott meg engem, hogy leplezzem le a gyilkost. Egyébként magánnyomozó vagyok. Arthur Connery pedig ól... és egészséges.

Sylvia meghúzta a ravaszt, de a revolver csütörtököt mondott.

— A csőre töltött fegyver idegesít — mondja Martin. Ma délután kiszedtem a golyókat. Az ember óvatos, ugyebár? Most a rács mögé dugatlak. Sajnállak... mert az ágyban igen ügyes vagy... de ez már egy másik mese.

A BUZGÓ BARLANG

A Szilicei fennsík északi részén. Várhosszúrét (Krásnohorská Dthá Lúka) mellett található az a Buzgó barlang, amelyet 1964 júliusában a rozsnyói barlangászok fedeztek fel. A barlang feltárása és a kutatás még ma is folyik.

Napjainkig egy kb. 700 m hosszú, nehezen megközelíthető, egyes részein emelkedő, máshol süllyedő szintű folyosót tártak fel, amelyet a föld alatt eredő patakok alakítottak ki. 350 méter hosszan semmilyen cseppkövet vagy karsztképződményt sem találunk. A szétágazó folyosók az ún. Nagy Dómba (a barlang viszonylag legmagasabban fekvő része) torkollnak.

A különféle eredetű, okker és piros színárnyalatokban pompázó cseppkövek és karsztképződmények mellett itt található a világ legnagyobb, felejthetetlen élményt nyújtó, ma is növekvő sztalagmitja, amelynek magassága eléri a 32,7 métert.

A Nagy Dómot borító változatos domborzatú falsztalaktitok mellett szép számmal találhatók itt értékes, ún. barlanggyöngyök (gömb alakú kársztképzödmények), amelyek jellegzetes alakzatokba csoportosulnak (pl. a Buddha-szobor).

A Nagy Dóm a barlang utolsó eddig feltárt és ismert része, ahonnan — amit az előzetes kutatások is alátámasztanak, — további barlangterek nyílnak. —-.

Reméljük, hogy a barlangkincseink számát gyarapító Buzgó barlang rövidesen hozzáférhető lesz a látogatók számára.

L DENES A szerző felvétele

23