A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-11-02 / 45. szám
492 11 rozott. Ez az a bizonyos dallam, amelyre Bertók vagy Bársony táncolta, illetve amelyre Nagysallóban (?) táncolták. Az e típushoz tartozó névvel nem megjelölt további verbunkok dallamilag sem kötöttek. Rendszerint újabb stílusú, feszes ritmusú dalra vagy katonanótára táncolják. Például Martoson közkedvelt a Fújdogál a szellő... a Jaj de sokat áztam, fáztam, fáradtam ..., Tardoskedden az írok, írok, mindig írok, sej, huj, levelet a babámnak..., a Házunk előtt, házunk előtt folyik el a kanális ... stb. Elég a zenésznek verbunkost parancsolni, és ő már húzza is a szokásos dalok közül valamelyiket. A verbunkost mindig zenére járták. Általában cigány- vagy parasztzenekar muzsikált. Minden falunak, illetve vidéknek volt saját zenekara, néhol több is. A tánc motívumkincsében nagyon gazdag. A verbunkosokban mindazokat a motívumokat alkalmazták, amelyek a páros csárdásokban vagy más férfitáncokban is előfordultak. De a férfiak is szívesen alkalmazták a csárdásban a verbunk csapásoló lépéseit, különösen mikor párjukat elengedve szabadon cifráztak. A verbunk tipikusan férfitánc, de egyes falvakban a jókedv tetőfokán az asszonyok is járták. Például Naszvadon a két asszony táncolta sallai verbunkot sikerült is filmre rögzítenünk. Táncuk inkább tréfás utánzó tánc volt. A motívumok megegyeztek a férfiak táncának motívumaival — az asszonyok tőlük tanulták el. Kéménden (Kamenín) a verbunkosban lépő-, cifra-, tükörcsárdás-, bukó-, terpeszugró-, lengető-, lengető bokázóval-, lengető terpeszzárással-, csapásoló-, tapsoló-, ugró-, forgómotívumok fordulnak elő. Az 1966-os néprajzi gyűjtésűnk alkalmával összesen 53 motivumváltozatot sikerült lejegyeznünk. Természetesen ahány táncos, annyiféle a díszítése egy-egy lépésnek. Van a táncukban közös lépéscsoport, de a tánc egyéni jellegét a sajátosan csak arra az egyénre jellemző lépést 5—10 motívum adja. A táncosok egymás figuráit igyekeztek eltanulni, de azt előadás közben már megváltoztatva iktatták be a táncukba. Ez is a virtuskodás egyik velejárója. Más falunak is hasonlóan gazdag volt a verbunk formája. Az előző írásunkban Tardoskeddét (Tvrdošovce) ismertettük részletesebben, de Jókán (Jelka) is változatos a motívumkincs. A tánctípus jellegzetes vonásai lényegében az egész területen megegyeznek, ezen írásunkban a sajátosságokra igyekeztünk rámutatni. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Kontár Gyula Előző írásunkban a Mátyusföldön fellelhető szabályozott szerkezetű verbunkos táncokról szóltunk, jelen írásunkban a szabályozatlan szerkezetű (szabad) verbunkosokat mutatjuk be. Kötetlen, felépítését csak a belső törvényszerűség, az előadó táncos mindenkori hangulata határozza meg. Szólótánc, de egyszerre többen is táncolhatják, a táncosok azonban ilyenkor is külön, egyénien a saját szólótáncukat járják. A legényiférfiúi virtuskodás nagyon jó kifejezőeszköze. E funkciójának hangsúlyozására hadd idézzük Maácz Lászlót: „... Parasztságunk szokásvilágában és táncrendjében a verbunk igen változatos szerepkört töltött és tölt be. Azon túl, hogy mint kedvelt mulatótánc a lakodalmak, paraszti bálok, vasárnapi „tánc"-ok (táncos összejövetelek), házimulatságok táncrendjében általában teret kapott, a helyi hagyomány a legtöbb helyen a táncrenden belül elfoglalt helyzetét is meghatározta. Tudjuk például, hogy a verbunk a mulatságok és bálok nyitótánca volt, amíg a lányok gyülekeztek, addig a legények a tánchelyen a kocsma közepén verbunkoltak". (Magyar népi táncok, táncos népszokások. Bibliotheca, Bp. 1958.) Általános jellemző, hogy a kötetlen szabad verbunkok megnevezései személy- vagy falunévhez kapcsolódnak. Ez is bizonyítja, szólisztikus, sajátos tánci funkciójukat. Felső-Mátyusföldön a Bertóké vagy Bársonyverbunk a domináns, Középső- és Alsó-Mátyusföldön pedig a Sallai megnevezés az uralkodó. Az előző személynévhez, az utóbbi falunévhez kapcsolódik. Ez annak az eredménye, hogy az adott személy, vagy az adott faluban táncolták a legszebben, így vált közismertté a név. A névhez kötött szabad, szabályozatlan szerkezetű verbunk dallama meghatá-MATYUSFOLD
