A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-12 / 42. szám

Szerencsére már véget értek a hőgutával s egyéb megpróbáltatással fenyegető nyári napok. A felvételt Prandl Sándor készítette. Három hét különbséggel született meg két világhírű filmsztár Nastassja Kinski és Ornella Muti kisbabája, Aljosa, illetve Ca­roline. Mindkét kismama úgy érzi, most ébredt rá az élet igazi értelmére. S miután abban is egyetértenek, hogy a gyerek fejlődése szempontjából az anyatej a leg­kedvezőbb, mindketten szoptatják kisba­bájukat. Hallottuk-olvastuk-láttuk KÖZMŰVELŐDÉS Az utolsó óra A Smena Kiadói emlékezetes könyv világra jöttét segítette elő a közelmúltban: megje­lentette Bohuslav Chnoupek „Lámanie peca­­tí" (Pecséttörés) című terjedelmes munkáját. A könyv a más nemzetiségű, főleg a francia és a szovjet partizánok szerepét vizsgálja a Szlovák Nemzeti Felkelésben, és Vladimír Minác szerint „... Már most megállapítható, hogy a mű a legújabbkori szlovák irodalom fontos alkotása, amely szemléletével, nyelvi szépségével és pontosságával az utóbbi évek legjobb írói teljesítményei közé sorolha­tó a kritikusok egyöntetű véleménye szerint is." Minác az új könyv ünnepén beszélt au­gusztus végén, a bratislavai, Tomasik-utcai új művelődési házban. A bensőséges író— olvasó találkozó résztvevője volt persze Bo­huslav Chnoupek is, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság külügyminisztere. A szerző elmondotta, hogy még mindig sok a törlesz­­tenivaló a Szlovák Nemzeti Felkelés króniká­jának feldolgozásával kapcsolatban, pedig az eltelt évtizedben jelentősen megszapo­rodtak a használható, eddig ismeretlen do­kumentumok. Az író az utolsó órának nevez­te a nyolcvanas éveket: kevesen élnek már az egykori hősök közül, meg kell hát gyorsí­tani az adatgyűjtést — közölte. Az augusztusvégi könyvünnep vendége volt két francia és egy szovjet partizán is. A hangulatos, négyszáz olvasó jelenlétében zajló százötven perc igazolta, hogy a jó könyvekre rohanó világunkban is felfigyelnek az emberek. Chnoupe’k szavait hallgatva azon gondol­kodtam, akad-e vajon olyan hazai magyar író, aki ebben az „utolsó órában" összegyűjti és könyvvé formálja a magyar nemzetiségű partizánok nem kevésbé hősies helytállását a felkelésben? (batta) KÖNYV Thurzó Gábor: Napló helyett ......mindig akartam naplót Írni, de sosem tudtam. Most, ami alább következik, vég­eredményben napló, évtizedek távolá­ból ..." — írta Thurzó Gábor közel hétszáz oldalas Napló helyett című posztumusz könyvének első lapjain. A kötet valóban nap­ló; úgy napló, hogy minden írása szorosan és elválaszthatatlanul kapcsolódik az író hét­köznapjaihoz és ünnepnapjaihoz, egyszóval az író életéhez. Mert úgy vall másokról, hogy önmagát sem hagyja ki. Thurzó Gábor érdekes, lebilincselő könyve öt részből áll. Az „Anyám nagyon messze van" — című első rész kissé vegyes szer­kesztésben tartalmaz beszélgetést a szerző­vel, kitűnő hangjátékot, külföldi utazásairól szóló szórakoztató beszámolót, érzelmes (de nem érzelgős) búcsút anyjától. A „Házi vetítő" — cím alatt összefoglalt második rész Thurzó film- és filmes élmé­nyeit gyűjti csokorba, valós képet nyújtva az ötvenes évekről (amikor a szerző a filmgyár­ban dolgozott dramaturgként), és a magyar, valamint a külföldi filmszakma markáns egyéniségeiről. A vaskos kötet harmadik részében, a „Függöny nélküliben tűnnek fel a világot jelentő deszkák nagyjai: Rajnai Gábor, Seny­­nyei Vera, Jávor Pál, Ungvári László, Mezei Mária, Rózsahegyi Kálmán, Latinovics Zoltán — hogy csak néhányat említsünk. „Találkozások, búcsúzások, emlékek" — címet viseli a soron következő negyedik rész. Thurzó a nyugatosokkal kezdi, majd feltűnik Szobotka Tibor, Rónay György, Máriássy Fé­lix, és mindnyájan, akikhez az írót bensősé­ges kapcsolat fűzte. A kötetet a „Forog a lemez" — című ötödik rész zárja, megidézve benne Karin­­thyt, Krúdyt, Juhász Ferencet és Vujicsicsot stb. Thurzó Gábor „Napló helyett" című műve, most, hogy a szerzője nincs már köztünk, és a kötet lapjain szereplő alakok többsége is eltávozott az élők sorából, nemcsak figyel­met érdemlő és figyelmet lekötő olvasmány, hanem egy kissé már történelem. És végső soron szíve egész melegével írott — igaz szabálytalan — napló a javából. Mert Thurzó nemcsak ismerte és hallgatta valaha meg­idézett alakjait, barátkozott velük, hanem — hibáikkal együtt — szerette őket. Ardamica Ferenc Arnold Zweig: A wandsbeki hentesbárd Arnold Zweig Sziléziában született, több né­met egyetemen tanult filozófiát, művészet­történetet, nyelveket, pszichológiát