A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-12-07 / 50. szám
A Csemadok életéből A Valenciai Egyetem ORFEON akadémiai kórusa NEMZETKÖZI SEREGSZEMLE (Jegyezetek az IFAS '84-ről, az Akadémiai Kórusok Vili. Nemzetközi Fesztiváljáról) Hazánk énekkari mozgalmát és a rendezvényeket jól ismerő karnagyaink, zenei szakembereink tudják, hogy az ősz minden évben a cseh kórusmuzsika ünnepe. A fesztiválok sora már szeptember első hetében elkezdődik az olomouci Az Ének Ünnepe elnevezésű nemzetközi gyermek-kórusfesztivállal. A jihlavai Vokális Zene Fesztiválját rendszerint november utolsó hetében rendezik. Kevésbé ismert a Pardubicében kétévenként sorra kerülő egyetemi (főiskolai) kórusok nemzetközi seregszemléje, melyet szeptember végén rendeznek. Néhány szó erről a fesztiválról. 1968-ban a pardubicei Vegyipari Főiskola (VŠChT) diákkórusa és annak népszerű karnagya Vlastislav Novák mérnök, tudományos dolgozó, kihasználva a hazai és külföldi zenei kapcsolatait — megnyerte szándékának a Nemzetközi Diákszövetség védnökségét és erkölcsi támogatását — kórustalálkozót szervezett. Ez a találkozó adta az ötletet egy rendszeres, két-három évenként ismétlődő, valamely jelentős hazai politikai eseményhez kötődő, fesztivál szervezéséhez. A kórustalálkozó jellegzetessége, hogy csak akadémiai kórusok vehetnek rajta részt, a versenyműsor túlnyomórészt kortárs zeneszerzők a capella kórusművei képezik. A versenyprogramot csak klasszikus poiifónalkotások és népdalfeldolgozások egészíthetik ki. Ez a versenyszabály különleges zenei hangulatot ad a fesztiválnak ami — meggyőződésem — a rendezvény népszerűségét növeli. A négy napig tartó fesztivál utolsó előtti napján kerül sor a nemzetközi kórusfesztiválra. Előtte Pardubicén és környékén hangversenyeznek a részvevő vendégkórusok, gyakorolva, gyűjtve a tapasztalatokat a legfontosabb erőpróbára, a versenyre. A Kodály-napokhoz hasonlóan itt is van kötelező és közös kórusmű. A kötelező mű betanulása egyben a versenybe való benevezés feltétele is. Azok az akadémiai kórusok, amelyek nem tudtak megbirkózni a feladattal, csak vendégként szerepelhettek a fesztiválon. Sajnálattal kell mondjam, hogy Bohuslav Martinu Chceme, my se chceme című alkotását egyetlen szlovákiai kórus sem tanulta meg. Az IFAS '84 az Akadémiai Kórusok Nemzetközi Fesztiválja szeptember 27-én ünnepi hangversennyel kezdődött, amelyen a pártós állami delegációt Milan Klusák, a CSSZK kulturális minisztere vezette. A vendégek között voltak a Nemzetközi Diákszövetség küldöttei és a versenyző egyetemek (főiskolák) rektorai. Néhány gondolatot érdemes idézni a Pardubicei Vegyipari Főiskola legmagasabb tisztségviselőjének szavaiból. Ebben a fesztivál kultúrpolitikai jelentőségét méltatva kiemelte: „Célunk a sokoldalúan képzett főiskolai káderek képzése, akiktől nem idegen népünk szocialista kultúrája, köztük a kórusmuzsika akaratot és jellemet formáló, közösségi életre szoktató művészete. Akik munkaidejükben komoly népgazdasági feladatokat oldanak meg, de szabadidejüket is a nemes, másokat és önmagukat nevelő szórakozásnak szentelik. Az IFAS '84 diák-kórusverseny művészi színvonala igazolta a házigazda főiskola rektorának szavait. Néhány nagyon jól felkészült kórus között nemes versengés folyt. Kettő közülük külföldről érkezett. A fesztivál győztese a spanyolországi Valenciai Egyetem ORFEON akadémiai kórusa lett. Műsorösszeállításuk megfelelt a versenyszabályoknak. A 64 tagú diákkórus kiegyensúlyozott hangzású széles dinamikai árnyalatokkal megszólaltatott müvekkel, ragyogó énektechnikájával, precíz spanyolos ritmustartásával és tiszta intonálásával magabiztosan nyert. A közönség a győztesek gálahangversenyén újra és újra hallani akarta őket. Az ORFEON kórus ritkán tapasztalható népszerűségre tett szert Pardubicében, s ebben nagy része volt a karmesternek, Eduardo Cifre Gallego egyetemi tanárnak. A verseny további