A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-11-30 / 49. szám

Következő számunk tartalmából: Lovicsek Béla: A MEZSGYÉN ÁLLVA Miklósi Péter írása a MATESZ bemutatóról Mécs József: Ml VAN A LÁDAFIÁBAN? Kamocsai Imre: A KISDOBOS ÉS A TÖBBIEK Peter Hajdúk: KÜLDETÉSBEN (folytatásos regény) Klimits Lajos: A NAPSUGARAS MOLDÁVIA Címlapunkon Peter Dvorsky opera­énekes, nemzeti művész. (Fotó: Gyökeres György) A CSEMADOK Központi Bizottságá­nak képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Ob­­zor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Tele­fon: 336-686, főszerkesztő-helyette­sek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesz­tő: Král Petemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfi­zetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame n. p., Ko­sice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesí­tő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdeté­sek: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. In­dex: 492 11. __________________________ Hétvégi levél Nemsokára decembert mutat a kalendá­rium, s az esztendő végének közeledtével egyre nagyobb lesz az izgalom a csalá­dokban. Kicsik és nagyok egyaránt a karácsonyi ajándékvásárlás lázában ég­nek, szinte nincs is más téma mostaná­ban, amiről odahaza vagy a munkahe­lyünkön nyugodtan beszélgetni tudnánk. Ez persze némiképp érthető is, hiszen már-már a génjeinkben hordozzuk az effajta évvégi izgalmakat, ráadásul a vásárlási láz legalább olyan fertőző mint az influenza: kevés az olyan ember, aki nem kapja el. Talán ezzel is magyaráz­ható, hogy ilyenkor könnyebben megfe­ledkezünk más, nem kevésbé fontos fela­datokról és teendőkről. Én ezúttal csak egyet említenék: a pályaválasztás kérdé­sét. Évről-évre nagyon sok családban okoz fejtörést — sőt valljuk meg: nem kis gondot is — ez a téma, s bár tudom, hogy a legtöbb helyen a szülők és a gyermekek alaposan megvitatják ezt a kérdést, mégis rendszerint az utolsó pilla­natra marad a végleges döntés. Sokan talán abban reménykednek, hogy gyer­mekük, aki eddig makacsul kitartott el­határozása mellett mégiscsak meggon­dolja magát és egy divatosabb, jövedel­mezőbbnek ígérkező pálya mellett dönt; az ügy előmozdítása érdekében hajlan­dók akár „összeköttetéseket" is keresni, persze többnyire hiába. Ezek a gyerme­keiknek „jót akaró" szülök általában nem törődnek csemetéjük vágyaival, el­képzeléseivel, azt hiszik, hogy ők jobban meg tudják ítélni, mire van szüksége a gyereknek. Nem gondolnak arra, hogy olyan célok elérésére serkentik őt, ame­lyek számára elérhetetlenek, mivel nincs elegendő tehetsége hozzá. Az a fiatal, akinek a szülei választanak „megfelelő" pályát, általában nem nagy kedvvel tanul új iskolájában, s ha el is végzi tanulmá­nyait, elégedetlen, megkeseredett, helyét nem találó felnőtt lesz belőle. Sajnos a másik véglet sem ritka. Sok szülő szinte lebeszéli tehetséges, jó fejű gyermekét arról, hogy tovább tanuljon, vagy olyan pályát válasszon, ahol csak rengeteg tanulással és kitartással lehet célhoz érni. Statisztikák bizonyítják, hogy az utóbbi években csökket az érdeklődés a gimnáziumok iránt, s gyakran olyan diákok is bekerülnek ezekbe az iskolák­ba, akik alkalmatlanok az egyetemi vagy főiskolai tanulmányokra, jóllehet a gim­nazisták többségének — elvileg — felső­fokú oktatási intézményben kellene vég­leges szakképesítést szereznie. A nem kellően ösztönzött vagy szülei rábeszélé­sére ambícióit feladó fiatal ugyancsak elégedetlen lesz sorsával, örökké csak sóvárogni fog valami után. Gondolom, érthető ezek után, milyen meghatározó fontosságú a gyermekek életében a pályaválasztás. Most még nem késő megtalálni a helyes döntést, van még idő — az ajándékvásárlással járó lótás-futás közepette is —, hogy megbeszéljük a családi körben, illetve gyermekünk tanáraival mi lenne az a szakma, az a pálya, amely gyermekünk számára a legalkalmasabb, a legmegfe­lelőbb. Foto: PRANDL SÁNDOR

Next

/
Thumbnails
Contents