A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-19 / 43. szám

Energiatakarékos világban élünk. Hacsak ki nem találunk valami újat, a takarékosság is csak ideig-óráig (pár száz évre) oldja meg az emberiség gondját. A címben a növényvilág titkait ígértem, hogy kerül ide az energia? Minden mindennel összefügg, mondaná a filozófus. Napjaink emberét azonban nem a filozófia, hanem a mindennapi élet tanította meg arra, hogy a növényvilág titkai és az energia nagyon is összefüggő fogalmak.

Az életszínvonal állandó növekedése a szocializmus egyik fő vívmánya. Igényeink is nagyobbak. Ma már nem csak idényben, de az egész év folyamán szeretnénk sok friss zöldséget fogyasztani. Ehhez a természeti feltételek részben adottak. Csak egy kis energia kell hozzá és kora tavasztól késő őszig tele a pult. Mit tavasztól ?! Hiszen decemberben még friss karfiolt eszünk, márciusra pedig itt a saláta! Az árufelvásárlás és a. piaci terítés mikéntjéről, a hiányosságokról majd máskor szólok. Ahhoz viszont, hogy termelni tudjunk, először is vetőmagra van szükség. És már itt is van egy helyen minden, amivel a Semex Királyfai (Kráfovná pri Senci) Növénynemesítö Állomásán foglalkoznak.

Michal Duda agrármérnök, a tudományok kandidátusa elmondta, hogy a termálvíz mezőgazdasági hasznosításának lehetőségeit kutatják.

— Kutatásaink azokra a melegvizű forrásokra terjednek ki, ahol a víz hőmérséklete nem oly magas, hogy alkalmas lenne a hagyományos, fűtőtestes hőfejlesztésre, de más módon esetleg hasznosítható lenne. Sok gondot okoz az inkrusztáció. Az ásványisókat tartalmazó termálvíztől a vezeték falán kéreg képződik, idővel elzárja a víz útját — szóval, van még mit kutatni. További lehetséges energiaforrás a meleg ipari víz. Primőr növények hőkezelésére ez is kitűnő, de a munkamódszert még pontosítani kell. Én, személyesen az atomerőművekben melléktermékként keletkező hőenergia mezőgazdasági hasznosításával foglalkozom. Ez is egy a még kihasználatlan lehetőségek közűi. A konyhakertészeti növények választékát és a betakarítási idényt nemcsak az így vagy úgy, de mindenképpen energiaigényes hajtatásos módszerek bevezetésével, hanem új zöldségfélék meghonosításával is lehet bővíteni. Ilyen például az ízletes, lilás végű föld alatti sarjaiért termesztett spárga, az ugyancsak lila színű articsóka, amelynek fészkes virágzatát főzve fogyasztjuk vagy a bimbóskel, amelynek bimbócskái, gumói késő ősszel, dérütötten, bundában kirántva a

legfinomabbak. Más egyéb, az éghajlati viszonyainkat jól bíró zöldségfélék honosításával is foglalkozunk.

Még mielőtt végleg elkalandoznék a szakácsmüvészet berkeibe, gyorsan visszatérek a növénynemesítéshez. Annál is inkább, mert másik beszélgetőtársam, Frantisek Caputa, a növénynemesítők azon gárdájába tartozik, akik eredményes munkáséletre tekinthetnek vissza. Büszkén vallja kortárs kollégájának Rákóczi Lajost, a -sósszigeti (Solivary) nemesítőt és Szarnák Istvánt, aki Diószegen (Sládkovicovo) dolgozik.

