A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-13 / 29. szám
A fátyol országa — így nevezték Tunéziát három évtizeddel ezelőtt. A tunéziai nők serdülőkoruktól öregségükig szigorúan eltakarták arcukat és testüket, kevesen tanultak iskolában, férjüket szüleik választották, s gyakran kéthárom másik feleség is élt mellettük. Nem volt joguk a váláshoz, s a bíróság még a tanúvallomásukat sem fogadta el férjükkel szemben. Az ötvenes években is előfordult, hogy a lányok inkább az öngyilkosságot választották, semhogy elfogadják szüleik döntését a jövendőbeli megválasztásában. A házasság előtti legkisebb kacérkodásért apjuk vagy fivérük véres megtorlása várt rájuk... Ez volt Tunézia, a fátyol országa az 1956-ban kivívott függetlenség előtt. És sétáljunk végig napjainkban a tuniszi Óváros, a fallal körülvett Medina utcáin, a szukban vagy pálmafás Burgiba sugárúton! Mennyi és milyen csinos lányt, asszonyt látunk, akikről inkább Párizs, mint a tegnapelötti Tunézia jut az eszünkbe! Nem véletlen, hogy a tuniszi nők mini-bikiniben ott vannak minden világszépe-választáson és természetes szépségükkel sikert aratnak. Évtizedekkel ezelőtt elképzelhetetlen volt, hogy „Miss Tunisie" fürdőruhában lépjen a nyilvánosság elé! Még az ellenfelei is elismerik, hogy Habib Burgiba köztársasági elnöknek elévülhetetlen érdemei vannak két forradalmi jelentőségű társadalmi reform elindításában: a közoktatáséban és a nők felszabadításában. Az írástudatlan-20
