A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-06 / 28. szám
A Gsemadok életéből A gyermekek a legnagyobb természetességgel játszottak, táncoltak a színpadon — pillanatfelvétel a gortvaí Barkóca műsoráról A nagyobbacska lányok végig bírták tempóval a táncot és az éneklést is Király Györgyi és Sládecek Jarka előadása sokunk számára maradandó élmény marad kus" műsorszámait a régi táncosok a hozzájuk méltó szinten adták elő. Kifejezetten szép volt a dunántúli (sárközi) Karikázó, de a fiatalabb táncosok által előadott Ugróssal se vallottak szégyent. Szládecsek Jarka, a Szőttes szólóénekese zoboraljai dalok előadásában méltó partnere volt a Magyarországról érkezett, kristálytisztán, természetes egyszerűséggel éneklő Király Györgyinek. A vendégegyüttesek, a nyíregyházi néptánccsoport és a nyitrai Zobor szlovák népi együttes előadása is ízléses, üde színfoltja volt az esti műsornak. — Elégedett volt a közönség a munkátokkal! — mondom Katona Istvánnak, a műsor egyik rendezőjének, kivel hazaindulása előtt még sikerül pár szót váltanom. — A szombat esti műsor az — mondja —, amivel teát-rumot lehet teremteni. Mi minden lehetőséget falhasználtunk, hogy műsorunk necsak látványos, hanem színvonalas is legyen. Maradéktalanul azonban mégsem sikerült megvalósítanunk az elképzeléseinket. — Milyen szempontok vezettek benneteket a műsor megszerkesztésében? — Alapkoncepciónk — s egyben a műsor címe is — az örökség volt. Egy folyamatot táncoltattunk el: a felnőtt tanítja a kicsit, hogy a kicsi taníthassa majdan az ő kicsinyét. A gyermekeknek át kell adnunk örökségünket, táncanyanyelvünket, hogy legyen mit örökbe hagyniuk. Ezért építettük a műsor elejébe a tavalyi ONF győztes gyermekcsoportjainak műsorát. A felnőtt együttesek fellépése ebben a megszerkesztésben az ő tanításukat szolgálta. — Mi volt a rendezői elvetek? — Kiszűrni minden fölöslegeset, lemetszeni a fának minden olyan hajtását, ami vad, csak a termő ágakat meghagyni. — És a jövő ...? — Az elkövetkező években is ezt a rendezői stílust szeretnénk megvalósítani, hogy Zselizen az emberek valóban fesztiválon érezzék magukat. Hogy megtanulják kiszűrni a műsorokból a jót, s ne a nagy hatásokat keressék. Meg kell tanulnunk vállalni azt, amilyenek vagyunk — ez a legnehezebb, de egyben a legértékesebb. Őseink lelkét megismerve jutunk el önmagunk megismeréséhez, s értjük meg azt, hogy miért hajlik a fa is az erdő felé, s nem fordítva. Egyesek felismerésének, sokak megértésének az eredménye, hogy a vasárnapi műsorról is csak az elismerés hangján tudok szólni. A táncainkat Csallóköztől Bodrogközig bemutató táncegyüttesek műsora, a Virágba szőtt álmok népviseleti bemutató és a vasárnap délutáni ünnepi műsor megannyi rangos, jól átgondolt előadás volt. Jól éreztük magunkat Zselizen! A követendő vonal adott, a szellem, amiben a jövő évi jubileumi műsort kell majd életre kelteni — szintén. CSANAKY ELEONÓRA Fotó: Prandl Sándor A KIÁLLÍTÁSOKRÓL Kedves hagyomány, hogy az Országos Népművészeti Fesztiválon egy-egy járás tárgyi néprajza is bemutatásra kerül. Ez idén a losonci (Luőenec) járás értékeit tekinthettük meg. A tárgyi néprajz gyűjtői nagyon alapos munkát végeztek. Az elmúlt esztendőben a Füleken (Firakovo) megrendezett Kerületi Népművészeti Fesztiválon már volt alkalmam ízelítőt kapni