A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-27 / 31. szám

partján rózsaszín tetős, szétszórt há­zakból áll össze Vranov városka. Köz­vetlenül a város fölött állunk meg, kiszállunk az autóbuszból és a vas­korláthoz támaszkodva, kísérőink buzdítására, s mintegy az ö vezénylé­sükkel, hohó! és huhh! meg ejha! indulatszavakat kurjongatva ámuldo­zunk a látnivalókon, elsősorban a kastélyon, amely tényleg úgy hat odafent a magasban, mintha egy tün­dérmeséből varázsolták volna oda, rózsaszín falai, piros tetői és tornyai, mintha önmagukból világítanának. Egyszóval: Hűha! és ejha! Amire a svédek nem voltak képe­sek a harmincéves háborúban, gyor­san, határozottan, rózsaszín hangu­latban magszálljuk a várkastélyt, igaz, nem elsőként, hiszen olyan az már, mint egy óriási méhkas, a várud­varon legalább kétszáz gyerek zsi­bong, s felnőtt csoportok is állandó­an érkeznek. Tízpercenként enged­nek be egy-egy huszonöt fős csopor­tot, mi azonban mindenkit megelő­zünk, mivel telefonon előre bejelent­keztünk. Hatványozott mértékben megvan itt minden, amit a miloticei kastély­ban láttunk s még sok egyéb is. Például: „az ősök terme (ellipszis ala­kú, 25 méter hosszú, 15 méter széles és 15 méter magas!, a freskókat itt J. M. Rottmayer festette, a falakba vájt mélyedésekben az ősök óriási szobrai (T. Kracker munkája). A ba­rokk stílus itt már szinte hetykén keveredik a nagyképü klasszicizmus­sal, az empír a vidám rokokóval. Mire istentelen nagy papucsainkban vé­gigjárjuk mind a harmincnégy szobát, tükörsimára kefélve azok parkettáit, egész rendesen zúgni kezd a fejem. Legjobban egy hófehér, kedves kis hálószoba tetszett, melyet valame­lyik Althan-ös rendezett be serdülő kislányának a tizenkilencedik század elején. Természetesen itt is van egy szép baldachinos ágy (úgy látszik baldachin nélkül e főúri kisasszonyok szemére nem jött volna álom, két, mennyezetig érő, oszlopszerü cserép­kályha között, egy kézimunka-asztal rajta gyönyörű intarziás ládikó (vagy harminc titkos fiókkal), a falon egy milliókat érő madonna-kép (Raffael­­lo) — s ez minden? Van ám itt még egy fortélyos vala­mi : a két cserépkályha közül csak az egyik igazi, a másik, amint azt a kísérőlányunk hamiskás mosollyal megmutatja: titkos ajtó; aha, ehe! kiáltjuk fennhangon, ilyen romanti­kus nyílászáró szerkezetre vajon mi­ért volt szüksége a kis várkisasz­­szonynak? Később az egyik képtárban megpil­lanthattuk a romantikus várkisasz­­szony képmását. Ha a festő nem hazu­dott (már pedig nemigen mert volna), akkor a kisasszony kövér és nagyon­­nagyon csúnyácska. Úgyhogy arra gondoltam, ha a pompás hálószoba előtti folyosón ne­kem kellett volna választanom a két kályha között, habozás nélkül az iga­ziba bújtam volna belé. Megnéztük a kedves várkápolnát is, sőt kísérőnk, ez esetben a kastély­múzeum igazgatója, megszólaltat­ta a kápolna orgonáját, hogy éreztes­se velünk, milyen nagyszerű itt az akusztika, nyáron kiváló orgonamű­vészek adnak majd itt hangversenyt. Egyébként azt is tőle tudtuk meg, hogy a fő látogatási idényben a brnói színházak rendszeres előadásokat tartanak a kastély arra alkalmas ter­meiben, látogatóban nem lesz hiány, hiszen nyaranta Vranovnak és kör­nyékének lakossága