A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-20 / 30. szám
A Csemadoh életéből h. sz. vegyeskara (karnagy: Pokstaller László), a CSEMADOK dunaszerdahelyi h. sz. és VMH Bartók Béla Vegyeskara (karnagy: Jarábik Imre), a pelsőci Vörös Csillag EFSZ női kamarakórusa (karnagy: Samu Katalin), a CSEMADOK Kassa járási és városi bizottságának CSERMELY-kórusa (karnagy: Havasi József). A vegyeskarok kategóriájában Kodály: Köszöntő című szerzeménye volt a kőtelező mű. Ez az igényességében magasfokú technikai jártasságot, alapos karmesteri tudást, gyakorlatot követelő mű komoly erőpróba volt a Kodály-napokra bekerülő énekkarok számára. Nem minden kórus tudott maradéktalanul megbirkózni a köszöntővel, de tartalmilag jól felfogott, ritmikailag jól megoldott, szép hangzású, plasztikus interpretációt hallottunk a kassai, dunaszerdahelyi és a dióspatonyi énekkaroktól. A Kodály-napok az idők folyamán az élvonalbeli kórusok versenyévé vált. Ez a természetes, ha célunk a hazai magyar kórusmozgalom minőségi megerősítése, az előrehaladás, a progresszív fejlődés volt. Elkerülhetetlen hát az igényesebb válogatás, a szigorúbb feltételek megszabása. A rendszeres gyakorlás, az énekkar repertoárjának megfelelő kiválasztása, a mérce fokozatos emelése az idők során meghozza gyümölcsét. Az idei verseny színvonala vitathatatlanul pozitív előjelű volt. A Kodály-napok történetében még nem volt példa arra, hogy a felkészülésre adott három év alatt ilyen művészi eredményeket érjenek el. Az énekkarok fellépése nem okozott csalódást, sőt némelyikük olyan erényeket, kvalitásokat is felvillantott, amelyek határozott derűlátásra adnak okot. A művészi fejlődés továbbra is megfelelő szakmai vezetést, módszertani segítséget igényel. A VI. Kodály-napok színvonalát a vendégkórusok fellépése is emelte. Magas színvonalú, tanulságos, értékes művészi élményt nyújtó hangversenyt adtak. Felléptek: a peredi gyermekkar, a senicai járás tanítóinak vegyeskara, a székesfehérvári Primavera kórus, a CSMTKÉ és a prágai Canticorum lubilo. Az utóbbi kiváló vendégkórus dirigense, Oliver Dohnányi, vezényelte a vasárnap délutáni gálahangversenyen az egyesített kórusok előadásában Suchon: Aká si mi krásna című szerzeményét. Az egyesített leánykarok Bartók Béla: Ne menj el című müvét adták elő Vass Lajos vezényletével, összkari feldolgozását Havasi József, a díjnyertes kórus karnagya vezényelte, ezután hangzott el a Békét akarunk című kompozíció Szíjjártó Jenő, a szerző vezényletével. A VI. Kodály-napok versenyének eredménye: I. díj Csermely — Kassa (Kosice), II. díj Női kamarakórus — Pelsöc (Plesivec), III. díj Bartók Béla Vegyeskar — Dunaszerdahely (Dun. Streda) megosztva a Komáromi (Komárno) vegyeskarral. Ünnepeltünk. Énekkari kultúránk egyre terebélyesedő fája ismét megerősödött. Fiatal, friss ágai, reméljük, képesek lesznek elbírni az eljövendő évek termését is. Mindenki, aki valamilyen módon részt vesz e mozgalom ápolásában, művelésében, zenei anyanyelvűnket őrzi, Kodály Zoltán eszméjét továbbítja : „... A zene lelki táplálék, mely semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele, lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet nincs zene nélkül. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágzása és kiteljesedése." HRfTZ JÚLIA PrandI Sándor felvételei MÉG EG YSZER A FESZTIVÁLRÓL Június 1-én kezdődött Lévén device) a XXIX Országos Népművészeti Fesztiválon részt vevő néptáncegyütteseink versenye. A versenyfelhívásra jelentkező 13 együttesből az előzsüri 10-et tartott megfelelően felkészültnek, de végül csak 9 együttes indult az idei „zselizi trófeáért", ugyanis a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) JNK Csallóközi Dal- és Táncegyüttese különböző technikai nehézségek miatt nem jelent meg. Az ismét három napra bővült fesztivál nyugodtabb légkört teremtett