e táj néprajzi tárgyaiból, s ha akkor azt írtam, hogy az összegyűjtött anyag szép, most azt kell mondanom, hogy nagyon szép és nagyon gazdag, nagyon értékes ritkaságszámba menő dolgokat állítottak ki. Ismét láthattuk a díszes szőtteseket, az olykor felirattal is ékesített (Ki korán kel, aranyat lel, Jó reggelt! stb.) törülközőket, a gyönyörű fehér lyukhímzéses alsószoknyákat. Méryné T. Margit, Duray Éva és Böszörményi István ott a helyszínen elmagyarázta, melyik tárgy mire szolgált egykor. Szükség is volt a magyarázatra, mert az idő múlik, s megváltozott életünkkel egyenes arányban a szokások feledésbe merülnek. A szekrény szavunk ma egészen mást jelent, mint jelentett 1868-ban. Az egyik láda feliratát olvasom: „Lőrintz Borbála Tsináltatta", s megtudom, hogy ekkor e láda volt a szekrény. Láthattunk guzsalyt és orsót, később a színpadon használat közben is megfigyelhettük e tárgyakat. Azt is láthattuk, hogy a már említett alsószoknyából csak milyen kevésnek szabad kilátszani a felső szoknya alól, s az a kevés mennyire elég ahhoz, hogy a szemet gyönyörködtesse. Ebben az esztendőben, a Csak tiszta forrásból című műsorban Nógrád folklórja került bemutatásra. A vidék gazdag népi hagyományából a lakodalmi ágyvitelt, a hajnaljárást, a hérészt, a fonást, a poszrikot és a farsangolást láthattuk. Kár, hogy a szereplőknek nem volt alkalmuk a színpadon a már felszerelt mikrofonokkal még egyszer próbálni, mert így a sok fáradozással összeállított műsor prózában elmondott része olykor elsikkadt. A cselekvést magyarázó, humoros töltésű szöveg nem mindig volt jól érthető. Azért nagyszerűen szórakoztunk. Ugyancsak a zselizi kultúrház adott otthont Bartusz Júlia naiv festőművész kiállításának. Képei sok ember arcára csalnak derűt. A kedves hölgy korát meghazudtoló frisseséggel mesélt festői pályafutásáról: — Egy alkalommal az unokáimra vigyáztam és ők éppen rajzoltak. Én is velük rajzoltam. A fiam meglátta és tehetséget vélt felfedezni a „művemben". Tőlük kaptam az első ecsetet és az első biztatást. Akkor hetvenéves voltam, most nyolcvan vagyok. Gondolom, kilencvenéves koromig meg tudom festeni mindazt, ami még bennem van. A felnőttek és a gyerekek egyaránt gyönyörködnek Bartusz Júlia képeiben. — Az esküvő című alkotásomon magam is mulattam, miközben készült. Nézzék! Ez a lány nem akar táncba menni, hogy húzódik a legénytől! A másik férfi széles mozdulattal dalol, a harmadik már egy kicsit „fáradt". Nagyon szép a Napraforgók című képe és az Ekecsi kilenc fánál című alkotás. Ez utóbbi gyermekkori emlék alapján készült: — Árva gyerek voltam, ott nőttem fel. Kedves emlékem ez a virágos rét és a daloló madarak. A madarak szerettek és ismertek, mert etettem őket. Nagy az érdeklődés a néprajzi kiállítás megnyitóján Bartusz Júlia a gyermekeknek magyaráz A fonóban Bartusz Júlia nagyon termékeny festőművész. Ezzel a kiállítással egyidőben Érsekújváron (Nővé Zámky) is van kiállítása, mégis tele van újabb alkotásokkal az otthoni műterem fala. Képein az évtizedekkel ezelőtti falusi élet elevenedik meg, ezért jól illenek a Nógrád tárgyi hagyományait bemutató kiállítás mellé. A párosítás szerencsés volt. szép látványnyal, értékes tudnivalókkal gazdagodva hagytuk el a zselizi művelődési otthont. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei 7