A természet törvényeinek megismerése és alkalmazása, a növényvilág titkainak felfedése, bölccsé és megfontolttá tette ezt az embert. Munkája nehéz és sok-sok türelmet igényel, de a végén eredményt hoz. Babusgatja, dajkálgatja, ha nem is a szó szoros értelmében, a sarjadzó magot, dédelgeti míg szárba szökken azután, ha minden tényező kedvezően alakul, elismert fajta lesz belőle. „Lombikjában" most alakul (vagy nem alakul) elismert fajtává a szántóföldi zöldpaprika, a hajtatott retek, a fokhagyma, a csemegehagyma és a metélőhagyma egy egy újabb, az eddigieknél jobb tulajdonságokkal rendelkező fajtája és persze az ősz nemesítő büszkesége: a tntícale, ez a búza és a rozs előnyös tulajdonságait egyesítő keresztezés útján létrehozott gabonaféle. Mivel ez utóbbiról még nem hallottam, kérem mondja el, miért lesz az jó, ha termelni fogjuk?

— A KS—60-as triticalénk a legjobb úton van, hogy államilag elismert fajta legyen. Nagyon jó eredménnyel termelhető. Megfelelő talajon 7—8 tonnás átlagos hektárhozamot is ad. Elsősorban kitűnő takarmány, de bizonyos mértékig a kenyérliszt is helyettesíthető vele.

— A triticalén kívül milyen eredményt hozott az utóbbi évek munkája?

— Az 1977-es évtől foglalkozunk a retek nemesítésével. Mára a KS l-es retek a fajtakísérletek utolsó stádiumába jutott. Tulajdonságai : bőtermő, termése nagyobb, mint az eddigiek, korai, zsenge, gyenge. Kell ennél jobb? A KS 29-es fokhagymát szintén az állami fajtakísérletek csoportjába sorolták. Az eddigi eredmények nagyon biztatóak. A csemegehagyma termesztéséhez a munkamódszert még ki kell dolgozni, most elsősorban magot gyűjtünk.

Az új fajták nemesítésén kívül Királyfán foglalkoznak a vetőmagtermeléshez szükséges mag nemesítésével. A Rubin és a Jubilantka paprikák régi, jól bevált fajták. Itt nemesítik a Prazská krajová metélőhagymát, a Cesky ranny padlizsánt, a Kveta tököt, a korai káposztát és a Marcelka majoránnát.

A virágénekek „bimbós majoránnája" a magyar konyha régi, híres fűszere, de elterjedt az egész világon. A morzsolt növény különleges, egyedi ízű fűszere a legtöbb húsételnek. így hurka- és szárnyastöltelékhez, birkához, grillcsirkéhez kitünően használható. Kiskertben termelhető, nálunk főleg a Duna mentén honos. Innen kapta a nevét is. A magnemesítéssel Marta Skultétyová agrármérnök foglalkozik. Láttam a gazdagon bimbózó töveket, az ilyen egyedet öröm gondozni és majd a magjából fejlődő bokrocskát is vágni, szárítani s főleg értékesíteni!

A termelők várják a jóféle magot, ami Skultétyová mérnöknőt illeti, ő mindent megtesz a kedvező tulajdonságú magnövények kiválasztása érdekében. Az már a magtermelö vállalatokon és az egyéneken múlik, hogy milyen minőségben adják vissza a rájuk bízott magvakat. Mert ez kerül a boltba, a melegágyba. Amíg kifizetődőbb a drog termesztése, mint a magtermesztés, addig hiánycikk lehet a majoránnamag.

Az, hogy mit termelünk és mit eszünk — sok zöldséget és majoránnával fűszerezett hurkát-e közvetlenül összefügg a mindennapi élettel. Az élet minőségét azonban az életkörnyezet milyensége is befolyásolja. Kétségtelenül jobban érezzük magunkat a rendezett utcákon, a virágos kiskertek között, mint a gyommal benőtt árokparton.

Az egynyári virágok „atyja" Ivan Krizán agrármérnök. Ö vezet körbe a már-már beérő bársonyvirág vagy ha úgy tetszik büdöske, a szegélynövénynek is alkalmas, mézillatú, igénytelen, alacsony, szerény, apró lila virágú füles ternye, a rézvirág, a verbéna, a kakastaréj ágyásai között. Kicsit távolabb a kardvirág virít. Négy hektáron tobzódnak a színek és az illatok. Gyönyörű, akárcsak a növénynemesítők munkája.

