A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-06 / 28. szám

A Gsemadok életéből A gyermekek a legnagyobb természetességgel játszottak, táncoltak a színpadon — pillanat­felvétel a gortvaí Barkóca műsoráról A nagyobbacska lá­nyok végig bírták tempóval a táncot és az éneklést is Király Györgyi és Slá­­decek Jarka előadá­sa sokunk számára maradandó élmény marad kus" műsorszámait a régi táncosok a hozzá­juk méltó szinten adták elő. Kifejezetten szép volt a dunántúli (sárközi) Karikázó, de a fiatalabb táncosok által előadott Ugróssal se vallottak szégyent. Szládecsek Jarka, a Szőt­tes szólóénekese zoboraljai dalok előadásá­ban méltó partnere volt a Magyarországról érkezett, kristálytisztán, természetes egysze­rűséggel éneklő Király Györgyinek. A vendég­együttesek, a nyíregyházi néptánccsoport és a nyitrai Zobor szlovák népi együttes előadása is ízléses, üde színfoltja volt az esti műsornak. — Elégedett volt a közönség a munkátok­kal! — mondom Katona Istvánnak, a műsor egyik rendezőjének, kivel hazaindulása előtt még sikerül pár szót váltanom. — A szombat esti műsor az — mondja —, amivel teát-rumot lehet teremteni. Mi min­den lehetőséget falhasználtunk, hogy műso­runk necsak látványos, hanem színvonalas is legyen. Maradéktalanul azonban mégsem sikerült megvalósítanunk az elképzelésein­ket. — Milyen szempontok vezettek bennete­ket a műsor megszerkesztésében? — Alapkoncepciónk — s egyben a műsor címe is — az örökség volt. Egy folyamatot táncoltattunk el: a felnőtt tanítja a kicsit, hogy a kicsi taníthassa majdan az ő kicsi­nyét. A gyermekeknek át kell adnunk öröksé­günket, táncanyanyelvünket, hogy legyen mit örökbe hagyniuk. Ezért építettük a műsor elejébe a tavalyi ONF győztes gyermekcso­portjainak műsorát. A felnőtt együttesek fel­lépése ebben a megszerkesztésben az ő tanításukat szolgálta. — Mi volt a rendezői elvetek? — Kiszűrni minden fölöslegeset, lemet­szeni a fának minden olyan hajtását, ami vad, csak a termő ágakat meghagyni. — És a jövő ...? — Az elkövetkező években is ezt a rende­zői stílust szeretnénk megvalósítani, hogy Zselizen az emberek valóban fesztiválon érezzék magukat. Hogy megtanulják kiszűrni a műsorokból a jót, s ne a nagy hatásokat keressék. Meg kell tanulnunk vállalni azt, amilyenek vagyunk — ez a legnehezebb, de egyben a legértékesebb. Őseink lelkét meg­ismerve jutunk el önmagunk megismerésé­hez, s értjük meg azt, hogy miért hajlik a fa is az erdő felé, s nem fordítva. Egyesek felismerésének, sokak megérté­sének az eredménye, hogy a vasárnapi mű­sorról is csak az elismerés hangján tudok szólni. A táncainkat Csallóköztől Bodrogkö­zig bemutató táncegyüttesek műsora, a Vi­rágba szőtt álmok népviseleti bemutató és a vasárnap délutáni ünnepi műsor megannyi rangos, jól átgondolt előadás volt. Jól éreztük magunkat Zselizen! A követen­dő vonal adott, a szellem, amiben a jövő évi jubileumi műsort kell majd életre kelteni — szintén. CSANAKY ELEONÓRA Fotó: Prandl Sándor A KIÁLLÍTÁSOKRÓL Kedves hagyomány, hogy az Országos Nép­­művészeti Fesztiválon egy-egy járás tárgyi néprajza is bemutatásra kerül. Ez idén a losonci (Luőenec) járás értékeit tekinthettük meg. A tárgyi néprajz gyűjtői nagyon alapos munkát végeztek. Az elmúlt esztendőben a Füleken (Firakovo) megrendezett Kerületi Népművészeti Fesztiválon már volt alkal­mam ízelítőt kapni e