A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-30 / 49. szám
Szlovákiai magyar néptáncok 492 11 A zoborvidéki falvak története egész az Árpád-korig nyúlik vissza. Létezésükről egy 1111. és 1113. évi oklevél is tanúskodik. Nyitrától északkeletre, az 587 m magas Zobor hegy alatt tizennégy, részben magyarajkú falu terül el: Pográny (Pohranice), Geszte (Hosfová), Gerencsér (Nitrianské Hmciarovce), Kolon (Kolínany), Csitár (Dőlné Stitáre), Zsére (Zirany), Ghymes (Jelenec), Alsóbodok (Dőlné Obdokovce), Béd (Bádice), Vicsapapáti (Vycapy-Opatovce), Menyhe (Mechenice), Lajosfalva (Ludovítová), Egerszeg (Jelsovce) és Lédec (Ladice). A 18. századtól a nyelvhatár délre húzódásakor a nyitrai magyarság elszigetelődött az összefüggő magyar nyelvterülettől, épp ezért Zoborvidéken egy sajátos archaikus vonásokat őrző kultúra fejlődött ki. A vidék építészetét a vertfalú háromosztatú házak jellemezték, településeit a szalagtelkek és a halmaztelepülés. mely utóbbi — a terület természeti adottságai következtében — jellemzőbb a vidékre. A néprajzkutatók figyelmét elsősorban Zoboralja archaikus folklórja keltette fel. Népzenekutatásunk fontos állomása volt. Kodály Zoltán itt kezdte el népzenegyűjtését. Vikár Béla útmutatásai alapján olyan ritka folklóralkotásokat sikerült megörökítenie, mint pl. a Szentiván napi tűzugrás rítusai, az ehhez kapcsolódó dallam és szöveganyag, vagy az akkorra már kihaltnak vélt siratok. Hazai tájegységeink közül a Zoboralja máig is a legreprezentatívabb, leghagyományörzőbb terület, mely továbbra is megérdemli a gyűjtök és kutatók megkülönböztetett figyelmét. (A szlovákiai magyar néptáncok típusai és dialektusai) ZOBORALJA TÁNCAI A néptánc területén talán nincs is olyan gyéren felkutatott tájegységünk, mint épp a Zoboralja. Elengedhetetlenül fontos számunkra, hogy ezen a viseletében, népballadáiban, dalkincsében archaikus területen a néptánc szempontjából is mielőbb tüzetes kutatásokat végezzünk. Az eddigi gyűjtések csupán négy község táncanyagát ölelik fel, azt sem teljességgel. Az egy-egy gyűjtés során megszólaltatott adatközlők csak a közelmúltban használatos anyagot tudják a felszínre hozni. A gyűjtő a későbbiekben rendszeresen vissza kell, hogy térjen az adatközlőihez, akik addigra már tudatosan készülnek a legközelebbi találkozásra. A következő gyűjtések alkalmával általában mindig mélyebb, régebbi és régebbi réteget sikerül feltárni. Sajnos, a központi táncgyűjtések a hetvenes évek második felétől szinte teljesen megszűntek. Ezidáig a következő községekben folyik tánckutatás: Zsére, Lédec, Kolon, Ghymes A feltárt táncok: Karikázó Lassú csárdás és gyors csárdás Két férfi csárdása egy nővel Verbunk Az eddigi gyűjtések során bebizonyo sodott, hogy Zoboralja néptánca új stílusú. Az viszont nincs kizárva, hogy az eszközös táncok is ismertek voltak. Ugyanis kivétel nélkül minden zoboralji községben él énekelt formában a dudanóták egész széles skálája. Tudjuk, hogy a duda az állattartással foglalkozó emberek hangszere volt. A dudanóták többsége régi stílusú, egyoktávos ugrós vagy kanászos dallam, ebből következik, hogy a táncnak is élnie kell még. KATONA ISTVÁN Fotó: Platzner László mm