helyezettjei: megosztott második díjat kapott a prágai (Praha) Károly Egyetem vegyeskara (karnagy Jan Kasai, zeneszerző), az NDK-ból érkezett berlini Humboldt Egyetem vegyeskara, (prof. Peter Vagts) és a bmói Václav Bedhch Egyetemi Klub vegyeskara (Petr Chromčák). A harmadik díjat is megosztotta a bíráló bizottság, melynek elnöke Václav Rabas, nemzeti művész, a Pardubicei Konzervatórium igazgatója volt. így a pardubicei Vegyipari Főiskola vegyeskara (Ing. Vlastislav Novák) és az ostravai Pedagógiai Fakultás vegyeskara (doc. Lumír Pivovarči) végzett a harmadik helyen. A verseny színvonalát, ill. a zsűri munkájának és döntésének nehézségét jól szemlélteti, hogy az utolsónak díjazott ostravai kórus az idén Corckból (Írország) ahol a CSMTKÉ női kara 1971 -ben első, a vegyeskar negyedik lett — három díjat hozott el. Örömünkre szolgál, hogy a négynapos hangversenysorozatot hat kórusvezetönk, ill. zenei szakemberünk hallgatta végig és kísérte fokozott figyelemmel; gyűjtötte a tapasztalatokat és az elhangzott legértékesebb kórusművek partitúráit. Volt alkalmunk tanulni a fesztivált előkészítő és megvalósító munkákból is, amit szeretnénk kamatoztatni a legközelebbi Kodály-napokon és a Csengő Énekszó fesztiválunkon. DEBRŐDI D. GÉZA Az idősebb szenciek még tudni vélik, hol állt az öreg malom, melynek óriási kövei évszázadokon keresztül zúzták, őrölték a környék parasztjainak a gabonáját. Hajdanán a Molnár család tulajdona volt az említett épület. Ott, a lisztillatú falak között született 410 évvel ezelőtt Szenei Molnár Albert a 17. század polgárosodó magyar irodalmának első kiemelkedő műfordítója, biblia- és zsoltárfordító, szótárkészítö. Molnár Albert felismervén korának követelményeit, vállalta az állandó átmeneti állapotot, hogy tudását gyarapítván a hazáját szolgálhassa. Munkáját a kor melyben ólt — ahogy azt megszoktuk már —, nem honorálta. S lám: a malom rég elpusztult, de a fiú emlékének még ma is adózik szülővárosa. Szellemének, s egyáltalán a szellemnek a tiszteletét sugallják a Szencen (Senec) évenként megrendezett Szenei Molnár Albert-napok. A városi művelődési központ klubtermében négy fiatal csehszlovákiai magyar festőművész kiállításával nyitották meg a rendezvénysorozatot, így a következő napokban azok is megnézhették Kopócs Tibor, Janiga József. Szilva József és Fekete Zoltán tárlatát, akik nem tudtak a hét minden rendezvényén megjelenni. Mert a kiállított képek valóban, többet érdemeltek egy pillantásnál. Figyeltem az embereket, amint elidőztek Fekete Zoltán portréi előtt. Nem tudom, a A MEZSGYÉN ÁLLVA... Az olyan ember, aki erőben, egészségben megélte a hatvanadik születésnapját, gyakran hajlamos a humorizálásra, mondván, ha ennyit sikerült megélnie, azt a hátralévő harminc-negyven évet majd csak átvészeli valahogy. Közben persze azért egy kis kesernyés íz is vegyül a humorába, s az erdő csendjében járva nem meri megkérdezni: „Kakukk madár, hány évig élek még?" ... Nem mintha hinne a tréfás babonában, nem azért. Hatvan kemény év próbára teszi az embert, próbára a szervezetét. Az egyéni és a munkahelyi gondok, bajok, az örökös tevés-vevés, lótás-futás, a kiállt izgalmakból származó idegfeszültség, az álmatlanul átvirrasztott éjszakák külön-külön és együttvéve bizony kikezdik s megkoptatják az egyes „alkatrészeket". Szebellai János Léván (Levice), a Nyugatszlovákiai Víz- és Csatornaművek igazgatója, a CSEMADOK Járási Bizottságának elnöke — 60 éves. Most itt áll a munkában eltöltött küzdelmes évek és a nyugdíjba vonulás mezsgyéjén. Emlékezik. Ipoly mente ... Szécsénke (Sečianky), az ahhoz tartozó Kiske-tanya, azaz gróf Somsich Ödön nagybirtokának képe bontakozik ki a múlt homályából cselédházaival, béresistállóival, magtáraival, párolgó trágyatelepeivel, a kisemmizett és megalázott cselédek nyomorával együtt... Szinte maga előtt látja az aranyló búzatáblákat, a kékeslilán virító lucernásokat, a 6
