A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-07-13 / 29. szám

Tarka színezetű kis bogár. A világon körülbelül ezer faj él, ebből hazánkban mintegy nyolcvan található. A kertészetre nézve igen hasznos, mert levéltetvekkel táplálkozik. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a nép és a gyermekek ajkán forgó számtalan neve. Hogy mivel sikerült ezt a megkülönböztetett figyelmet megszereznie? Valószínűleg gyors lábaival és pettyes szárnyaival. Mert mit is csinál a katica, ha tenyerünkre vesszük? Először összehúzódva holtnak tetteti magát, majd gyorsan futásnak ered, s az ujjunk végéről hirtelen elrepül. A néphiedelem szerint ha ilyenkor verset mondunk vagy énekelünk neki, akkor a bogárka még gyorsabban szalad és még hamarabb repül el. Repülésének irányáról pedig a sorsunkra, jövőnkre következtethetünk.

Ezekből a katicabogár-röppentőkből szeretnék most néhányat bemutatni. Egy kivételével mind a Mátyusföldjéröl származik. A kivételezett egy pedig a Csallóközből.

A röppentő dalocskák túlnyomó többségében a gyermekek a katicabogarat ijesztgetéssel próbálják gyors elrepülésre késztetni. Mintha csak társuk volna, aki otthon rossz fát tett a tűzre, cinkos együttérzéssel éneklik neki:

Máskor meg a tatárokkal és törökökkel, népünk egykori ellenségeivel ijesztgetik :

Katicabogárka, szálljál el, Jön az anyád söprűvel. Agyonver! (8)

Vagy rövidebben így:

Katóka, röpülj el.

Jön az anyád söprűvel! (3)

Katicabogárka,

Szállj el, szállj el.

Jönnek a tatárok,

Levágják a nyakadot! (6)

Esetleg így:

Szállj el, szállj el, katóka.

Jönnek a tatárok! (3)

Itt már nem cinkostárs a katicabogár, hanem társ az üldöztetésben, bujdosásban. Az üszkös házromok közül, a temetetlenül heverő halottak mellől az erdők sűrűjében, a nádasok ingoványai közé menekülő ember sorstársa. A közel hét és fél évszázaddal ezelőtti tatárjárás keserű emlékét idézi e dalocska.

A tizenhatodik század keserveit is megőrizte számunkra egyik katicadalunk. A szerencsétlen kimenetelű mohácsi csata után Buda és az akkori Magyarország középső része 150 évre török uralom alá került. A török hódoltsági területen a pusztítás, rablás és a fosztogatás lett úrrá. Hogyan árulkodik erről a bogárröppentő?

Katalinka, szállj el.

Jönnek a törökök.

Sós kútba tesznek.

Onnan is kivesznek.

Szekér alá tesznek.

Onnan ki se vesznek.

Mikor jönnek a törökök,

Mindjárt agyonlőnek. (7)

Talán nincs is ember, akit ne érdekelne saját sorsa, jövőjének alakulása. A

leányok elsősorban arra kíváncsiak, liogy mely irányba viszik őket majd feleségnek. Eléneklik a dalocskát, s a katica megmutatja nekik:

Bum-bum bácsi,

Merre viszel férjhez?

Lefelé, fölfelé.

Vagy a temető felé? (5)

A befejező sornak egy másik változata:

Vagy a menyország felé? (1)

A fiúkat ugyanekkor legfőképpen az foglalkoztatja, milyen irányban van az a város, ahová őket katonának viszik. A katica — ha megkérdezik tőle — ezt is megmutatja:

Bum-bum bácsi.

Hová visznek katonának?

Föl vagy le? (2)

Esetenként a katicának igaza is lehet. Ha pedig tévedett: ugyan, ki emlékezik vissza már arra ?!

S végül figyeljük meg a következő, Csallóközből származó röppentőt. Csak azért közlöm a mátyusföldi anyaghoz csatolva, mert elragadott bűbájos szépsége.

Katicabogárka,

Pettyes ruhácskába

Röppenj el... (4)

Gyermeki tisztaság, egyszerűség és őszinteség árad e rövid három sorból. Aki mondja, nem ismeri a nyomasztó múltat, a bűnös fegyvereket, nem érzi háta mögött az üldözőket. Díszes ruhácskájában a katicabogár szabadon szállhat, magáért a repülés gyönyöréért. Szinte érezzük a pillanatot, amikor ujjunk végéről a szabad végtelenbe lendül. Egy pillanatra úgy érezzük, mintha mi is vele együtt lebegnénk. S amikor vége a varázslatnak, továbbra is hiszszük; ha el is repült, azért a miénk marad. Mint a kézre hulló s ott elolvadó hópehely.

Katicabogárka, katalinka, katóka, mi azt szeretnénk, ha fenyegetés nélkül élhetnénk, mi is és utódaink is. Ha a tatárok és törökök mellé nem kerülne már más fenyegetés, például az amerikai rakéta. Nem akarjuk közös világunkat pusztulásnak kitenni, gyönyörű pettyeidet elveszíteni. Nem akarjuk, hogy egy világégést esetleg túlélő gyermekeink vagy unokáink ajkáról a következő évezredben így hangozzék majd a katicabogár-röppentö: Katalinka, Katóka, Honnan jön a rakéta? Vagy így: Szállj el, szállj el, katóka, Jön a szárnyas rakéta!

