A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-30 / 49. szám
Ki mit gyűjt? Emberi sorsok TOÍS 00001 Rumburk C Déőín y^chod Doksy ChruMn IrmftTÍedfel) 2.tt«vtPlotf1len K2* 1.» OilQfíl PAMÉTNl jfZDA Ü PftíLEÍITOSTl UKONCENI fii' PARNIHO PBOVOZÜ V CSD :■ LIBEREC n. *. - 7. •. 1984 103248 00001 Ces. Up* hl. n. G Hranice v Cech. m Hxij-QmámCM Jesenik -=nn»*-i«i-htütk Klatovy pfes Byíice-HtTnic* Ptatí3itnv K& 40.MH20.00-------------'----------A óef. LIpahLrt G Hranlce v Ccch 00001 00001 Wotí ífí éíno v* nöa> J 2. tf. osob. vtak K2* 24.00 Oi»* < 000 I VASÚTI MENETJEGYEK A vasúttal kapcsolatban is kialakult egy bizonyos gyűjtőterület. Ma már nemcsak vasúti modelleket, játékvonatokat és mozdonyokat, de menetrendeket, vasúti térképeket, menetjegyeket is gyűjtenek. Az utóbbiakat az apró nyomtatványok között tartják számon. Még ma is sokan gyűjtik. A kis cédulákból kibontakozik a hazai közlekedéstörténet egy-egy szakasza. A szakirodalom beszerzése sokszor fáradságos kutatásokkal jár. Csehszlovákiában az egyik legnagyobb gyűjteménye Lubomír Rickl Novy Bor-i lakosnak van, aki 12 óv alatt 25 ezer különböző menetrendet gyűjtött össze. A menetjegygyűjtők vágya, hogy az összes hazai vasútállomások menetjegyét megszerezzék. Csehszlovákiában 3670 vasútállomás van, de 914 megállónak nincs saját pénztára. Lubomir Rickl nemcsak az állomások, hanem a sorszámok szerint is gyűjti a jegyeket. Legnehezebb beszerezni a 00001, vagy a 99999-es sorszámot. Érdekesek a hibás adatokkal, apróbb sajtóhibával megjelent menetjegyek is. Hiszen a milliós példányszámban nyomtatott kartonon ez gyakran előfordulhat. Vannak olyan menetjegyei is, melynek a kiadóállomásai már megszűntek pl. Prunérov, Praha-Tesnov stb. Ma már nehezen lehet beszerezni peronjegyet is. (Ezeket legtöbbször eldobták). Elég ritkák á különböző ünnepi alkalmakra kiadott jegyek. Lám milyen egyszerűnek látszó gyűjtési terület, s mégis ezernyi érdekességet rejt magában. ELLESETT TULAJDONSÁG Amolyan városi verebek ezek. Szutykosak, csapzottak. Nem félnek az emberektől. Most is itt ugrándoznak mellettem. Ha hirtelen lehajolnák, utánuk nyúlnák, meg is foghatnám őket. Ám lehet, hogy az öreg veréb elrepülne, de a fiókákba bele is rúghatnák, mint egy rongylabdába — annyira szelídek, figyelmetlenek. Igazi veréb-gyerekek. Most is ott csipognak anyjuk körül. Leeresztett szárnnyal, behúzott fejjel, szinte a földhöz ragadva könyörögnek egy kis élelemért. Nem kell hozzá különösebb szakértelem, hogy az ember észrevegye veréb-anyó szándékát. Nyilvánvaló, önállóságra serkenti csemetéit — Nagyok, életképesek vagytok, keresgéljetek magatoknak begybevalót — csiripeli a veréb-tyúk. Meg is unja az állandó zaklatást. Szárnyat bont, és elrepül. Kettő azon nyomban követi. Egy közeli vezetéken kapaszkodnak meg egy pillanatra. Majd továbbrepülnek. A fák levél-függönye takarja el őket szemem elől. Az árván maradt fiókát nézem. Alig ismerek rá. Lám a kis huncut. Egy perccel ezelőtt még játszotta a tehetetlen kismadár szerepét. S most? Ni csak! Hogy ugrál, mint egy mesebeli veréb-menyecske újdonsült anyósa körül. Hol jobbra, hol meg balra fordul. Csipeget, szedeget. Ki gondolta volna, hogy a verebeknek is van emberi tulajdonságuk. M. NAGY LÁSZLÓ JÁNOS KIRÁLY BÁNATA A Kókusz-szigetek 2 700 kilométerre Ausztráliától északnyugatra terülnek el. Százötven év óta egy brit család uralkodott fölöttük, és szabályszerű kis magánkirályságot alakított itt ki. A család skót őse 1825-ben érkezett a szigetekre néhány telepessel, és elűzte azt az angolt, aki negyvenfős maláj háreme társaságában, távol a nagyvilág zajától, nyugodtan morzsolgatta napjait. Az új birtokos, a Clunies-Ross család, 1886-ban hivatalosan is birtokul kapta a szigetcsoportot Viktória angol királynőtől. 