A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-13 / 29. szám
492 11 vinni, amit teljes egészében átérez az ember, de azt is úgy, hogy az inspiráló látványból a gondolat maradjon meg a képen. Úgy érzem nem véletlen az sem, hogy Duncsák Attila — kiváló rajzkészségének, komponáló képességének köszönhetően — az Ungvári Képzőművészeti Szakközépiskola (1954—1959) diákjai közül is hamar kiemelkedett. Középfokú tanulmányai befejezése után ugyan két évig reklámgrafikusként dolgozott, de 1961-ben első próbálkozásra felvették a leningrádi Iparművészeti Főiskolára, ahol az üveg-kerámia tanszék hallgatója lett. Az anyagszerüség ismérveit, az üvegben való gondolkodást a világszerte elismert Borisz Szmirnov professzortól, a komponálást Vladimir Markovtól, a technológiát és kivitelezést pedig Fedor Entelisztöl tanulta. Az értékek befogadása felé mindig nyitott fiatalemberben a főiskola Duncsák Attila: Ungvári emlék, 1983 (Tempera, 80 X 60, magántulajdon) szellemisége, és maga Leningrád a tör- | ténelmi múltjával, építészetével. Nagy Péter korabeli klasszicizmusával — és nem utolsósorban az Ermitázs világhírű gyűjteményével — mély nyomokat hagyott. Úgy tűnik, hogy sajátos stílusának kialakulására még a korai reneszánsz művészet, valamint az olasz- és i az orosz ikonfestészet is rányomta bélyegét. Duncsák Attila hutakész, tehát forrón formázott, szabad fúvással készülő egyedi üvegtárgyai már 1967-ben, az Ermitázsban megrendezett „Szovjet üveg" c. kiállításon kiváltották a kritikusok elismerését, s ezért nem is véletlen, hogy főiskolai tanulmányainak bevégzése után egy évvel, 1968-ban a Szovjet Képzőművészeti Alap-, 1971-ben pedig a Szovjet Képzőművészeti Szövetség tagjainak sorába is felvették. A beléhelyezett bizalmat sajátos formavilágot teremtő, új művészi igazságokat hordozó alkotásaival a hetvenes években Ungváron még tovább erősítette. Más egyéb mellett olyan jelentős munkákat is elvégzett, mint az ungvári repülőtér várócsarnoka 36 négyzetméteres színes üvegablakának megtervezése és kivitelezése, mely nem mást, mint a repülése történetét ábrázolja. Kiemelésre méitó az a munkás-paraszt tematikájú mozaik faliképé is, mely az ungvári szakszervezet területi klubjának falát díszíti, nem beszélve a népi motívumok ihletésére készült kerámia faliképéről, mely a Munkács melletti Kárpáti Szanatóriumban található. Mind e mellett hangsúlyozni kell, hogy Duncsák a festészetről nem mondott le. Témáit híg temperafestészettel találóan oldja meg. Szembeötlő, hogy festészetében — főleg a felületmegoldásokban — fj motiválólag hatnak kerámia- és üvegkísérletei. Duncsák Attila alkotásai 1969-es első ungvári önálló kiállításának megrendezése óta sikeresen szerepeltek több közös tárlaton Moszkvában, Leningrádban, Kijevben, de Magyarországon, Romániában és itt nálunk Csehszlovákiában is. A két éve Kassán (Kosice) élő és alkotó Duncsák Attila továbbra is minden bizonnyal még sok új színt hozó, értékes munkával fogja gazdagítani kortárs képzőművészetünket. Királyhelmeci (Kráf. Chlmec) kamara jellegű kiállítása után első önálló kassai bemutatkozására ez év szeptemberében kerül sor. SZASZÁK GYÖRGY káiról magam is azt vallom: képi világában valóban nincs nyugalom, egyensúly, klasszikus értelemben vett harmónia. Művészetének lényege a mozgás, a gondolkodás, és a lét folyamatosságának kifejezése. És ez akkor is igaz, ha régebbi és újabb alkotásai sorában számos mese- és legendahős kell életre. (Pl. Daidalosz Nap felé szárnyaló fia — Ikarosz, vagy az önmagát kereső Oidipusz, a búsképű Don Quijote stb.) Az 1940-ben Ungváron született Duncsák Attiláról el kell mondani, hogy a színek, vonalak, formák koragyermekkorától rendkívül vonzották. Szobafestő édesapja munkáját is képes volt órákig tágranyílt szemmel figyelni, és azt sem tagadhatja le, hogy világraeszmélésének folyamatában a képzőművészetnek igen nagy szerepe volt. Különösen Erdélyi Béla, a kárpátukrajnai festők nesztora volt rá nagy hatással. Tőle tanulta meg, hogy csak azt szabad vászonra á HÉT galériája Duncsák Attila „Töprengő, nyugtalan természetű fiatalember Duncsák Attila. Amolyan folytonosan vívódó alkat, aki olykor napokig maródik a legkisebb dolgokon is. S ha ilyenkor gondolatai kissé delíriumszerű világba is kalandoznak — ez ritka pillanataiban készült festményein érhető nyomon leginkább — igazán otthon mégis a jelenben érzi magát." — olvasom Erdélyi Gábor észrevételeit a Kárpáti Igaz Szóban. Duncsák Attila mun