Mi csallóközi katicabogarak szeretnénk maradni.

GÁGYOR JÓZSEF

Adatközlők: 1. Drinóczy Istvánné Takács Mária 48 éves. 1983: 2. Győri László. 15 éves. 1967;

3. Hakszer Erzsébet 13 éves. 1968 — mindhármuk lakóhelye Tallós (Tomaáikovo); 4. László Iréa 29 éves. Kisudvamok (Dvorníky na Ostrava) 1983; 5. Molnár Vilmosné Császár Gizella. 42 éves. Galánta (Galanta). 1983: 6. Pethő Edit. 12 éves. Dió szeg (Sládkoviöovo). 1970; 7. Varga Erzsébet, 13 éves Pered (Teiedíkovo), 1972; 8. Varsányi Márta. 14 éves. Királyiév (Krárov Brad), 1971. Drinóczyné és Molnámé adatai Negyed (Neded) községből valók. A versikék után zárójelben az adatközlő sorszámát adom meg.

EGY HONISMERETI SZAKKÖR MUNKÁJÁRÓL

Az 1982/83. iskolai tanévben alakult meg a Komáromi (Komárno) Magyar Tannyelvű Gimnázium és a Dunamenti Múzeum mellett működő Péczeli József Honismereti Szakkör. Az idén már a második iskolai évet zártuk.

A szakkör tagjai a gimnázium diákjai, s közösen összeállított munkatervünkben feladatul tűztük ki szűkebb pátriánk jobb-teljesebb megismerését, a társadalomtudományok iránt érdeklődő diákok ismereteinek elmélyítését. A szakkör tagjai szeretnének többet tudni szülőföldjük hely- és kultúrtörténetéről, ennek érdekében bekapcsolódtak a komáromi járás történeti emlékeinek feltárásába és megmentésébe is. Összejöveteleinket havonta két alkalommal tartjuk 3—3 órában, felváltva a gimnázium és a múzeum épületében.

A szakkört az alakuló közgyűlésen megválasztott vezetőség irányítja, a szakkörvezető e sorok írója. Az eddigi két év foglalkozásai inkább alapozónak nevezhetők, hiszen megismerkedtünk városunk történelmével, legszebb műemlékeivel, irodalmi vonatkozásaival. Több vetítettképes előadást hallgattunk és vitattunk meg. Járt nálunk például Mácza Mihály történész, aki előadásában megismertette a tagságot Komárom történelmével és szép műemlékeivel. Ezután műemléki sétát tettünk, s megszemléltük a város nevezetességeit. A séta közben elbeszélgettünk Jókai Mór komáromi vonatkozású regényeiről. De járt nálunk Halász Péter budapesti néprajzkutató is, a Honismeret c. folyóirat szerkesztője. Az idén további előadásokra is sor került: Tok Béla történész a komáromi céhekről, Antalné P. Júlia a múzeum dolgozója Komárom irodalmi életéről a városban megjelent sajtótermékekről (pl. Komáromi Lapok, Komáromi Újság stb.) és a város nyomdáinak történetéről beszélt.

Helytörténeti barangolásaink során felkerestük a nevezetes személyiségek sírjait a református temetőben. A Jókai sírkertnél (itt nyugszanak a nagy író szülei valamint Károly bátyja feleségével) Vörös Péter IV. B osztályos tanuló számolt be a Jókai család életéről, Péczeli József sírjánál pedig Lajos Ildikó III. C osztályos tanuló ismertette a neves író munkásságát. Ezenkívül megnéztük még a Beöthy sírokat, Orbán Gábor sírját (ő volt Jókai komáromi rajztanára) valamint híres szekeresgazdák és halászok síremlékeit.

Az idén már bepillantottunk a régészet és a néprajz rejtelmeibe is. A régészettel a múzeum állandó kiállítása jóvoltából kezdtük meg ismerkedésünket. Beszéltünk a régészettudomány kezdeteiről, a gyűjtemények kialakulásáról, kutatási módszereiről, felvázoltuk az egyes régészeti korokat. A diákoknak különösen tetszett a múzeum római kori gyűjteménye, főleg a szép üvegedények.

A néprajzzal Fehérváryné N. Magda néprajzos ismertette meg a tagságot, előadásának végén beszélt a szlovákiai magyar néprajzi kutatásról, majd méltatta a most elkészült Néprajzi Lexikon nagy jelentőségét. Ezt követően diaképeken mutatta be a szentendrei falumúzeum már elkészült tájegységeit.

Természetesen nem ismertethetjük valamennyi foglalkozásunk témáját, de el kell még mondanunk, hogy a 10—12 fős tagság állandó látogatója a múzeum kiállításainak és a különböző kulturális rendezvényeknek. A szakkör az elkövetkező tanévben is folytatja munkáját, s a továbbiakban is szeretné megismertetni a fiatalokat egy-egy tudományág részterületeivel, de szeretné elősegíteni a kezdeményezőkészség és az öntevékenység fokozását is.

TRUGLY SÁNDOR

11