1955-ben a szigetek Ausztrália fennhatósága alá kerültek ugyan, de ez mit sem csorbított a Clunies-Ross család hatalmán. John Clunies-Ross 1978-ban műanyag pénzt vezetett be, és azzal fizette a szigetlakokat. akik a családnak dolgoztak; ezzel a pénzzel csak a család boltjaiban vásárolhattak. 1984 április elején aztán a Kókusz-szigetek szavazásra jogosult 161 lakosa túlnyomó többséggel úgy döntött egy népszavazáson, hogy véget vet a családi uralomnak és Ausztráliához csatlakozik. A teljes függetlenség lehetőségét elvetették. A népszavazás előtt a kókuszültetvények munkásainak a szószólója követelte John Clunies-Ross kiutasítását. „János király" azonban maradni szeretne. Szemére vetette Ausztráliának, hogy a népszavazás elrendelésével „szükségtelenül siettette" a fejleményeket. — Nem feudális hercegként, hanem családfőként uralkodtam, — mentegette magát. Mindamellett alattvalóinak évekig megtiltotta, hogy külföldivel akár csak szóba is álljanak. és aki elhagyta a szigeteket, azt örökös száműzetés fenyegette. ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNY? Az igazságügyi és bűnüldöző szervek rendszeresen tájékoztatják a sajtó dolgozóit munkájuk tapasztalatairól, gyakorlati eredményeiről. Egy ilyen sajtótájékoztatón a közelmúltban merült fel az a nézet, miszerint nemcsak sok, de a laikus számára egyre áttekinthetetlenebbé válik a rengeteg jogszabály ... Ha pedig így van, vajon jogos-e az a kívánalom, hogy az állampolgár minden reá vonatkozó jogszabályt ismerjen ? És vajon igaz-e az a nézet, hogy enyhítő körülménynek számít, ha valaki járatlan a paragrafusok útvesztőjében? A törvénykezés szigoráról, illetve az egyszerű halandók jogi ismereteiről és ezzel kapcsolatos kötelességeiről dr. Kristóf Ádám tanácsvezető bíróval beszélgettünk. — Felborulna-e a jogrend, ha elfogadnánk, hogy aki nem ismeri a törvényt, az egyúttal mentesül a törvényszegőkre vonatkozó felelősség alól ? — Valóban hatalmas lenne a káosz, bár ugyanakkor azt is tudatosítani kell, hogy a jogi területeken is jelentős specializálódás folyik, amit a jogszabályok gyarapodása is tükröz. A köznapi ember valóban nem ismerheti a jogszabályok és a törvénykönyvek valamennyi paragrafusát, bár ez egy pillanatra sem mentesíti például a köztörvényes bűnözőket a felelősség alól. Az erre vonatkozó jogszabályoknak olyan erkölcsi tartalmuk van, amelyek az állampolgár számára már eleve sugallják: ezt teheted, azt viszont nem! — Ez természetesen nyilvánvaló, mégis kézenfekvőnek tűnik fel a kérdés: a régebbi és az újabban elfogadott jogszabályok rengetegében mutatkozik-e valami egyszerűsítésre való törekvés? — Ezt a szándékot egyre határozottabban kell megkövetelni a jogalkotástól és a jogalkalmazástól, mert ellenkező esetben a jog éppen azok számára válik érthetetlenné, akiknek követniük kell. A szocialista állam hatóságai és jogalkalmazói nem nézhetik „kívülről", vajon az ügyfél ismeri-e a jogszabályt vagy sem; az ügyintézés mellett alapvető kötelességük egyben felvilágosítani az állampolgárokat teendőikről, kötelességeikről és jogaikról. Ha az illetékesek ennek nem tesznek eleget, vagy esetleg helytelen felvilágosítást adnak, akkor ez — adott esetben — mentesítheti az állampolgárt a felelősség terhe alól. A lakosság minél szélesebb és alaposabb jogismereteire nemcsak azért van szükség, hogy az emberek tudják: egy-egy adott kérdésben mit tehetnek vagy mit kellene csinálniuk, hanem azért is, mert a kellő jogismeret a szocialista törvényességet is erősíti. A hatóságoktól, a hivatásos