és ger­manisztikát. Az első világháborúban szinte minden frontot bejárt s rádöbbent, milyen szörnyű csapás az emberiségre a háború. Ekkor már íróként jegyezték Németország­ban s ő egyre jobb művekkel öregbítette nevét. Zweig csalódott a polgárság kultúr­­missziós szerepében, s kereste a kibontako­zás, a legalkalmasabb kiút lehetőségét. Nyolc kötetre tervezte azt a regénysorozatot, amelyben kora társadalmának ellentmondá­sait kívánta megrajzolni. Ennek a sorozatnak volt első kötete, a színpadra is alkalmazott s közismert Grísa őrmester. A sorozat el is készült, s olyan kitűnő regények fémjelezték, mint A verduni iskola, Egy király beiktatása stb. Hitler hatalomra jutásával Zweignek is emigrációba kellett vonulnia. A háború után, 1948-ban az NDK-ba tért vissza, ahol ma­gas kulturális tisztségeket töltött be. Elnöke volt a Német Művészeti Akadémiának, majd a PEN-Központnak. 1949-ben jelent meg A wandsbeki hentes­bárd című regénye, amely hiteles képet rajzol Hitler Harmadik Birodalmának megfertőzött társadalmáról, különösen a német kispolgár­ról. A mű központi alakja Albert Teetjen hen­tesmester. A cselekmény a harmincas évek végén, 1938-ban indul. Hitler Hamburgba készül, hogy meglátogassa a híres Hanza-vá­­rost. A város elöljáróságát bosszantja, hogy a négy halálraítélt kommunistát még nem vé­gezték ki, mert a megbetegedett hóhér he­lyett senki sem vállalkozott a foglyok lefeje­zésére. Végül is a wandsbeki hentesmester, Teetjen vállalkozik rá, ha nem árulják el senkinek a titkot. A dolog azonban kitudódik, s ő koldusbotra jut, mert a vásárlók messzire elkerülik a boltját. Elkeseredésében öngyil­kos lesz, pontot téve galádságára. Arnold Zweig kitűnő társadalom-rajzot ad a háborúra készülő náci társadalomról, a német kispolgárról, amely egyre odaadób­­ban támogatta Hitlert. Az érdekes és fölötte izgalmas regényt Zsámboky János és Kar­­doss Tilda fordította. —dénes— HANGLEMEZ Szöktetés a szerájból Zenei körökben az „évszázad fényképe" jel­zővel illetik azt a felvételt, mely a harmincas évek elején a kor nagy mestereinek találko­zását örökítette meg. Ezen a nevezetes ké­pen ott látható békés egyetértésben az öt nagy rivális, nevezetesen: Wilhelm Furt­wängler, Arturo Toscanini, Bruno Walter, Erich Kleiber és Otto Klemperer, akik közül az utolsó az amerikai kényszeremigráció után 1950 júliusáig, kerek három és fél éven át a budapesti zenei élet középpontjában állott. Bár rengeteg hangversenyt is vezé­nyelt, sőt a Nemzeti Színház máig emlékeze­tes Szentivánéji álom előadásánál is ő diri­gálta Mendelssohn kísérőzenéjét, mégis mű­ködésének súlypontja az Operaház volt. Az éppen százéves Operaház egyik aranykorá­nak nevezik ezt a legendás időszakot. Klem­perer operarepertoárja roppant széles skálán mozgott, hiszen Verdi, Wagner, Mu­szorgszkij müveit egyaránt vezényelte; leg­kedvesebb mestere azonban mégiscsak Mo­zart volt. Több ciklusban is vezényelte az öt nagy Mozart operát s hallgatóit egy életre szóló élménnyel ajándékozta meg. Klemperer hangversenyeit, de főleg opera­estjeit előszeretettel közvetítette egyenes adásban a rádió, s ezeket a műsorokat egy-kétszeri ismétlés céljából, selakklemezre rögzítették. Néhány éve napvilágra kerültek ezek a hangdokumentumok, és kiderült, hogy bizonyos részeik némi hangtechnikai kozmetikai beavatkozás után még ma is használhatók. Ennek köszönhetően kezdhet­te meg a Hungaroton is „Klemperer Buda­pesten" című missziót teljesítő sorozatát. A közelmúltban már a hetedik lemez látott napvilágot, és ezen Mozart zseniális vígope­rája, a Szöktetés a szerájból hallható. Klem­perer az ötvenes évek elején Londonba he­lyezte át működésének központját, s ott új stúdió-felvételeket készített Mozart operái­ból, de ezek között a „Szöktetés már nem szerepel. így igen fontos zenetörténeti doku­mentum ez a Hungaroton kiadvány, mert az egyetlen, mely bemutatja az utókornak egy nagy Mozart-tolmácsoió felfogását és kon­cepcióját a műről, az élő előadás lendületé­vel és atmoszférájával. És még egy szeren­csés momentum. Míg az eddig megjelente­tett lemezeken csupán részletek szerepelnek az egyes operákból, addig a „Szöktetés" teljes zenei anyaga kiadásra kerülhetett. Per­sze nem hi-fi hangminőségben, de nagyon jó mono-színvonalon. És ha még hozzá vesz­­szük, hogy az egyes szerepeket Gyurkovics Mária, Rosier Endre, Székely Mihály, Gencsi Sári és Kishegyi Árpád keltik életre, a lemez mai hallgatójának is a legtisztább zenei él­mény jut osztályrészül. Varga József 9

Next

/
Thumbnails
Contents