szervezőknek, rendezőknek és résztvevőknek egyaránt. Maradt idő a műsorok színpadi próbájára, szakmai kiértékelésére és az együttesvezetők tapasztalatcseréjére is. 1978 óta kétévenként rendeznek versenyt néptáncegyütteseink számára, s lassan érezhetővé válik, hogy elmaradt az évenkénti bizonyítás, mely éltetője minden amatőr jellegű megmozdulásnak (vő. Jókai-napokj Az idei verseny eredménygrafikonjának megrajzolása a két évvel ezelőttihez viszonyítva bizony viszszaesést mutat Nagyobb gondot kéne fordítani a táncosok technikai felkészítésére, s törekedjünk a „szív nélküli" előadásmód kiküszöbölésére! A legfontosabb tényező az eredeti táncfolyamatok elsajátítása, a tánc anyanyeNi szintű művelése, hogy hűen, romboló tényezőktől mentesen tudják visszavetíteni együtteseink egy-egy tájegység sajátos jellegét. Ennek birtokában megszűnne a táncosok gátlásos, félénk előadásmódja. A koreográfiák szerkezeti felépítését szilárdabbá tenné a pózmentes alkotói szemlélet, az egyes tételek megrövidítése. A színpadi tér adta lehetőségek ügyesebb, indokoltabb kihasználása, a direktiv és szentimentális színpadi megoldások mellőzése sokkal természetesebb, letisztultabb produkciók születését eredményezhetné. Örömmel tapasztalhattuk, hogy az együttesvezetők vendégkoreográfusok munkáit is műsorukra tűzték, de a betanítást, sajnos, csak két együttesnél lehetett sikeresnek nevezni. A kassai (Koéice) Új Nemzedék által előadott Nagyné S. Ildikó koreografálta Magyarbődi karikázó, és a szinai Rozmaring által bemutatott Áji karikázó. — ami ugyancsak Nagyné S. Ildikó munkája — (ez utóbbi szám elnyerte az Ifjú Szívek által meghirdetett koreográfiái verseny diját is), keltette azt a hatást, hogy a műsor szerves részét képezték az átvett koreográfiák. A 2—3 napos intenzív tánctanítás csak úgy hozhat eredményt, ha azt rendszeres hétközbeni próbák követik. Az ilyen módszerre kényszerülő együttesek, mint tudjuk, „koreográfiái behozatalra" szorulnak, ami nem mindig a legsikeresebb megoldás. A szinai (Seőa) Rozmaring Táncegyüttesben Csurilla Erzsébet félénken bár, de kezdi kibontakoztatni koreográfiái készségét, reméljük, hogy az elkövetkezendő seregszemléken már saját erejéből létrehozott műsorra/ örvendeztet meg bennünket A tehetség megvan, csak teret kell neki adni. Ugyanebben a betegségben szenved a füiekpüspöki (FiT. Biskupice) Palóc Táncegyüttes is. Székely István pedagógiai munkája 15 éve immár, hogy meghatározza sikeres útjukat. Mégis az együttes legsikeresebb évei azok voltak, mikor vezetőjük koreográfusi hajlamait is megcsillogtatta. A pedagógiai és koreográfus! munka alapja a tagok közelebbi megismerése, adottságaik kiaknázása és kihasználása egy-egy színpadi mű létrehozásánál. Ki tudná ezt jobban, mint az együttessel együtt lélegző vezető? Székely Istvánnak talán újra az alkotás felé kellene fordulnia, hogy az együttes kikerüljön a jelenlegi kátyúból! A diószegi (Sládkovicovo) Új Hajtás Táncegyüttes műsorát Karsay Margit állította össze. A műsor felépítésén érződött a Szőttesben és a Zeneművészeti Főiskola tánckatedráján eltöltött évek tapasztalata. Elrendezett színpadképeket — kihasználva a színpadi tér adta lehetőségeket — és a kidolgozott előadásmódot csodálhattuk meg a Vasvári verbunk és párosban. Nem tudom ugyanezt mondani a leánykar által előadott Karéjról. Erőltetett volt az előadásmód, túldramatizáltak a helyzetek és inkább az irodalmi színpadok stílusához közeledett az alkotói elgondolás, mint a néptánc felé. Jobban be kell érnie a lányok előadásmódjának, hogy az ilyen alkotói attitűd meggyőzően tudjon hatni. A komáromi (Komárno) Szakszervezetek Háza Hajós Táncegyüttese a megszokottól eltérően lazább műsorszerkesztéssel lépett színpadra. Katona Ágnes—Katona István Szántottam gyöpöt című tánckompozíciója azonban most is végigfuttatta a hideget a hátamon. A táncnak és éneknek