A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-14 / 51. szám
A Gsemadok életéből Karikázó-karéjos, a lányok vidám tánca A skanzen tipikus házai GONDOSAN ELŐKÉSZÍTETT FESZTIVÁL A CSEMADOK Fülekpüspöki (Fil\ Biskupice) Helyi Szervezetének Palóc táncegyüttesét hívták meg vendégszerepelni Hollókőre (Magyarország), a nógrádi tájegység gyönyörű faluskanzenjében megrendezett Palóc Szőttes Kulturális Napokra. Ez a fesztivál már jelentős múltra tekint vissza. A rendezvény gazdája eddig a község és a járás volt, de ettől az évtől kezdve a gondnokságot átvette Nógrád megye. A fesztivál tartalmi töltetének a meghatározója a salgótarjáni József Attila Városi Megyei Művelődési Központ lett. Ez a feljebb lépés emelte a fesztivál rangját, bővítette tartalmi töltetét. A két napig tartó fesztivál első napján tudományos tanácskozást folytattak a palóc kultúráról, a néphagyományok kutatásáról, a kutatás eredményeiről, a hagyomány jelenlegi funkciójáról, napjainkban betöltött szerepéről, stb. A tudományos tanácskozás kiegészítéséül annak gyakorlati alátámasztásaként a vidék élő néphagyományainak a bemutatására került sor. A műsorokban a hagyományához, viseletéhez ragaszkodó falu. Hollóháza és a környék szólóénekesei, táncosai, éneklőcsoportjai és színjátékszerü szokáshagyományt megelevenítő csoportjai szerepelnek. Az estét táncház zárta, hazai muzsika és természetesen tájjellegű tánc. Másnap a szereplő csoportok díszes felvonulásával indult a nap, amit a hazai folklórcsoportok, gyermek és felnőtt együttesek versenyműsora, délután pedig a legjobb hazai és vendég táncegyüttesek közős ünnepi gálaműsora követett. A fesztivál a csoportok versenyének eredményhirdetésével zárult. A sokezer főnyi közönség —• többségük helybéli vagy a környező falvakból való, tehát a falujuk csoportján, szereplőin keresztül ők is érdekeltek lévén — ezt is türelmesen és érdeklődéssel figyelte. A fesztivál társrendezvénye volt a megye határát is túlszárnyaló népművészeti kirakodó vásár, ahol jórészt a hazai, hollókői kerámia, szőttes és kivarrottas volt az uralkodó. Ez természetes is, mert a helybeliek egész évben tudatosan készültek a vásárra. (Zselíz és Gombaszög esetében nekünk is ezt kellene szorgalmaznunk). A hollókői kerámia országos viszonylatban is jó hírnévnek örvend, így a távolabbról jött látogatók is örömmel vásároltak belőle. Gyönyörű maga a fesztiválnak helyt adó falu is. A magyar állam a faluból skanzent, néprajzi tájfalut épített ki. Van múzeuma, turistaszállása, fürdőháza, csábítóan szép vendéglátóüzeme, nyaraló családokat befogadó — erre a célra átalakított — parasztportái, a XIII. századból származó temploma, tanácsháza, orvosi rendelője, stb. — szóval minden ami a valamikori falut jelentette, és ami a ma hazáját megismerni vágyó embere számára fontos. S mindehhez ráadásnak a gyönyörű táj és a kristálytiszta levegő. Ilyen környezetben és gondosan előkészített fesztiválon szerepelni megtisztelés. Az volt a Palóc Táncegyüttes számára is. Megtisztelés, ami a másfél évtizedes szorgalmas munkájuk szerény elismerését is jelentette. Ők Nógrádnak felsőbb csücskét képviselték, műsorukban pedig a nógrádi, gömöri palóckultúrát. Az általuk előadott táncokat, dalokat ismerősként fogadta a többezres közönség, mert a vasvári tánckultúra, a juhászlegény betyárballada nekik is a hagyománykincsük. Jól szerepelt a Palóc. Lelkesen előadott táncaival, dalaival sok jó ismerőst, barátot szerzett. Kép és szöveg: TAKÁCS ANDRÁS A leglelkesebbek közül négyen: Zo/ler Mihály, Béres Gizella, Balogh Lászlóné és Csáky Pál HA LESZÁLL AZ EST. . . Október dereka, Léva (Levice)... Hétfő? Kedd? Mindegy. Sűrűsödik az alkonyat, kígyóinak az utcai lámpák. Autók suhannak el rendetlen összevisszaságban, pedig látszólag mindegyiknek van menetiránya, célja, valamiért, valahová el akar érni... Emberek sietnek — még nagy a nyüzsgés —, ki munkába, ki munkából, ki meg éppen a bevásárlásból tér haza teli szatyorral... Van, aki találkára siet... Lökdösődő, hangoskodó fiatalok csoportja dobog fura ritmust a járda kövén, s felnyerít a csillagos égre ... Tömöttek a kiskocsmák, füstködben csendülnek a poharak, valaki szitkozódik, jónéhányan pedig lassan, de biztosan haladnak a teljes lerészegedés felé — érdekli is őket a politika, még kevésbé a kultúra ... Vacsorához készülődnek a családok, vagy már túl is vannak rajta, a gyerekek tankönyv fölé hajolva várják az esti mesét, a felnőttek zöme pedig kényelmesen elhelyezkedve várja a vendégeket — Onedinéket... A város szívében, a CSEMADOK székházénak egyik kisebb helyiségében, kellemes langymeleget sugározva pattog a tűz a kályhában. A hosszú asztal körül vendégvárón sorakoznak a székek. Most még üresek, de mire hetesre ér az óra mutatója, mindegyiknek akad gazdája. Hogy kik a székfoglalók? A színjátszó csoport tagjai, s a Radnóti emlékestre készülők kicsi tábora. Nagy részük ebben is. abban is vállal szerepet. Hogy kik ezek a makacs, megszállott emberek, akik e feszültséggel teli, rohanó életünkben próbákra járnak, lótnak-futnak, szerveznek, színfalakat mázolnak, kilincselnek, könyörögnek, veszekszenek, hogy végül színpadra léphessenek és néhány száz embernek mondhassanak valamit ? Nos, tisztes családapák, családanyák, dolgozó lányok, fiúk, gimnazisták, akiknek mindenképpen papírra kívánkozik a nevük, mert megérdemlik: Csáky Pál vegyészmérnök, a textilgyár dolgozója, három kislány apja. Felesége szintén vegyészmérnök, jelenleg anyasági szabadságon van; Zoller Mihály tanító, a jnb munkaügyi osztályának szakelőadója, két gyerek apja; Balogh Lászlóné két gyerek anyja; Dolník Tibor főiskolás; Béres Gizella, a járási népművelési osztály dolgozója; Gáspár István, a CSEMADOK jb instruktora, két gyerek apja; Tatay Pétemé óvónő, két gyerek anyja; Imre János két gyerek apja; Mészáros Fe-6