táj néprajzi tárgyaiból, s ha akkor azt írtam, hogy az összegyűjtött anyag szép, most azt kell mondanom, hogy nagyon szép és nagyon gazdag, nagyon értékes ritkaságszámba menő dolgokat állí­tottak ki. Ismét láthattuk a díszes szőtteseket, az olykor felirattal is ékesített (Ki korán kel, aranyat lel, Jó reggelt! stb.) törülközőket, a gyönyörű fehér lyukhímzéses alsószoknyá­kat. Méryné T. Margit, Duray Éva és Böszörmé­nyi István ott a helyszínen elmagyarázta, melyik tárgy mire szolgált egykor. Szükség is volt a magyarázatra, mert az idő múlik, s megváltozott életünkkel egyenes arányban a szokások feledésbe merülnek. A szekrény szavunk ma egészen mást jelent, mint jelen­tett 1868-ban. Az egyik láda feliratát olva­som: „Lőrintz Borbála Tsináltatta", s megtu­dom, hogy ekkor e láda volt a szekrény. Láthattunk guzsalyt és orsót, később a színpadon használat közben is megfigyelhet­tük e tárgyakat. Azt is láthattuk, hogy a már említett alsószoknyából csak milyen kevés­nek szabad kilátszani a felső szoknya alól, s az a kevés mennyire elég ahhoz, hogy a szemet gyönyörködtesse. Ebben az eszten­dőben, a Csak tiszta forrásból című műsor­ban Nógrád folklórja került bemutatásra. A vidék gazdag népi hagyományából a lako­dalmi ágyvitelt, a hajnaljárást, a hérészt, a fonást, a poszrikot és a farsangolást láthat­tuk. Kár, hogy a szereplőknek nem volt alkalmuk a színpadon a már felszerelt mikro­fonokkal még egyszer próbálni, mert így a sok fáradozással összeállított műsor prózá­ban elmondott része olykor elsikkadt. A cselekvést magyarázó, humoros töltésű szö­veg nem mindig volt jól érthető. Azért nagy­szerűen szórakoztunk. Ugyancsak a zselizi kultúrház adott ott­hont Bartusz Júlia naiv festőművész kiállítá­sának. Képei sok ember arcára csalnak de­rűt. A kedves hölgy korát meghazudtoló frisseséggel mesélt festői pályafutásáról: — Egy alkalommal az unokáimra vigyáz­tam és ők éppen rajzoltak. Én is velük rajzoltam. A fiam meglátta és tehetséget vélt felfedezni a „művemben". Tőlük kaptam az első ecsetet és az első biztatást. Akkor hetvenéves voltam, most nyolcvan vagyok. Gondolom, kilencvenéves koromig meg tu­dom festeni mindazt, ami még bennem van. A felnőttek és a gyerekek egyaránt gyö­nyörködnek Bartusz Júlia képeiben. — Az esküvő című alkotásomon magam is mulattam, miközben készült. Nézzék! Ez a lány nem akar táncba menni, hogy húzódik a legénytől! A másik férfi széles mozdulattal dalol, a harmadik már egy kicsit „fáradt". Nagyon szép a Napraforgók című képe és az Ekecsi kilenc fánál című alkotás. Ez utób­bi gyermekkori emlék alapján készült: — Árva gyerek voltam, ott nőttem fel. Kedves emlékem ez a virágos rét és a daloló madarak. A madarak szerettek és ismertek, mert etettem őket. Nagy az érdeklődés a néprajzi kiállítás meg­nyitóján Bartusz Júlia a gyermekeknek magyaráz A fonóban Bartusz Júlia nagyon termékeny festőmű­vész. Ezzel a kiállítással egyidőben Érsekúj­váron (Nővé Zámky) is van kiállítása, mégis tele van újabb alkotásokkal az otthoni műte­rem fala. Képein az évtizedekkel ezelőtti falusi élet elevenedik meg, ezért jól illenek a Nógrád tárgyi hagyományait bemutató kiállítás mel­lé. A párosítás szerencsés volt. szép látvány­nyal, értékes tudnivalókkal gazdagodva hagytuk el a zselizi művelődési otthont. FISTER MAGDA Prandl Sándor felvételei 7

Next

/
Thumbnails
Contents