A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-11-09 / 46. szám

t Mount Everest megnevezés­nek Nepálban bizony nem na­gyon örülnek. Azok a földmé­rők, akik felfedezték a szenzá­ciós tényt, hogy a Mount Eve­rest a Föld legmagasabb hegycsúcsa, főnöküknek akarván kedveskedni, róla nevezték el a felfedezett csúcsot, a főnököt ugyanis Everest úrnak hívták. A tibetiek azelőtt Csomolungmának, vagyis a „föld istenanyjának" nevezték a csúcsot, a nepáli gyerekek az iskolá­ban pedig mint Sagarmatháról, „a ten­ger hullámának homlokáról" tanulnak, mivel a hegycsúcs olyan, mint a tenger hulláma, ahogy a Himalájától északra kiemelkedik a Tibeti-fennsíkból. Először 1971-ben közelítettem meg a Sagarmathát. Akkor autóval utaztunk Bratislavából Káthmanduba és ugyan­így vissza. A két távoli főváros között 25 000 kilométert tettünk meg. Egy tudományos sportexpedíció engedélye­zése végett utaztunk Nepálba. Az expe­díció kutatóinak a Mt. Everest pontos magasságát kellett volna megállapíta­niuk lézermódszerrel. Ehhez a hegymá­szóknak fel kellett volna juttatniuk a készülék fényvisszaverő tükrét. Az ex­pedíció azonban technikai okokból nem sikerült, de igyekezetem, hogy a Sagar­­matha közvetlen közelébe kerüljek, to­vább élt bennem. Néhány évvel később szinte kéznyúj­­tásnyira kerültem a világ legmagasabb csúcsához. 1981-es világ körüli uta­mon, barátommal és útitársammal megálltunk Új-Zélandban. Meglátogat­tuk Sir Hillaryt aucklandi házában, a Remuera negyedben. Felemelő érzés volt kezet fogni azzal az emberrel, aki először állt a Mt. Eve­rest csúcsán. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy olyan közel kerültem a Sagarmatha csúcsához, mint még soha ... Az utóbbi hónapokban kötelessége­im — és meg kell mondjam, kellemes kötelességeim — kétszer szólítottak Nepálba. Az utóbbi nepáli utam alkal­mával engedélyt kaptam a nepáli hiva­taloktól az első csehszlovák tudomá­nyos hegymászó expedíció tevékenysé-Találkozásom a Mount Everesttel mIÉÉk pl isd1 j gére a világ legmagasabb hegyén. Ez az engedély 1984 őszére szól. Káthmanduban az idén februárban voltunk. A Turisztikai Minisztériumban és a Nepáli Nemzeti Parkok főigazgató­ságán a tárgyalások miatt öt-hat napot kellett várakoznunk a hivatalok végső döntésére. Nem kellett törni a fejünket, hogyan használjuk ki ezt az időt. Febru­árban tartósan szép idő van. Néha any­­nyira derült az ég, hogy Káthmanduból tisztán láthatók a hegyek. Barátommal Michal Orolinnal elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a Sagarmatha alatti alaptábort. Már az első nap nagy élmé­nyünk volt. Az utazás első részét a világ legmagasabb csúcsa felé repülőn tet­tük meg. Kis Cessna géppel közeled­tünk a Himalája hegycsúcsai felé. Luk­lába repültünk. Ez a település majdnem 2 800 m magasan terül el a Duth Kosi völgyben. A látogatók és az érdeklődök többsége Lukiából indul gyalogtúrára, hogy láthassa a világ legmagasabb csú­csát. A hegymászó csoportok 2—3 héttel később érkeznek ide. Látogatásunk ide­jén — február közepén — a „trekingis­­ták" idénye zajlott. (A „trek" járdát jelent a „treking" pedig egy igényes, 20

Next

/
Thumbnails
Contents