ez a mű mondanivalójával egybecsengő harmóniája a szerkesztés iskolapéldája is tehetne. Óriási törést idézett elő azonban Simon Márta és Kanczer Attila kettőse, a Mezőségi tánc. Az időben elnyújtott koreográfia és a flegmatikus előadásmód a fiú részéről elfelejtette az előtte történt szépet Katona Istvánnak, mint mesternek, jobban oda kellene figyelnie kettőjük munkájára. A somorjai (Samorín) Csalló Népművészeti Együttes évek óta magabiztosan, kiegyensúlyozottan dolgozik. Ez évben sem lassítottak. Czingel László és Valacsay István eredményekkel gazdag munkája évek óta viszi előre az együttest a kitűzött úton. Kitűnő szólistákkal rendelkeznek, hisz Kalóz Árpád után a Regruta búcsúztató szóló részei az új szólista előadásában sem hagytak bennem hiányérzetet. Erejét a mű megtartotta, az alkotó helyében talán elgondolkodnék a szentimentális zárókép (a lány lassú térdreereszkedése) másfajta megoldásán. Az együttes nagy lehetőségeket rejt magában, a két alkotó elképzeléseit kivitelezni tudják, s talán érdemes lenne elgondolkodniuk kamarajellegű tánckompozíciók feldolgozásán is. — Kiérdemelten kapták meg az ONE harmadik diját Az ekeli (Okoliéná na Ostrove) Summások Kamara Népi Tánccsoportja az idei fesztivál második díját nyerte el. A műsorukban felvonultatott erdélyi táncokat a táncosok kellő biztonsággal, átéléssel és felszabadultan adták elő, s ez nagymértékben fokozta az összeállítás meglevő értékeit A táncok magukkal az egyszerű formákkal nagyon szépen hatottak, kellőképpen tudták tolmácsolni az „örökség" gondolatát, mely összekötő kapocsként tartotta egyben a műsor dramaturgiáját A kellően átélt, pontos anyagismerettel előadott táncok hatása továbbfokozható lett volna, ha a három pár adta lehetőséget — formai bővítéssel stb. — jobban kihasználják. Szilágyi Zoltán a legjobb szólótáncos dijat kapta, és mint alkotótársnak Hodek Mária mellett neki is dicséret jár. Az ONF első helyezettje a CSEMADOK kassai II. helyi szervezetének Új Nemzedék Táncegyüttese lett. A művészeti vezető és koreográfus Richtarcsik Mihály gondosan előkészített, ízeiben, hangulatában és tartalmilag is jó! átgondolt, dramaturgiai/ag is kiegyensúlyozott műsort készített az együttesének, eltekintve az epikus bevezetőtől és az indokolatlan befejezéstől, ami homlokegyenest eltért a Dunántúli ugrós belső tartalmi felépítésétől. Zökkenőmentesen kötötte a kompozíciókat egymáshoz, megkeresvén a gondolati átvezetést, melyből egy egységes művészi szemléletmód és világnézet sugárzott. Reméljük, hogy az ismét újjáéledt csoport a jövőben is tartalmas, hosszú életű alkotói úton fog továbbhaladni. Szándékosan hagytam utoljára a Királyhelmeci (KráT. Chlmec) Városi Művelődési Ház Bodrogközi Táncegyüttesét Az együttes művészeti vezetője, Szivo/ics Rozália, talán nagyobb alkotói szabadságra vágyván szándékosan tért el a néptánc eredeti jelentésétől. A hagyományos mozgásfolyamatokat csupán mozdulatelemeknek tekintette és erősen stilizá/tan alkalmazta Emese álmának — az egyik eredetmondánknak — a színpadi megjelenítésénél, ami még hivatásos táncegyüttesek számára is nagy feladat lett volna. Hazai amatőr néptáncmozgalmunknak és vezetőinek közös cél felé kéne haladniuk. A tájegységek különböző tánctípusainak stílushű betanítására, az eredeti táncfolyamatok anyanyeNi szintű elsajátítására és néptáncos kifejezőeszközök birtokbavételére kellene törekedniük. Erről az alapról következhet csak a további lépés, a magasabb szférákba szárnyaló gondolatok kompozícióba ültetése és kellő színvonalú tolmácsolása. Addig, míg ezek az alaptényezők hiányoznak, az ilyen jellegű próbálkozások csak félmegoldásokként lógnak a levegőben. Az együttest az előzsünnek vendégként kellett volna szerepeltetnie a fesztiválon. A jövőben, ha az ilyen jellegű alkotásokból több lesz, külön kategóriát kell teremteni számukra. VARGA ERVIN 7