jogalkalmazóktól, az ügyintézőktől, az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozó szervektől éppen úgy elvárható, hogy betartsák a jogi előírásokat, mint ahogy az állampolgároknak is kötelességük ez. Tulajdonképpen a szocialista törvényesség elmélyítése sem képzelhető el alaposabb jogismeret nélkül, elvégre kötelezettséget teljesíteni és jogot gyakorolni csak az tud, aki ismeri azokat. — Milyen gyakorlati haszna van annak, ha az állampolgárok jobban ismerik a jogszabályokat? — Egyszerűsödhet, meggyorsulhat, precízebbé válhat a hatóságok munkája, hiszen aki tudja a jogait és ismeri a kötelezettségeit, az megalapozottabban fordul az állami szervekhez, kerüli az alaptalan vitákat és az értelmetlen pereskedést. — Úgy tűnik, hogy az itt-ott előforduló hibás hatósági döntések szintén jogismeret-hiányból erednek... — Akár statisztikai adatokkal is bizonyítható, hogy hazánkban valóban előfordulnak ilyen-olyan okból kerekedő jogviták. Ez arra int, hogy a felvilágosító tevékenységben, valamint a jogalkalmazásban, no meg a végrehajtásban is erősíteni kell a követelményeket. — A bírósági tárgyalótermek pervezetési tapasztalatai alapján sokan bíznak az úgynevezett „enyhítő körülmény" varázserejében? — A szlovákjai bíróságok évente tíz- meg tízezerszámra tárgyalják a különböző büntető-, polgári-, gazdasági- és munkaügyi pereket. Ha ehhez hozzávesszük a rendőrségi szabálysértési ügyek tömegét, még figyelmeztetőbb a kép. S ekkor nem beszéltünk még a vállalati fegyelmi ügyekről, a kihágások és szabálysértések kategóriájába tartozó jogi vitákról, amelyek többségében valóban szóba kerül az enyhítő körülmény figyelembe vételének igénye, mert a többség egyéni jogismereteinek hiányosságaira utalva védekezik. — Mely szervek foglalkoznak a leghatékonyabban az általános jogismeret szabályainak és a törvényesség előírásainak népszerűsítésével ? — A hivatalos ügyintézés keretében elsősorban a nemzeti bizottságok és a felügyeleti hatóságok feladata a széleskörű felvilágosítási kötelesség. E konkrét eljáráson kívül különböző szintű társadalmi szervek is végzik ezt a fontos népművelői munkát. Ebben a tekintetben a Szocialista Akadémiát, a jogászok különböző szervezeteit, a tömegtájékoztató eszközök szerepét kell megemlíteni, de létezik szakszervezeti jogsegélyszolgálat is. — A jogi felvilágosításban különleges szerepe van az ügyvédi munkának. Az emberek általában ügyvédhez fordulnak tanácsért, amit az esetek zömében meg is kapnak, bár arra szintén találni példát, hogy ez a jogi segélynyújtás olykor csupán mechanikus, holott a teljesebb jogismeret híján ki-ki igencsak rá van szorulva a „fiskális" pontos és több szempontot megvilágító tanácsaira ... — Saját bírói tapasztalataim is azt mutatják, hogy vannak lelkiismeretesebb és felületesebb, illetve gyakorlottabb és járatlanabb ügyvédek. Azt viszont bátran kijelenthetem, hogy főképpen a fiatal ügyvédek körében erőteljes az a törekvés, hogy az ügyfelek érdekeit egyben az illető jogi felvilágosítását szorgalmazva védelmezzék. Ez fontos segítője a jogi ismeretek általános népszerűsítésének, ami viszont a szocialista törvényesség megszilárdításának eszköze. — Mindent egybevetve: enyhítő körülménynek számít hát a törvényekben való járatlanság? — Néhány indokolt esetben annak számíthat, de ez sem jelent fölmentést vagy egyéb kibúvót a törvényszegés felelőssége alól, hiszen a jogszabályok betartása a precíz jogalkotást, a pártatlan jogalkalmazást és a széleskörű jogismeretet tömörítő szocialista törvényesség fontos alapelve. A törvényesség szabályainak alkalmazása pedig társadalmunk és mindennapi életünk fontos meghatározója. 19