megsokszorozó­dik a bel- és külföldni üdülőkkel, turistákkal. Számos filmet forgattak már ebben a mesés környezetben, legutóbb NDK—magyar koprodukcióban egy tévéfilmet készítettek itt J. S. Bach életéről. Egyszer minden kirándulás véget ér — ha fáj az ember feje tőle, ha nem. Itthon, az út után, többször is ba­rokk angyalokkal, pajzán és ledér várkisasszonyokkal álmodtam, utób­biak vörösre izzott cserépkályhákból integettek felém és félreérthetetlen ajánlatokat tettek. ZS. NAGY LAJOS Fotó: Capkó Erzsébet (3) és archív A HÉT KÉPES VERSENYE • A HÉT KÉPES VERSENYE MÁBAN ÉLŐ MÚLT A versenyben felelevenítjük a Szlovák Nemzeti Felkelés ma is élő hagyományait, bemutatjuk emlékhelyeit és azokat a városokat, üzemeket, ipari létesítményeket, hidakat, stb. amelyek az SZNF és hőseinek nevével kapcsolatosak. Számot adunk a szocialista építő munka eddigi eredményeiről is, amelyet a CSKP vezetésével a felszabadulás után napjainkig értünk el. A képes versenyt a 30. számunkban kezdjük közölni és a 36. számban fejezzük be. Minden számban két kérdést teszünk fel. A két kérdésre megadjuk a három lehetséges válasz-változatot, melyből az egyik a helyes. A helyes válaszokat a versenyszelvénnyel együtt kell beküldeni szerkesztőségünkbe. Versenyszelvény nélkül beküldött megfejtése­ket nem vehetünk figyelembe. A képes versenyen részt vehet minden csehszlovák állampolgár, aki a versenyfeltételeknek eleget tesz. Minden héten a helyesen kitöltött és időben beküldött szelvények tulajdonosai között három darab 100 korona értékű könyvutalványt sorsolunk ki. A heti nyertesek is — ha mind a hét szelvényt beküldik — részt vesznek a fődíjak sorsolásában is. A szelvények beküldésének végső határideje 1984. szeptember 14. 1) A Szlovák Nemzeti Felkelés internacionalista jellegét ékesen bizonyítja, hogy számos nemzet fiai vettek részt a fasiszta elnyomás elleni harcokban. Többek között a német koncentrációs és hadifogoly táborokból, valamint Magyarország területéről átszökött francia katonák is. Körülbelül 200 emberből álló partizán­osztagot alkottak. Már 1944. augusztus 28-án, tehát egy nappal az SZNF kitörése előtt elfoglalták a Vrútky-i vasútállomást és a martini helyőrség katonáival együtt részt vettek a németek elleni ütközetekben. Leghíresebb haditettük annak a területnek a védelme volt, ahol ma az elesett francia partizánok emlékműve áll. Az emlékmű közelében egy régi, híres vár romjai láthatók. KÉRDÉS: Hol található ez az emlékmű? 1. Strecno 2. FYievidza 3. Donovaly 2) Az egyik szlovákiai folyó völgyében épült fel 1951-ben az ország egyedüli alumíniumgyára. Az alumínium alapanyagát, a bauxitot Magyarországról impor­táljuk. A gyár 1953-ban vette fel a Szlovák Nemzeti Felkelés Üzeme nevet. Dolgozói az üzem nevéhez méltóan teljesítik a feladatokat, számos kitüntetés birtokosai. Az üzem újítói az idén is a hagyományokhoz híven több milliós megtakarítást értek el. Az új technika bevezetésében az élen járnak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy négy Klement Gottwald állami díjas ' mérnöke is van a avámak. MÁBAN ÉLŐ MÚLT 2. VERSENYSZELVÉNY KÉRDÉS: Melyik város határában épült fel az üzem ? 1. Lubeník 2. Ziar nad Hronom 3. Sered-5

Next

/
Thumbnails
Contents