HSTER MAGDA

Ma is élénken élnek bennem gyermekkon élményeim, főleg azokból az időkből, amikor gondtalanul lubickoltunk a Sajóban El el néztem a hasonló korú fiúcskákat, akik az otthonról elcsent mosoteknóben vagy a deszkából összetákolt „hajókon' vitették magukat lefelé az árral Egyetlen ruhadarab juk a térdig erő klottnadrág volt, evezőjük egy-egy deszkadarab vagy fadorong Mégis ők voltak a hős hajóskapitányok, akik sok sok veszéllyel néznek szembe a . rsagv úton. A ma Dunaszerdahelyen (Dun. Streda) élő fiatalember, Tóth József is hasonlóképpen ismerkedett a vízzel, a Dunával. Valaha szü leivel, testvéreivel Koiozsnémán ( Klzská Nemé) élt, közel a vízhez Sok hajós lakott a faluban és Jóska szívesen hallgatta színes elbeszéléseiket kalandosabbnál kalander sabb utazásaikról lefelé a Dunán, egészen a tengerig. Jóskának haragudnia kellett volna a Dunára, hiszen az 1965-ös árvíz elvitte az otthonukat, a szülőházat Ő azonban nem tudott haragudni a folyóra. Élénkebben éltek benne a hajóséletröl hallott romantikus tó' ténetek, a Verne-könyvekben olvasott kalan dók, mintsem gyűlölni tudta volna a Dunát Még kisfiú korában elhatározta; hajós lesz

Tóth Jóska álma teljesült. Amikor a nyár végén találkoztam vele. egy kissé nyugtalan volt, hiszen régen érezte már a talpa alatt a hajópadlót Hiányzott neki a víz. ciz orrfacsa ró iszapszag

— A Duna mellett nőttem fel. Sokszor kiültem a folyópartra, s néztem, hogyan úsznak el előttem a hajók, milyen kecsesen szelik a vizet Vágyódtam én is idegen tájak ra Romantika volt ez még akkor, ábrándo zás, de ez az élmény olyan mélyen belémivó dott, hogy máig fogva tart. Később, amikor a décíni hajózási szakközépiskolában tanulni kezdtem a szakmát, más is érdekein; kéz

dett. A gyermekkori álmom persze az volt hogy egyszer hajóskapitány váljon belőlem Ez azonban nem ment olyan simán .. .

— Végig kellett haladni a ranglétrán ...

— Valóban. Ez a dolgok rendje. Az iskola elvégzése után egy hajóra kerültem, de természetesen tisztában voltam azzal, hogy jó néhány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy hajóskapitány lehessek. Először tehát matróz lettem egy uszályon, majd altisztként szolgáltam. Később fedélzetmester, utána pedig kadét lettem. Végül aztán teljesült az álmom .. .

— A legtöbb ember a hajóskapitányt izmos, napbarnított, pipázó, szakállas férfinak képzeli. Érdekes módon ezek a tulajdonságok rád is jellemzőek, kivéve a dohányzást.

— A hajóséletet csak kívülről ismerő embereknek talán eszükbe sem jut, mekkora felelősség nyugszik a hajósok vállán. Nekem, mint hajóskapitánynak, felelnem kell a hajóért, a legénységért, az áruért, s nem utolsósorban azért, hogy az úton előforduló nehézségeket miképpen tudjuk leküzdeni, „áthidalni".

— A közelmúltban egy idős, nyolcvan esztendős volt hajósemberrel beszélgettem, aki azt mesélte nekem, hogy régen bizony nehéz volt a Dunán közlekedni, hiszen nem álltak a rendelkezésükre olyan műszerek, s az információknak olyan tömege, amely manapság segíti a hajósokat. Ha a helyzet úgy hozta, szinte minden fűzfánál, parti kocsmánál

12